Szinte mindnyájan ki vagyunk téve a kereskedelmi televíziók által sugárzott népbutító mûsoroknak. Elkeserítõnek találom, hogy a magyar médiában minden héten végignézhetünk fõmûsoridõben olyan „show- mûsorokat”, ahol a minõség, és érték valahol a béka feneke alatt úszkál.

Arról nem is beszélve, hogy ezekbõl mennyit is „kaszálhatnak” a kreatív (?) szakemberek, celebek, készítõk. Gondolok itt olyan esti programra, ahol egy roma család életét lehetett végignézni hétfõ esténként a veszekedésekkel és ordenárésággal együtt. Ráadásul szóhasználatuk beépült a köztudatba, mint például "dikmá' ", "csajje", "Bejja" "more" és egyéb szép magyar szókapcsolatok. Vagy ott vannak a délutáni talk-showk, ahol egy ország elõtt bevallják egymásnak az emberek a megcsalást, majd milyen megdöbbentõ módon, egymásnak esnek a felek, és biztonsági õrök beavatkozása szükséges. De ez is a célja az ilyen mûfajoknak, elvégre milyen unalmas lenne a délutánunk egy jó kis konfliktus nélkül? Mirõl pletykálhatna a szomszéd Gizi néni Marika nénivel, ha nem arról, hogy ki kit ütött meg a tegnapi adásban.

Az új módi pedig az lett, hogy a magyar média „sztárjaival” csinálnak esti programot a tv nézõk számára. Láthattuk õket a dzsungel közepén smink és civilizáció nélkül, sõt egyesek az afrikai szavannán is megcsillogtathatták bátorságukat. A hétvégi újabb sztárcsinálás titánjai pedig azok a hírnévre áhítozó fiatalok lettek, akik 13 évesen, tetõtõl talpig sminkben, csini ruciban, trendi haljkoronával azt hiszik, kellõ énektudás nélkül meghódítják majd a világot. A zsûri pedig mosolyogva bólint, a nézõ sms-t küld rájuk, aztán majd a továbbjutottak is lassan eltûnnek egy CD lemezzel a süllyesztõben...

Fõzõmûsor helyett celeblátogatás vacsorával egybekötve jár az ínyenc fanatikusoknak, akik a képernyõ elõtt csurgatják nyálukat a jobbnál jobb falatok, vagy hírességek után. Fõfogásnak valami undormány kerül a szépen megdíszített asztalra, nasi elõtt egy kis "show" (hátha mentik a menthetõt) és a desszert után a pontozás egy limuzinban. A gyõztes pedig elrepülhet valami egzotikus helyre, amit persze a lelkes nézõ egy másik adásban nyomon is követhet. Egy újabb õrületben pedig középkorú asszonyok utolsó és egyben szánalmas, ám mégis nevetséges próbálkozását követhettük nyomon, ahogy férjet próbálnak szerezni maguknak. (Még jó, hogy nem nekünk kell szavazni, ki a legjobb feleségjelölt.)

Bizony, itt jártunk 2009 végén, és elkerülhetetlen, hogy ne ezekrõl halljunk akár egymástól, rádióktól, vagy ne errõl olvassunk az újságokban, plakátokon. A legrosszabb az egészben talán az, hogy ezeken a mûsorokon nõnek fel a gyerekek, és azt hiszik, az a normális, amit ilyen mûsorokban különbözõ karakterû emberek bohóckodnak ország- világ elõtt. A szerencsétlen pihenésre vágyó ember csupán egy kis kikapcsolódásra vágyik, és megbotránkoztató szórakoztató mûsor címmel ellátott szeretetcsomagot kap ajándékba a kereskedelmi televízióktól...