Egy évvel ezelõtt azt nyilatkoztad, hogy Te még meg tudsz élni a nagy slágereidbõl. Érdemes ezzel foglalkoznia egy mai fiatalnak, tud majd ezzel a stílussal érvényesülni?

  Mindennel Ă©rdemes, nem beszĂ©lnĂ©k le senkit, csak az utĂłbbi idõk tapasztalatai, hogy ebben a rĂ©tegben nem nõnek ki Ăşgy a tehetsĂ©gek, mint másban. Nem jönnek olyan meghatározĂł emberek a mĂ»fajba, mint akár Charlie, RĂłzsi, Ă©s hát szerĂ©nysĂ©gem...

Idõ közben a keret teljesen megváltozott. Laci 1962-ben kezdte amatõr pályafutását, és még mindig keményen tolja.

- Régen a saját tálentumunkból tudtuk elõmozdítani a pályafutásunkat, ma pedig ez már szinte lényegtelen, mert mindent a média irányít. Ma itt van Fenyõ, akit éppen a legutóbb cikiztem le. Õ ilyen operett rock&roll-t játszik, aminek se íze, se bûze. Az inkább az öltözködésrõl szól, egy kirakat. Én maradok az elvisi vonalnál. Azért lett õ a király, mert kitalált valamit, amit senki sem tudott. Nekem van 17 sor és három válogatáslemezem, összesen 20. Még esetleg egyet megkockáztatok, de akkor annak már nagyot kell ütnie. Én maradok a mûfajomon belül, csak egy kicsit a mai kultúrával, hangulattal, imázzsal átitatva.

Laci szereti a kerek gondolatokat, a múltból indít a jövõ felé.

- Régen más volt az egész mentalitás. Itt van például a "Mondd kis kócos" címû nóta. Egy lokomotív alapja van, nekem semmi közöm az egészhez. A felvétel óta eltelt több mint húsz év, de még ma is nagyon megállja a helyén. Annak idején egy kazánházban vettük fel, olyan húzással, hogy bár játszottuk élõben is, de az eredetit nem tudtuk leutánozni.

- Én még ma is ugyanaz a 16-18 éves Köztársaság téri csibész vagyok, csak megváltozott a tok, amiben élek. 64 esztendõsen szerintem ez még nem rossz, mondjuk teszek is érte. Nem plasztikáztatok, nagyon sok C-vitamint nyomatok, heti kétszer 20 ezer egységet.

Komár Laci a beszélgetés végén elárulta, most úgy érzi, tele van energiával, és egészen ihletett állapotban van, szóval reménykedhetnek a rajongók egy utolsó korongban. Na de az milyen lesz?

  Olyan igazi rendes, rockablis! Esetleg egy-kĂ©t nĂłtában zongora, de a lĂ©nyeg a bõgõn, gitáron, a dobon Ă©s az Ă©neken lesz.