Évekkel ezelõtt újságíróként dolgoztál, aztán egy nagy váltást követõen a stand uppal kezdtél el foglalkozni. Miért fordultál el az újságírástól?

  IgazábĂłl nem hagytam abba az ĂşjságĂ­rást. AmiĂ©rt Ăşgy döntöttem, hogy inkább most már csak oda Ă­rok, ahova szeretnĂ©k Ă©s olyan mĂ»fajban, amilyenben Ă©n akarok, az, hogy adĂłdott a stand up. Ez sokkal jobb megĂ©lhetĂ©si lehetõsĂ©get biztosĂ­t számomra. A stand up az Ăşj szenvedĂ©lyem.

Milyen újságoknak írtál?

  Fõleg nõi magazinoknak Ă­rtam, de jelentek meg cikkeim a NĂ©pszabadságban Ă©s a Magyar Narancsban is. Ahová szerintem jĂł Ă­rni, mert jĂłt tesz az agyadnak, meg a lelkednek, oda nem Ă©ri meg anyagilag, ahova meg megĂ©rnĂ© az meg az agyadnak nem tesz jĂłt.

Az újságírás mellett a szépirodalommal is foglalkozol. Ha jól tudom, most dolgozol a második novellásköteteden.

  Szerettem volna szĂ©pirodalmi babĂ©rokra törni, ezĂ©rt 2006-ban megjelentettem egy novelláskötet, Ingyen szĂ­nház cĂ­mmel. Sajnos azonban az ĂşjságĂ­rás mellett ez a másik nagy pofon. A tĂ©vĂ©ben 5 percig szerepeltem Ă©s százszor annyi nĂ©pszerĂ»sĂ©get hozott, mint az egĂ©sz addigi ĂşjságĂ­rĂłi Ă©s Ă­rĂłi munkásságom.

Hogyan kerültél a stand up világába?

  Én mindig azt gondoltam, hogy szellemes vagyok, fõleg Ă­rásban. De nem volt lehetõsĂ©gem annyi helyre Ă­rni, hogy ezt megmutathassam a világnak. Az Ăşjságoknál ugyanis nem engedik, hogy beletegyĂ©l egy cikkbe fĂ©l gondolatot is magadbĂłl. ĂŤgy több idõm ment el az átĂ­rásra, mint a cikk megĂ­rására. ĂŤgy a stand up egy kĂ©tsĂ©gbeesett utolsĂł prĂłbálkozás volt. IgazábĂłl nem vagyok egy nagy szereplõs tĂ­pus, hiszen rettentõ gátlásos vagyok a szĂ­npadon.

Jelenleg a Dumaszínházban lépsz fel. Hogyan sikerült ide bekerülnöd?

  A Litkai Gergõ, aki a DumaszĂ­nház atyja, meglátott engem a „Mondom a magamĂ©t” cĂ­mĂ» mĂ»sorban. Ezt követõen felhĂ­vott, hogy nem lenne-e kedvem társulni hozzájuk. Én meg mondtam, hogy de!

Egy szem lányként hogyan sikerült beilleszkedned a férfi kollégák közé?

  Nem volt nehĂ©z, hiszen szerintem õk már nagyon vártak egy lányt a klubba. KĂ­váncsian nĂ©zegettek, mint egy kakukktojást. Nem Ăşgy, mint egy fĂ©rfi egy nõt, hanem inkább Ăşgy, hogy „Ez meg mi a fenĂ©t akar itt?”. SzerencsĂ©re azonban mĂ©g nem hallottam olyanrĂłl, aki azt mondta volna, hogy ezt azĂ©rt nem kellene.

Esetleg elláttak tanácsokkal?

  Persze! Osztanak, egyfolytában! Folyamatosan kapok a fejemre [nevet. – a szerk.] De igyekszem szortĂ­rozni, bár nem tudom, hogy szabad-e. Én ugyanis azt látom, hogy mindenki a saját nõideálját akarja megformálni belõlem. Aki a csendesebb nõket szereti, az azt mondja, hogy ilyet nem szabad mondani. Aki pedig a belevalĂł nõkĂ©rt van oda, az meg azt mondja, hogy ennĂ©l sokkal durvábban kell.

A videó megosztó oldalakon írt hozzászólásokat olvasva azt láttam, hogy nagyon vegyes kritikákat kapsz. Mit tudsz kezdeni ezekkel?

  Nagyon megosztom a közvĂ©lemĂ©nyt. Nem vagyok abban biztos, hogy a teljesĂ­tmĂ©nyemnek köszönhetõ mindez. Inkább annak, hogy elsõ vagyok a nõk közĂĽl. Aki az elsõ az mindig megkapja a legtöbb követ Ă©s a legtöbb virágot. HasznosĂ­thatĂł vĂ©lemĂ©nyt azonban nagyon ritkán kapok. Azokkal a kritikákkal nem vagyok hajlandĂł foglalkozni, amelyek arrĂłl szĂłlnak, hogy miĂ©rt nem megyek le a bányába. Nem tartom magam feministának, csupán azt gondolom, hogy szellemesebb vagyok a nõk egy rĂ©szĂ©nĂ©l, de nyilván van mĂ©g nagyon sok szellemes nõ rajtam kĂ­vĂĽl is. A negatĂ­v kritikákat azonban nem szoktam a szĂ­vemre venni, Ă©s csak nagyon ritkán fordul elõ, hogy valaki betalál a megjegyzĂ©sĂ©vel.

A szakma nagy öregjei azt szokták mondani, hogy nem szabad elolvasni a kritikákat, véleményeket. Te mennyit foglalkozol ezekkel?

  Én is tudom, hogy ezeket nem szabad elolvasni, Ă©n mĂ©gis mindig megteszem ezt. Ennek az oka, hogy roppant kĂ­váncsi vagyok, meg nagyon hiĂş is, ezĂ©rt Ă©rdekel, hogy ki mit gondol, Ă©s Ă­r rĂłlam.

A fellépéseid alkalmával szinte mindig a családodról beszélsz. Gondolkoztál már esetleg új témákon?

  Egyelõre a családot mĂ©g meglovagolhatĂł tĂ©mának tekintem. Ez egyrĂ©szt nagyon kĂ©zenfekvõ, másrĂ©szt Ă©n nem beszĂ©lhetek olyan dolgokrĂłl, amirõl mondjuk a fĂ©rfiak. Egy fĂ©rfi szájábĂłl egy berĂşgtam-lehánytam törtĂ©net nagyon vicces tud lenni, az enyĂ©mbõl viszont nem. A családi dolgok viszont az õ szájukbĂłl talán nem lennĂ©nek olyan szellemesek, mint az enyĂ©mbõl.

Sokan úgy vélik, hogy a fellépéseid során gúnyt ûzöl az anyaságból.

  Az irĂłnia egy olyan dolog, amit aki Ă©rt Ă©s szeret, mindig szeretni fog. Aki pedig nem Ă©rti, az sosem fog szeretni engem. Az Ă©n legnagyobb elõnyöm ugyanis az irĂłnia Ă©s önirĂłnia. Ha valaki azt kĂ©rnĂ©, hogy szemĂ©rmes legyek mint anya, Ă©s arrĂłl beszĂ©ljek, hogy a gyerekek Ă©desek Ă©s cukik, akkor szerintem már nem lennĂ©k vicces.

A stand up óriási sikernek számít manapság, és egy nagyon divatos mûfaj. Ha esetleg leülne ennek a sikere, akkor mivel kezdenél el foglalkozni?

  Ezen mĂ©g nem gondolkoztam, hiszen mĂ©g nagyon a pályám kezdetĂ©n vagyok. Ha ezen gondolkoznĂ©k, akkor mĂ©g annál is pesszimistább lennĂ©k, mint amennyire az vagyok. [nevet – a szerk.]. Az Ă­rással foglalkoznĂ©k, mert talán mĂ©g abban jobb vagyok, mint sok minden másban. EgyĂ©bkĂ©nt nem hiszem, hogy leĂĽlne ez a dolog. Legfeljebb csak akkor, ha már a tĂ©vĂ© nem lenne erre vevõ. De ezt nem tartom elkĂ©pzelhetõnek. Ebben a mĂ»fajban vĂ©lemĂ©nyem szerint mĂ©g nagyon sok lehetõsĂ©g van, mert ez a humornak egy nagyon õszinte Ă©s közvetlen formája.

Mit tanácsolnál azoknak a lányoknak, akik kacérkodnak a stand up gondolatával? Hol próbálhatják ki magukat?

  Erre kiválĂł lehetõsĂ©get nyĂşjt, a FĂ©lõrĂĽltek Ă©jszakája, ahol mindenki kiprĂłbálhatja magát nemtõl Ă©s kortĂłl, sõt mĂ©g nemi hovatartozástĂłl fĂĽggetlenĂĽl is [nevet - a szerk.]. Szerintem nagyon fontos az embernek egy ilyen helyen kiprĂłbálnia magát, ugyanis a viccessĂ©g nem attĂłl fĂĽgg, hogy mennyire vagy vicces egy asztaltársaságban, hanem hogy mennyire vagy humoros Ăşgy, hogy ott ĂĽlnek több százan veled szemben. Nagyon sok ember azt hiszi, hogy humorosabb, mint mi, pedig az közel sem biztos, hogy egy szĂ­npadon is vicces tud lenni.

Az Ă©v további hĂłnapjaira mit tervezel? Család, munka, pihenĂ©s…

  A család az mindig tervben van, vagyis sosincs tervben, de mindig kĂ©pben van [nevet – a szerk.]. SzĂłval õket nem lehet kihagyni. Most az idõm nagy rĂ©szĂ©t a fellĂ©pĂ©sek teszik ki. Vannak mĂ©g ezek mellett egyĂ©b terveim is, amirõl most mĂ©g nem szabad beszĂ©lnem. Ezeknek a nagy rĂ©szĂ©vel az õsz folyamán találkozni fog a nagyközönsĂ©g.

Mihály Anett