Közösségi oldalak. Erről talán mindenkinek eszébe jut az az egy, netán több közösségi portál, ahová tartozik. (Merthogy mindenki tartozik valahová, a csordaszellem erre épül.) Ott van az iwiw, facebook, myvip, twitter, és még sorolhatnám… Újabban különféle alkalmazások is színesítik eme site-okat, mint a pókerjátékok, társkeresés, megtudhatod milyen gyümölcs, vagy valójában, néhány igen kreatív teszt elvégzése után. Lassan kimeríthetetlen az időtöltés eme forrása a közösségi portálok segítségével. De valóban jó dolog ilyenekkel ütni az időt?

A mai felgyorsult és mindent átszövő globális világunk egyik elengedhetetlen jelensége a kommunikációs tér változása. Ezeken a portálokon szinte minden egy helyen van, nem kell ezer oldalt megnyitnod például, hogy képet tölts fel a legutóbbi kirándulásodról, miközben az aznapi eseményeket beszéled meg chaten a barátaiddal. A kapcsolatfenntartás új platformja lett, egy olyan virtuális tér, ahol el tudod érni a másik városban tanuló barátokat, szerelmeket. Emellett persze a legfrissebb információkkal is gazdagodhatsz, nem csak az ismerőseidről, hanem a téged körülvevő világról is.

Arról nem is beszélve, hogy egyedivé is teheted a saját profilodat. Te választod meg, hogy milyen csoporthoz, melyik klubhoz akarsz a portálon keresztül tartozni. És egyértelmű, hogy csak az tudhatja meg a legújabb infókat rólad, akiket visszaigazoltál ismerősnek. És még utána is le lehet törölni valakit, ha az illető személy elvesztette a bizalmadat.

Egy előadás során nemrégiben azt hallottam, hogy olyan ez a közeg, mint a középkorban a piac. Az emberek szerettek volna visszatérni egymáshoz, mert a tévé ugyebár minden emberi élőlényt elzárt egymástól. Aztán jött az internet, a maga forradalmával, és megosztó birodalmával. Lehetőség nyílt a közös tevékenységre, akár km-ekre egymástól is. Valóban nagyszerű dolog egy külföldön lévő ismerőssel, családtaggal tartani a kapcsolatot, levelezni, képeket megosztani, akár napi szinten is. De mi értelme annak, hogy virtuálisan mindketten megisztok egy kávét?

Aki túl sok időt tölt az ilyen oldalak előtt, az könnyen függővé válhat. Azaz nem tud elszakadni a virtuális világtól, és kimenni a szabad levegőre, valóban átélni egy koncertet, az átküldött link meghallgatása helyett. Szóval vannak bizonyos határok, amiket itt is érdemes nem átlépni. Arról nem is beszélve, hogy személyes adatokat szolgáltathatsz ki jóformán bárkinek, aki rá klikkel az adatlapodra. Legyen az lakcím, telefonszám, e-mail cím, munkahely. Ezekkel az adatokkal könnyen vissza lehet élni, így fontos, hogy az adatlapunk ezen információját józanésszel töltsük ki, és ne tegyük nyilvánossá. Azzal, hogy barátnak jelölsz valakit, mert messziről ismeritek egymást, az még nem jelenti azt, hogy valóban ismered, és a barátod. Ezek mind csak felszínes viszonyok.

Társaságra könnyen találunk az ilyen oldalakon, pláne ha van közös érdeklődési terület, (mindketten narancsok vagytok, vagy kölcsönösen bejöttök a másiknak az egyik társkereső alkalmazásban) de igaz kapcsolatokat, igaz barátságokat csak a közösségi oldalon soha nem tudtok kötni, mert hiányzik belőle a személyesség, a jelenlét, a testközelség. Végsoron ezek az oldalak nem is nyújtanak mást, mint helyettesítés helyett fenntartják a társasági életet.