Az eredeti neved Karácson Tamás. Honnan a Fluor elõtag?

  Régen mindig bandában lógtunk, szotyiztunk és magnót hallgattunk a szétfújt kolesz oldalánál, amit gettónak hívtunk. Nagy rapperek voltunk, legalábbis azt gondoltuk, de igazán akkor sem vettük komolyan magunkat. Az egyik barátom mondta az egyik szotyizásunk alkalmával, hogy „Itt jön Fluor, itt a pici kis android. Te figyelj már, legyen a neved Fluorid”. Beleegyeztem, de utána úgy döntöttem, hogy ez a Fluorid annyira nem jön be, lerövidítettem, és így lettem végül Fluor.

Hogyan jutottál el az underground hip-hop-tól a kommersz pop zenéig?

  Évek óta sokkal több electro és pop zene volt a lejátszómban, mint hip-hop, és egyre kellemetlenebbnek éreztem, hogy csak rap számokat készítek, miközben szívem szerint már electrot csinálnék, de féltem, hogy nem értek majd hozzá. A kísérletezés azonban lételemem, így belekóstoltam tavaly januárban ebbe az új mûfajba.

Mennyire veszed magad komolyan abban, amit csinálsz?

  Nem veszem magam véresen komolyan, és ez látszik is. A Mizu sem arról szól, hogy fejtsük meg a világot (és nem is értem miért keresik az emberek néha ezt benne), mert van, amikor az ember leül olvasni, és van, amikor egyszerûen csak bulizni akar, és ekkor nem arra vágyik, hogy a világ problémáiról értekezzen. És ez pont erre jó, a kikapcsolódásra.

Te írod a dalaid szövegeit? Mi ad hozzájuk ihletet?

  Mindegyik dalom szövegét én írtam. Jórészt a bulik, a partyk, a környezetem és a baráti társaság adják az ihletet. Sokszor a szlengekbõl jön létre egy-egy dalszöveg, például felhívott az egyik barátom, hogy megkérdezze „Jössz bulizni?”, mire én „Jah, megyek, ha úgy van”, és õ csak annyit válaszolt: „Általában úgy van.”

A videoklipek vizuális megjelenítésébe milyen mértékben van beleszólásod?

  A Partyarc és a Mizu klipjeit annyira nem én terveztem, megmondtam, hogy nagyjából milyen képeket képzelek el. De ezek imidzs-klippek, nincs túl sok kreatív részük, mert az, hogy beállok egy fehér háttérhez és „jönnek a betûk”, nem egy óriási megfejtés. Hamarosan azonban jön a Lájk remixébõl egy klip, ami kreatív és sztoris lesz, és 83.5 százalékban az én mûvem.

Van egy „fluortomis” megjelenésed: laza stílus, színes ruhák, baseball sapka. Ezt te találod ki, vagy már szakértõk is beleszólnak az imidzsedbe?

  Nem szólnak, és szerintem pont ettõl más az én produkcióm, mint a többieké. Én írom a szövegem, én találok ki mindent, a legapróbb részletig mindent én csinálok. Nincs senki, aki megszabja, hogy most milyennek kell lenni, ettõl eredeti és ettõl színesebb, mint egy átlag pop produkció, amibe beültetnek egy 16 éves kislányt és azt mondják neki, hogy figyelj, te most ezt fogod csinálni, most legyél szimpatikus, három év múlva pedig elõjön belõle a dögös lány, tipikus bla-bla-bla. Pont ettõl szimpi, hogy az emberek látják rajtam, hogy az vagyok, amit a dalaimban képviselek, az a hülyegyerek vagyok, akinek a klipekben látnak.

De a valóságban is ez a „hülyegyerek” vagy? Vagy csak ezt szeretnéd sugározni a hallgatóknak?

  Ez imidzs is egyben, de valójában is ilyen vagyok. Ettõl hiteles és ettõl mûködik jól ez az egész. De attól, hogy hülyegyerekeskedem, munkaszinten nagyon is komolyan veszem a dolgokat, odafigyelek a részletekre, átgondolt, megfontolt, szabálykövetõ vagyok.

A Mizu címû számod hatalmas sikert ért el, öt hét alatt több, mint 2 millióan tekintették meg YouTubon. Szerinted mi a siker kulcsa?

  Egy slágeres, egyszerû, fülbemászó dal, amivel könnyen tudnak azonosulni, hiszen mindenki volt már bulizni a haverjaival az éjszakában, nincs benne semmi nagy megfejtés. Ma a hazai pop zenében nagyon sok az ingerszegény produkció, ugyanazt rappelik, hogy táncolj velem egy éjen át, bulizzuk át az éjszakát. Olyanokat kapunk, amit tíz éve is kaptunk, ugyanazokkal a rímekkel, ugyanolyan hangszereléssel. Az lehet az oka, hogy a nagy kiadó vállalatok fõnökei úgy gondolják, hogy ugyanaz a menõ, ami tizenöt éve is volt. Mi megkerültük ezt az egészet, és fúrtunk egy ilyen kis alagutat, azon dolgozunk, hogy olyat készítsünk, ami itthon teljesen új, szokatlan és trendibb, mint az átlag.

Több feldolgozás is született már a dalból. Elismerésként éled ezt meg?

  Abszolút elismerésként, nagyon jól esik, büszke vagyok minden egyes feldolgozásra. Ha belegondolok, egyrészt azért durva, mert nagyon nagy közösségformáló hatása van, másrészt, hogy a különbözõ stílust szeretõ emberekben egy a közös, hogy a Mizu-t szeretik. Ez hihetetlen jó érzés.

Ez a sláger hozta el neked az igazi, átütõ sikert. Élvezed az ezzel járó életmódot?

  Abszolút. Minden megváltozott körülöttem. Nagyon jó érzés, hogy egész nap azzal foglalkozhatok, amit szeretek, hogy rengeteg bulira járok, hogy mindenki lelkes, és nyomják az emberek a szövegeimet. Van, hogy egy kicsit elfáradok, van, hogy másfél hetente lebetegedem kicsit, de utána erõre kapok és nyomom tovább.

Mi a helyzet a nõi rajongókkal? Ostromolnak a hódolatukkal?

  Volt már rá példa (nevet - a szerk.), de én jó fiú vagyok, és sosem használom ki a helyzetet. Õszintén nem gondolom elõnynek, sõt inkább hátrány, mert – hogy igazán nyálas és kozsós legyek – nagyon jó lenne már szerelmesnek lenni. Nagyon nehéz azonban kiszûrni, hogy melyik lány gondolná komolyan, és ki az, akinek csak a népszerûség miatt kellenék.

Milyen az együttélés Sp-vel?

  Egész jó. Alig vagyunk otthon, maximum húsz perceket beszélgetünk, vagy éjjel néhány szót, hogy ne zongorázz már, és halkítsd le Justin Timberlaket, mert megõrülõk. Vagy õ szól át, hogy halkítsam le a dupstepet. A harmadik szobatársunk most költözött el, de hamarosan jön a helyére Brasch Bence, aki musicaleket fog énekelni, ezáltal teljes lesz a lakásban a zenei összhang (nevet - a szerk.).

Végezetül mesélj nekünk az egyik õrült, átbulizott éjszakádról!

  Van rá néhány példa… Fogalmazzunk egyszerûen úgy, hogy a finálé a jó bulik után mindig az, hogy másnap felébredek az ágyban kabátban, cipõben, ruhástól…

- Turucz Renáta -