Vajon hiányoznának a sorozatok, ha egyszerre eltűnnének a műsorújságból, és az internetes letöltésekből? Persze, nyilván kisebb lenne az újság tartalma, és unalmasabb a tévés kínálat. De valamiért mégis szükség van rájuk.

Egy kis „történelem”

Annak idején az lehetett a siker titka, hogy az epizódokat hetente csak egyszer sugározták, így minden érdeklődő oda volt szögezve a tévé elé, mert kíváncsi volt, hogy mi történik az új részben. A szocializmus évei alatt a cseh Kórház a város szélén, valamint a Nők a pult mögött, a jugoszláv Forró szél a felejthetetlen Surdával, és a nyugatról hozott, 1860-as években játszódó Onedin család jelentették az önfeledt szórakozást és kikapcsolást őseink számára. A ’90-es években a Szomszédok, Dallas, Knight Rider örvendtek népszerűségnek.

Amikor a szappan operál

Magyarországon először 1986-ban találkozhattunk brazil telenovellával, a Rabszolgasorssal. Egy emberként szidtuk Leoncio-t, a szívtelen földbirtokost, míg mások gyűjtést szerveztek a szépséges Isaura felszabadítására. Ezek a folytatásos történetek leginkább a meséhez hasonlítanak. A hősnőt a több száz részből álló sorozat végén oltár elé vezeti álmai hercege, aki természetesen jóképű, és jólelkű nem utolsósorban némi kis családi vagyonnal is rendelkezik. A gonosz megbűnhődik, a betegek meggyógyulnak, és még a csúnyalányok is megszépülnek a végén.

Nők egykor és most

Egy egész nemzedék nőtt fel annak idején a Szex és New York című sorozaton. A női sorozat megjelenése és népszerűvé válása csak azt követően vált lehetségessé, hogy a populáris kultúra az 1990-es évek közepén beemelte ikonikus alakjai közé a szinglit. Ennek eredete pedig nem volt más, mint Bridget Jones. A Született feleségek pedig azért jött létre, hogy bemutassa a korábbi négy szingli nőtípus háziasszony alakját, azt emelve a popultúra csúcsára.

Mozi helyett sorozat

Gondoltátok volna, hogy Obama még a beszédét is képes elhalasztani egy sorozat miatt? Pedig ez történt, amikor az évértékelő beszéd időpontja egybeesett a Lost hatodik évadjának premier vetítésével. De a mai sorozatok más szempontból népszerűek, mint korábbi társaik. Ugyanis a kortárs amerikai sorozatok egyik legfontosabb újdonsága a kreatív alkotói/írói/produkciós mozgástér bővülése. Mind történetmesélői eszköztárában, mind látványvilágában felveszi a versenyt a nagyjátékfilmes produkciókkal. Az utóbbi négy-öt évben rendre sokkal meglepőbb, igényesebb, intellektuálisan kielégítőbb és szórakoztatóbb történetek születtek tévére, mint amiket a moziban láthattunk. Elég, ha a Doktor House-ra, A szökésre, vagy épp a Helyszínelőkre gondolunk. Tehát olyan otthoni kikapcsolódást nyújtanak, amiért nem kell moziba járnunk, sőt, még a rendezők is gyakran Hollywoodból kerülnek ki.

Mi a „titok”?

Nagyon egyszerű. Hiába bugyuta olykor a díszlet, vagy egyszerű a forgatókönyv, mégis újra és újra a képernyőre tapadva nézzük például a Barátok közt huszonezredik részét is. Egyrészt azért, mert ezek a sorozatok leképezik az életünket. Szimbolikusan, ám mégis ugyanazokkal a gondokkal, kihívásokkal, konfliktusokkal küzdenek a szereplők, mint amivel mi nézők is. Sokszor ismerünk magunkra egy- egy karakterben, akikkel később szimpatizálni kezdünk, akikért izgulunk, és akikért minden héten bámuljuk még a harmadik évad huszadik epizódját is. Azt bizonyára mindenki érzi, hogy közösségformáló erővel is bírnak. Másnap az emberek megvitatják az eseményeket, csodás beszédtémává válik, pláne, ha épp nincs mit mondani a másiknak. Ilyen az alaptermészetünk, elvégre ösztönösen szeretünk mások életéről pletykálni. És az utolsó ok, amiért ekkora hatással bírnak ránk az az állandóság érzete. A mai rohanó világban, amikor egymást érik a szenzációk, melyek másnapra aktualitásukat vesztik, egy kerek történet stabilan hat. Az, hogy a napi munka után leheveredhetünk a fotelbe és megnézhetjük a kedvenc műsorainkat, ismétlődő napirendet teremtünk magunknak, amivel a saját biztonságérzetünket növeljük.

Nem egy új műfajról van szó, mégis a mindennapjaink meghatározó részeivé váltak. Az viszont már függőség, ha valaki válogatás nélkül minden sorozatot megnéz, és ezek kezdési idejéhez alakítja a napi programját. Azért azt be lehet ismerni, hogy sorozatokra szükség volt, van és lesz is, mert kihagyhatatlan Magdi néni haláláról beszélni két óra között a folyosón.