Szubjektív
Sorozat, mint új függõsség?
2010. május 27., Farkas Anett

Vajon hiányoznának a sorozatok, ha egyszerre eltûnnének a mûsorújságból, és az internetes letöltésekbõl? Persze, nyilván kisebb lenne az újság tartalma, és unalmasabb a tévés kínálat. De valamiért mégis szükség van rájuk.

Egy kis „történelem”

Annak idején az lehetett a siker titka, hogy az epizódokat hetente csak egyszer sugározták, így minden érdeklõdõ oda volt szögezve a tévé elé, mert kíváncsi volt, hogy mi történik az új részben. A szocializmus évei alatt a cseh Kórház a város szélén, valamint a Nõk a pult mögött, a jugoszláv Forró szél a felejthetetlen Surdával, és a nyugatról hozott, 1860-as években játszódó Onedin család jelentették az önfeledt szórakozást és kikapcsolást õseink számára. A ’90-es években a Szomszédok, Dallas, Knight Rider örvendtek népszerûségnek.

Amikor a szappan operál

Magyarországon elõször 1986-ban találkozhattunk brazil telenovellával, a Rabszolgasorssal. Egy emberként szidtuk Leoncio-t, a szívtelen földbirtokost, míg mások gyûjtést szerveztek a szépséges Isaura felszabadítására. Ezek a folytatásos történetek leginkább a meséhez hasonlítanak. A hõsnõt a több száz részbõl álló sorozat végén oltár elé vezeti álmai hercege, aki természetesen jóképû, és jólelkû nem utolsósorban némi kis családi vagyonnal is rendelkezik. A gonosz megbûnhõdik, a betegek meggyógyulnak, és még a csúnyalányok is megszépülnek a végén.

Nõk egykor és most

Egy egész nemzedék nõtt fel annak idején a Szex és New York címû sorozaton. A nõi sorozat megjelenése és népszerûvé válása csak azt követõen vált lehetségessé, hogy a populáris kultúra az 1990-es évek közepén beemelte ikonikus alakjai közé a szinglit. Ennek eredete pedig nem volt más, mint Bridget Jones. A Született feleségek pedig azért jött létre, hogy bemutassa a korábbi négy szingli nõtípus háziasszony alakját, azt emelve a popultúra csúcsára.

Mozi helyett sorozat

Gondoltátok volna, hogy Obama még a beszédét is képes elhalasztani egy sorozat miatt? Pedig ez történt, amikor az évértékelõ beszéd idõpontja egybeesett a Lost hatodik évadjának premier vetítésével. De a mai sorozatok más szempontból népszerûek, mint korábbi társaik. Ugyanis a kortárs amerikai sorozatok egyik legfontosabb újdonsága a kreatív alkotói/írói/produkciós mozgástér bõvülése. Mind történetmesélõi eszköztárában, mind látványvilágában felveszi a versenyt a nagyjátékfilmes produkciókkal. Az utóbbi négy-öt évben rendre sokkal meglepõbb, igényesebb, intellektuálisan kielégítõbb és szórakoztatóbb történetek születtek tévére, mint amiket a moziban láthattunk. Elég, ha a Doktor House-ra, A szökésre, vagy épp a Helyszínelõkre gondolunk. Tehát olyan otthoni kikapcsolódást nyújtanak, amiért nem kell moziba járnunk, sõt, még a rendezõk is gyakran Hollywoodból kerülnek ki.

Mi a „titok”?

Nagyon egyszerû. Hiába bugyuta olykor a díszlet, vagy egyszerû a forgatókönyv, mégis újra és újra a képernyõre tapadva nézzük például a Barátok közt huszonezredik részét is. Egyrészt azért, mert ezek a sorozatok leképezik az életünket. Szimbolikusan, ám mégis ugyanazokkal a gondokkal, kihívásokkal, konfliktusokkal küzdenek a szereplõk, mint amivel mi nézõk is. Sokszor ismerünk magunkra egy- egy karakterben, akikkel késõbb szimpatizálni kezdünk, akikért izgulunk, és akikért minden héten bámuljuk még a harmadik évad huszadik epizódját is. Azt bizonyára mindenki érzi, hogy közösségformáló erõvel is bírnak. Másnap az emberek megvitatják az eseményeket, csodás beszédtémává válik, pláne, ha épp nincs mit mondani a másiknak. Ilyen az alaptermészetünk, elvégre ösztönösen szeretünk mások életérõl pletykálni. És az utolsó ok, amiért ekkora hatással bírnak ránk az az állandóság érzete. A mai rohanó világban, amikor egymást érik a szenzációk, melyek másnapra aktualitásukat vesztik, egy kerek történet stabilan hat. Az, hogy a napi munka után leheveredhetünk a fotelbe és megnézhetjük a kedvenc mûsorainkat, ismétlõdõ napirendet teremtünk magunknak, amivel a saját biztonságérzetünket növeljük.

Nem egy új mûfajról van szó, mégis a mindennapjaink meghatározó részeivé váltak. Az viszont már függõség, ha valaki válogatás nélkül minden sorozatot megnéz, és ezek kezdési idejéhez alakítja a napi programját. Azért azt be lehet ismerni, hogy sorozatokra szükség volt, van és lesz is, mert kihagyhatatlan Magdi néni haláláról beszélni két óra között a folyosón.



A szerzõ további cikkei
TDK, és ami mögötte van Egy TDK- munkának számos elõnye van. De amikor elõzõ félév végén elvállaltam, még nem számoltam a kutatással járó hátrányokkal.
Szombat esti gólyaláz Minden év novemberében egy estére szép ruhát öltünk, kísérõt keresünk magunk mellé, hiszen egy fergeteges éjszaka vár ránk: a TEK Gólyabál!
Az agyserkentés receptje Az eredményes tanulás nem csupán sok koffeinnel és állandó magolással érhetõ el. Az egészséges táplálkozás is hozzájárul az agyserkentéshez.
„Élni tudni kell” Sátras koncerteken eszeveszett ugrándozás, fûben ülés, összebújás, csókolózás, sajtos tejfölös lángossal és a toi toi vécékkel.
Vizsgaidõsuck A vizsgaidõszak felhõi gyülekeznek a fejünk felett. Ha nem tudod, hogy fogj hozzá, íme néhány tipp, hogy eredményes legyen a felkészülés!
CAMPUS PONT - SZOLGÁLTATÁSOK
Bejelentkezés
A hét legolvasottabb cikkei
Keresés
A rovat legolvasottabb cikkei
A hónap legolvasottabb cikkei