A szenvedélybetegségek egyre jellemzőbbek napjainkban, különösen a fiatalabb korosztályok esetében. A szenvedélybetegségek egy csoportjánál nincs jelen kémiai anyag, a függőséget valamilyen viselkedés folyamatos ismétlése jelenti, amelyhez feszültség csökkenése és eufória köthető. Viselkedési addikcióknak hívjuk ezeket a függőségeket és jellemzőjük, hogy a függőséget okozó viselkedések hétköznapi cselekedetek, például internethasználat, vásárlás, testedzés, sorozatok nézése vagy telefonhasználat. Bizonyos mértéken felül az ilyen viselkedések akadályozhatják a tanulást, a munkát és a társas kapcsolatokat, ha nem végezhetjük őket elvonási tünetek jelennek meg.

A mobiltelefonok túlzott mértékű használatával naponta találkozhatunk, a telefont használjuk a szórakozóhelyen, tanóra alatt vagy akár a vasárnapi ebédnél. A függőség jele lehet a sóvárgás, amikor vágyunk arra, hogy a telefon a kezünkben legyen és használjuk. Ilyenkor jellemzőek a telefonhasználatra irányuló gondolatok akkor, ha éppen nem használjuk a készüléket. Ahogy egyre több időt töltünk el a készüléket nélkülözve, egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat. Bizonyára mindenki átélt már elvonási tüneteket abban az esetben, ha például otthon hagyta telefonját. Az ilyenkor megjelenő kellemetlen érzés több forrásból származhat. Egyrészt a mobiltelefon birtoklása az elérhetőség érzését okozza (elérhetőek vagyunk családtagjainknak, barátainknak), másrészt biztonságérzetet eredményez, amely azonban kockázatvállalóbbá teheti a felhasználót. Továbbá a dohányzáshoz hasonlóan a telefonhasználat segíthet a szorongással való megküzdésben, ha feszültek vagyunk vizsga előtt, szórakozóhelyen vagy társas helyzetekben a telefon érintőképernyőjének nyomogatása enyhítheti szorongásunkat. Ha hozzászokunk ehhez a feszültségcsökkentő módszerhez, akkor hiány esetén nehezebben kontrolláljuk feszültségünket. Ugyanakkor fontos különbség, hogy a dohányzás közelítheti a dohányzót mások irányába (a kijelölt dohányzóhelyek alkalmasak az ismerkedésre), azonban a telefonhasználat magányos tevékenység, láthatunk szórakozóhelyen üldögélő fiatalokat, akik nem egymással beszélgetnek, hanem telefonjaikat használják. A gyakoribb telefonhasználat együtt járhat a kapcsolati háló beszűkülésével és a kapcsolatok felszínesebbé válhatnak. A mobiltelefonok státusszimbólumként funkcionálnak, az újabb és drágább modellek jelzésértékűek lehetnek a felhasználó státuszát illetően, ez további magyarázat népszerűségükre.

A Debreceni Egyetem Pszichológia Intézetében egy TÁMOP pályázat keretében a túlzott telefonhasználat vizsgálatát tűztük ki célul általános és középiskolás korosztályokban. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben nem a mobiltelefon okoz függőséget, inkább a mobiltelefonon keresztül elérhető applikációk, melyek bárhol velünk lehetnek és használhatjuk őket. Ennek eldöntéséhez tudnunk kell, hogy napi telefonhasználati idő hány százalékát tesz ki az egyes applikációk használata. A telefonhívások fogadásán és indításán túl első helyen természetesen a közösségi oldalak használata áll, melyek a mobiltelefon folyamatos internetkapcsolata révén bárhol és bármikor elérhetőek. Egy hordozható laptop folyamatos internet elérhetőséggel például kevésbé alkalmas arra, hogy bárhol és bármilyen körülmények között elérjük vele a közösségi oldalakat, mint egy mobiltelefon. Azonban függőséget okozhatnak további applikációk is, például játékok, lejátszóprogramok, az internetböngésző vagy a zenelejátszó. A magas napi telefonhasználati idő jellemzően ezen alkalmazások használatából ered, és az eredmények alapján napi 4-5 óra között mozog a 14-18 éves korosztályban. 

Végezetül fontos megemlíteni, hogy a többi addikcióhoz hasonlóan a telefonfüggőségnél is nehéz beismernünk, hogy átléptünk egy határt és segítségre van szükségünk. Ennek egyik legfontosabb jelzése a telefonhasználatra irányuló gyakori késztetés megjelenésén túl, ha mindennapi fontos tevékenységeink helyett a készülékkel töltjük időnket.

„A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program- Hazai Hallgatói, illetve kutatói személyes támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”

Dr. Körmendi Attila