Mi volt a Love Story megírásának alapgondolata?

  Ebben a könyvben nem a törtĂ©net a lĂ©nyeg. ArrĂłl prĂłbáltam Ă­rni, hogy milyen egyenlõtlenek a viszonyok fĂ©rfiak Ă©s nõk között, a hölgyek hátrányára.

Van megoldás erre a kialakult helyzetre az ön könyvében?

  A fõszereplõ lánynak a kitartĂł tĂĽrelmĂ©vel Ă©s szeretetĂ©vel sikerĂĽl meghĂłdĂ­tania a fiĂşt. Más kĂ©rdĂ©s, hogy milyen áron. Nem õ válik fĂ©rfivá, hanem a fĂ©rfi az, aki alkalmazkodik egy kulturáltabb, ma magasabb Ă©rzelmi intelligenciájĂş lĂ©nyhez, a nõhöz. Igen, van remĂ©ny, van rá mĂłdszer, csak sok erõ Ă©s tĂĽrelem kell hozzá.

Elég negatív képet fest a férfiakról. Ilyen nulla érzelmi intelligenciájúnak látja õket?

  Cifrázhatnám, de igen. TĂ©vedek?

Szerintem nem. Mennyire merített karaktereket környezetébõl, illetve saját élményeibõl?

  A sajátombĂłl is merĂ­tettem. A fĂ©rfiak állandĂłan kĂ©rkednek, hogy õk micsoda nagy dolgot csinálnak, hõsies eredmĂ©nyeket Ă©rnek el, Ă©s ezĂ©rt õket állandĂłan dicsĂ©rni kell. Ez nálam is Ă­gy van. De igyekszek arra figyelni, hogy ne hozzam a körĂĽlöttem lĂ©võ nõket ebbe a helyzetbe.

Kiknek ajánlja a könyvet?

  Nõknek, mert olvasnak, Ă©rdekli õket a világ, nyitottak. A fĂ©rfiak jelentõs rĂ©sze be van zárva a saját kĂĽzdelmeibe, a reggeltõl estig tartĂł harcba. De örĂĽlök, ha õk is elolvassák, mert sok visszajelzĂ©st kaptam tõlĂĽk, hogy kicsit tĂĽkörbe nĂ©ztek.

Miért bocsátották el a tv2-tõl?

  Ez egy hosszĂş, Ă©vekig tartĂł folyamatnak volt a nagyon csĂşnya vĂ©ge. Kicsit mĂ©ltatlan lett az utolsĂł idõszak, sok volt a konfliktus, az egyet nem Ă©rtĂ©s. Másfajta tĂ©vĂ©t, hĂ­radĂłt, Ă©s embereket kĂ©pzeltem el, Ă©s magamra maradtam. Elviseltem ennek a következmĂ©nyeit, minthogy olyasmit kelljen mondanom, amit nem gondolok.

Tervezi, hogy késõbb visszamegy még híradózni?

  Soha nem fogok már hĂ­radĂłban dolgozni Ă©s politikai ĂşjságĂ­rĂł sem leszek többet. Sajnálom, hogy az lettem. ElfecsĂ©reltem az idõt, nem Ă©rtem el benne elõrehaladást, csak kĂĽszködtem. De ehhez abba kellett hagynom, hogy rájöjjek.

A tanítás már egy teljesebb szerep, ott már nagyobb az önmegvalósítás, mint, ami a tévénél volt?

  A hĂ­radĂłban nincs önmegvalĂłsĂ­tás. A fõszerkesztĂ©s is abbĂłl áll, hogy egy adott formátumot mindennap meg kell tölteni lĂ©nyegĂ©ben ugyanazzal a tartalommal, egy kicsit máskĂ©nt, hogy ne unják. A tanĂ­tás teljesen más. Ott áll az ember elõtt egy hĂşszĂ©ves fiatal Ă©s azt mondja: „KezdjĂ©l velem valamit. TessĂ©k, most mutasd meg, hogy mit tudsz. Gyõzz meg, hogy többet tudsz, mint Ă©n”. AzĂ©rt ez, feladat. És ezek a fiatalok, elkĂ©pesztõ dolgokat tudnak, amiket Ă©n nem. Olyankor rettenetesen kĂĽzdök azĂ©rt, hogy ez ne derĂĽljön ki.

A hallgatók meg tudnak felelni a mai médiának?

  A hallgatĂłim többsĂ©ge nem kompatibilis a mai magyar mĂ©diával. Olyan igĂ©nyt látnak az egyetemen, amivel kĂ©sõbb nem nagyon találkoznak. Amikor pár Ă©v mĂşlva visszajönnek, azt mondják, hogy a tudásuk csak egy százalĂ©kát használják.

A könyvbemutatón említette, hogy a hallgatók alaptudás nélkül kerülnek a felsõoktatásban. Ön tanárként mit tud ezzel a helyzettel kezdeni?

  Nem tudok mit kezdeni ezzel. Miközben a legbonyolultabb operatõri ismereteket prĂłbálnánk elsajátĂ­ttatni velĂĽk, nyilvánvalĂł, hogy a közĂ©piskolában nem mondták el nekik, hogy mikor Ă©rt vĂ©get a közĂ©pkor. Ăšgy Ă©rettsĂ©giznek, hogy nem találkoznak a világirodalommal, nem olvasnak GoethĂ©t, Ă©s lehet, Shakespeare-tõl is csak a RĂłmeĂł Ă©s JĂşliát ismerik. OkoskodhatnĂ©k, hogy mit kellene tenni, de nem lehet ezzel semmit sem kezdeni. Csak mĂ©rgĂĽnkben a falat rugdosni.

Farkas Anett