Nagyon fiatal zenekar vagytok, ám 2008-as megalakulásotok óta töretlenül íveltek fölfelé. Hogyan talált egymásra ez a szerencsés formáció?

  Lotfi Behnam: Éveken keresztül egy dj-formáció tagja voltam, amit Collins & Behnam néven ismerhetett a közönség. Underground, techno és house zenéket játszottunk. Csabira is ekkor figyeltem fel a Megasztár harmadik sorozatában, ahol ugyan a vigaszágig eljutott, a továbbjutás nem sikerült. Felkerestem azzal az ajánlattal, hogy énekeljen az egyik dalomra, Seal Killer cím? számának a feldolgozására. Elvállalta. Mind a dal, mind a hozzá készült videoklip nagyon jól sikerült. Éreztük, hogy ebb?l egy jól m?köd? formáció is válhat, megegyeztünk a folytatásban. Csabi is tagja volt ekkor egy másik zenekarnak, a funk-pop zenét játszó Brownfieldnek. A Compact Disco tényleges megalakulásáig ezután még évek teltek el, de 2008-ban megszületett a csapat. Csabi hozta magával a zenekarából Pál Gábort, egy évvel kés?bb pedig csatlakozott hozzánk Sándor Attila is.

Magyarországon hiány volt az elektropopp m?fajban, de ti sikeresen betöltöttétek az ?rt.

  L.B. : Pontosabban, nem is volt ahhoz hasonló. Az utolsó csapat, aki ebben a m?fajban tevékenykedett talán a Bonanza Banzai volt. Magyarországon, ha akkoriban azt mondta az ember, hogy popzene, azt rossz szájízzel tette. Nem szeretnék egyetlen együttest, énekest sem megbántani, de ezek a két-három számos zenekarok csak idéz?jelben gyártottak popzenét. Eldöntöttük, megmutatjuk, hogy lehet igényes zenét is a piacra dobni.

A m?faj talált rátok vagy ti találtátok meg a m?fajt?

  L.B. : A jelenlegi zenekarnak a háromnegyede a funky m?fajból érkezett, én vagyok az egyetlen, aki az elektronikus zenében dolgoztam régen is. Szerencsés találkozás volt, ?k hozták azt, amit addig csináltak, én szintén, összegy?rtük a m?fajokat, és a keverékükb?l létrejött az, amit ma elektropoppnak nevezünk.

A szomszédos országokban, Svájcban, Portugáliában, de még Miamiban is ismernek titeket. Szoktatok külföldön koncertezni?

  L.B. : A környez? országokban. Attól függetlenül, hogy Európa-szerte és a tengerentúlon is ismerik és játsszák a dalainkat, az még nem elég ahhoz, hogy koncertet is adjunk a távolabbi országokban. A külföldi fellépések lehet?ségei több tényez?t?l is függnek: kell, hogy a háttérben m?ködjön egy nagyon komoly sajtótámogatás, a dalainkat be kell tolják különböz? rádiókba és televíziós m?sorokba. Gy?zelmünkkel mindez most megvalósul: a Dalfesztiválon résztvev? országok mindegyikébe el fog jutni a dalunk és a nevünk. Néhány nap telt el a dönt? után, de már hívtak minket Bulgáriába és Hollandiába is koncertezni.

Nem csak a Magyarországon él?k, de a világ teljes magyarsága bízik bennetek. Hogyan birkóztok meg a feladattal? Hogyan készültök?

  L.B. : Egy harmincötezer f?s csarnokban fogunk fellépni, a színpad körülbelül tízszer akkora lesz, mint a hazai dalversenyen. Ezek tükrében úgy döntöttünk, hogy az el?adásunkat visszabontjuk a nullára, összeülünk és kidolgozunk egy olyan produkciót, amivel büszkén állhatunk ki és magabiztosan képviselhetjük az országot.

Mik voltak az els? gondolatok, amikor tudatosult bennetek, hogy a közönség és a zs?ri is nektek szavazta meg a bizalmat?

  L.B. : Meglepetésként ért minket. Az a tendencia figyelhet? meg Magyarországon, hogy a háttérben komoly médialobbival rendelkez? el?adókat tolják el?re. Míg mögöttünk egy háromf?s kiadó áll, illetve az MR2-Pet?fi, és mostantól az MTV is. Örültünk, hogy a zs?ri megszavazta számunkra a bizalmat, hiszen sokat számított, hogy maximum pontszámmal jutottunk tovább az el?dönt?b?l. A zs?ri véleménye pedig mindig hatással van a közönség állásfoglalására is. Hiszünk magunkban, amit eddig célul t?ztünk ki, azt mindig elértük. Lehet, hogy mindez nagykép?en hangzik, de mi Bakuba nyerni megyünk. Nem tudunk félg?zön mozogni, mindig a dolgok tetejét vesszük célba. Az eredményt talán jól mutatja, hogy a Mtv brand:new szavazást és az Mtv Music Awards zenei versenyt is megnyertük, a szakma nekünk ítélte a Fonogram-díjat. Amikor elindultunk az Eurovíziós dalversenyen, nem az a cél lebegett a szemünk el?tt, hogy f?m?sorid?ben a képerny?re kerüljünk, hanem a gy?zelem. Bakuba is ezzel a mentalitással indulunk el.

A Dalverseny után a „magyar Coldplay” nevet ragasztották a csapatra. Jogosnak érzitek ezt? Inspirálóan hat a zenéjük rátok?

  L.B. : Rakonczai Viktor annyit mondott, hogy ha ez az új Coldplay, ? elhiszi. Igazából csak egy pozitív kritika volt, de a hozzá nem ért? sajtósok ránk aggatták ezt a nevet, miszerint mi csak egy koppintása vagyunk az ismert külföldi együttesnek. Természetesen a fáradtságot egyikük sem vette, hogy akár egy számunkat is meghallgassa a nyertes dalon kívül… Mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy nem vagyunk Coldplay-fanok. (S?t én két dalukat ismerem! – szól közbe Sándor Attila) Nagyon hízelg?, hogy az ? szintjükre emelt fel a zs?ri, de ez nem jelenti azt, hogy mi vagyunk a „magyar Coldplay”.
Walkó Csaba: Fontos megemlítenem, hogy a Paradise cím? dal maximum hangulatában hasonlít a mi zenénkhez. Rakonczai Viktor is erre célzott, a zenekarok összehasonlítása szóba sem jött.
L.B. : S?t a napokban azt is olvastam, hogy az énekes orgánuma és stílusa a Maronn5 frontemberére hasonlít. (Ami szintén hízelg?. – egészíti ki Csaba)

Milyen változásokat hozott az életetekbe a gy?zelem?

  L.B. : A hirtelen jött siker nem változtatott meg. Külön-külön, más-más zenekarokban már mindenki megélte a sikert. Nem fenyeget minket az a veszély, hogy a hirtelen jött hírnév elragad minket. Önmagunk maradtunk, ugyanazok a nyílt és közvetlen emberek, akik eddig voltunk.
W.Cs. : Inkább úgy fogalmaznék, hogy hirtelen jött az érdekl?dés. Eddig nagyon sokan tudták, hogy ki az a Compact Disco, de nagyon sokan nem. A verseny óta folyamatosan csörögnek a telefonok, jönnek a felkérések és az interjúk. Ezt próbáljuk kezelni és kordában tartani. De mindegy, hogy mi fog történni, mi mindig ezek a hülyegyerekek maradunk.

- Turucz Renáta -