Mutasd be az egyetemed pár szóval! Hogy nézett ki ott egy heted az egyetemen?
A Koppenhágai egyetem Dánia vezető, illetve Európa nyolcadik legszínvonalasabb egyeteme. A dán oktatási rendszer teljesen más, mint az otthoni. Ott egy szemeszter két blokkból áll, amely általában kilenc hetet foglal magába. Blokkonként két tantárgyat lehet tanulni, amely 7,5 kreditet ér. Így jön össze a 30 szemeszterenként. Szóval hetente 28 órát töltöttem suliba. Ami azt jelenti, hogy két teljes napot (8-tól 17-ig) és két felet (13-17) suliban voltam. Ez egy rendkívül nívós intézmény, ez kiderült már két hónap után, ezért is nevetséges, hogy egy színvonalasabb egyetemen lerakott vizsgáimat az otthoni, csak „C” típusú tárgyként fogadta el.

Hogy ment a beilleszkedés?
A beilleszkedéssel szerencsére nem volt problémám, amely főleg a nemzetközi programoknak köszönhető. Az első hetekben rengeteg összejövetelt szerveztek, mely során sok barátra tettem szert a világ különböző országaiból. Szerencsére ezek a találkozók a szemeszter folyamán is megismétlődtek.

Mik az alapvető különbségek a dán ill. magyar felsőoktatásban?
Különbségek? Ó hát azokból rengeteg van! Szerintem a legnagyobb, és legszembetűnőbb különbség a nyelvoktatás színvonalában van. Az otteni egyetemisták nagy része angolul veszi fel a kurzusokat, melynek segítségével kitűnő nyelvtudással rendelkeznek. Továbbá az oktatási rendszer sokkal jobban strukturált; már azelőtt tudtuk a vizsga pontos időpontját, mielőtt felvettük volna a tantárgyainkat. A tananyagot is próbálták sokkal szemléletesebben leadni, és különböző oktatókat hívtak meg. A szemeszter során beszámolók segítségével kellett tanúbizonyságot adni folyamatos készülésünkről, amely szerintem mindenkit arra ösztönzött, hogy év közben is tanuljonk, ne csak vizsga előtt, ami szerintem nálunk nincs meg. A vizsga is másképp zajlott. Általában prezentáció keretén belül kellett számot adni tudásunkról.

Milyen a viszony a tanárok és diákok között?
A viszony véleményem szerint sokkal közvetlenebb, bensőségesebb, mint nálunk, mivel Dániában az a szokás, hogy a királynő kivételével mindenkit tegeznek. Szerencsére a tanárok is nagyon segítőkészek, folyamatosan érdeklődnek, hogy mi a véleményünk a tantárgyról, hogy haladunk a tanulással stb. Továbbá számomra az nagyon szimpatikus még, hogy minden blokk után lehetősége volt a diákoknak, hogy elmondják véleményüket a tárgyról (tematikáról, tananyagról, a tanár előadási módjáról stb.)

Milyen nyelven kommunikálsz, hogy állsz a dánnal? Volt lehetőséged (ingyen) a helyi nyelv tanulására?
Szerencsére Dániában mindenki jól beszél angolul, így én is ezen a nyelven kommunikáltam. Szerettem volna dánul tanulni, de a suli mellett nem sok időm volt rá, mivel minden energiámat és időmet lekötötte. Pedig jó lehetőségek voltak nyelvtanulásra, ami szinte ingyenes: egyszeri regisztrációs díjért, illetve a könyvért kellett csak fizetni.

Gondolom kicsit drágább az ottani élet, mint itthon… Mennyire jötté ki a DE- től kapott ösztöndíjból?
Koppenhágában a legmagasabb az életszínvonal a világon, amely sajnos magas árakkal is jár. Mondjuk az alapvető élelmiszereket ott is meg lehet kapni másfélszeres áron, ami még elfogadható. De sajnos, ami szolgáltatással kapcsolatos, ezalatt az éttermeket, a közlekedést, fodrászatot, és ehhez hasonló dolgokat értek jóval drágább, mint itthon. De az otteni bérekhez viszonyítva érthető is. Azt kell, hogy mondjam az ösztöndíj sajnos csak a szállásomra volt elég. Ezt egyébként problémának érzem az Erasmussal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy differenciálni kellene az ösztöndíj összegét. Tehát, aki Közép illetve Kelet- Európába  megy ne ugyanannyi összeget kapjon, mint aki egy drága nyugat- európai országba adja be pályázatát.

Egy nemrég készült felmérés szerint „Denmark happiest place on Earth”. Ez valóban így van?
Igen, szerintem ez a szlogen hűen tükrözi az otteni életet. Ez főleg a skandináv jóléti rendszernek köszönhető, illetve az emberek mentalitásának. Ott mindenki egyenlőnek számit, nem tesznek különbséget az emberek foglakozása alapján. Dániában egy kétkezi munkás is ugyanolyan értékes részét képezi a társadalomnak, mint akármelyik más értelmiségi ember. Sokan a dánokat hűvösnek tartják, de szerintem ez egyáltalán nem igaz. Nagyon mosolygósak és jókedvűek, bár az tény, hogy kicsit visszafogottak. Szerintem a dánok a világ legsegítőkészebb emberei, ha meglátnak az utcán térképpel a kezedben, képesek az utca másik oldaláról átszaladni, és megkérdezni, hogy segíthetnek-e valamiben.

Mik a tapasztalataid, a dánok hogyan viszonyulnak a magyarokhoz, Magyarországhoz?
A dánok nagyon befogadóak, ahogy már említettem számukra mindenki egyenlő függetlenül a származástól, bőrszíntől, identitástól stb. Szóval nem ért hátrány a magyar származásom miatt. És sokan jó véleménnyel vannak Budapestről, szép városnak tarják.

Mit gondolsz, szeretnél majd egyszer visszamenni, esetleg ott letelepedni?
Mindenképpen szeretnék egyszer visszatérni ide. Az még nem tudom, hogy mikor és hogy, de abban biztos vagyok, hogy egyszer visszatérek. Számomra nagyon szimpatikus ez az ország, nemcsak a jólét miatt, hanem az emberek és a hangulat miatt is. Számomra Koppenhága a „nyugalom és a béke szigete”, ahol mindenki jólétben, boldogságban és egyenlőségben él.