Gólyatábor. Ez az az esemény, amit egyetlen elsõ éves egyetemistának sem szabad kihagynia, hiszen ez élete elsõ igazi egyetemi rendezvénye. Már itt beilleszkedhetnek az egyetem színes világába, elfoglalhatják helyüket az „egyetemi hierarchiában”. Már itt eldõl, hogy melyik csoportba kerülsz: hangadó leszel vagy inkább passzív, különc? Nem volt ez másként az idei összegyetemi gólyatáborban sem.

Egyedül a helyszín változott, legalábbis a négy- öt évvel ezelõttihez képest, mikor még én is a gólyák táborát gyarapítottam. Emlékszem a mienk még Sástón, egy Gyöngyös melletti kis településen került megrendezésre, ahová én négy(!) átszállással jutottam el. Ezt akkor úgy fogtuk fel, mint valamilyen elsõ feladatot. Ilyen szempontból jó ötlet volt a helyszínváltás, na meg, aki nem ismeri a várost, most csoportosan körbebarangolhatja. Másrészrõl viszont nem értettem, hogy a Kossuth kolik közötti aszfalttengerben hogyan lehet ugyanolyan felszabadultan „ereszd el a hajam” bulit csinálni, reggel az ajtókat majd berúgva „pálinkás jó reggelt”-et köszönteni. Vissza tudja e adni azt az igazi gólyatábor feelinget a „beton”?

Nos, ezalatt a pár nap alatt gyökeresen megváltozott a véleményem, sõt utólag visszagondolva sástói élményeimre, mintha akkor még a tábor szervezése igencsak gyerekcipõben járt volna. Most olyan játékokat, kreatív feladatokat kellett a csapatoknak megoldani, amelyek anno még gondolat formájában sem voltak meg. Itt, a kicsit hûvösebb idõ és esõ sem szegte kedvét az elsõéveseknek. A gólyák csapattá kovácsolódását semmi sem akadályozta meg, és lelkesen meséltek a bikán szerzett élményeikrõl, a szumós birkózásról vagy éppen a szájból szájba adott pezsgõtabletta esetérõl. Bár egyes szervezõk elmondása szerint, a tavalyi gólyatábor jobban sikerült, a szervezés kicsit kusza lett, én ebbõl mit sem vettem észre, és azt hiszem a gólyák sem. A pénteki borkóstoló alatt például senki sem mondta, hogy rosszul érezné magát: a cigányzenével, na meg persze a jó minõségû tokaji borokkal. A Kiscsillag fellépése pedig már csak hab volt a tortán, annak ellenére, hogy (számomra meglepõ módon), alig tudta pár ember mi fán terem Lovasi András.  Ehhez képest viszont mindenki úgy ropta, mintha életében csak alternatív rock koncertre járt volna.

Dj. Suda, a gólyatábor mondhatni rezidens dj-je közönség kedvenc lett: négy órakor, mikor én már alig álltam a lábamon, és indulni készültem, a gólyák még ráadást követeltek. Gondolom a bulinak az éppen távozásomkor közeledõ két rendõr vetett véget, akik naivan kérdezték tõlem: „Nem tudod véletlenül honnan jön ez a hangos zene?”

De bizony hogy tudom! A Debreceni Egyetem 2010/2011-es tanévének összegyetemi gólyatáborából, ahol a gólyák még naivan tomboltak, mit sem sejtve az elõttük álló zh-k, vizsgaidõszakok nehézségeirõl, egyetemi oktatók szeszélyeirõl, TO-s sorbanállásokról, Tanulmányi és Vizsgaszabályzatról. Na, de mindent a maga idejében! Ma még hadd meséljenek otthon az „ereszd el a hajam bulikról”, a „pálinkás jó reggeltrõl”, az igazi egyetemi feelingrõl, mert hát betonnal vagy anélkül, de ez azért örök marad.