Hogyan hozott össze titeket a sors?

  Igazából nagyon szoros kötelék van köztünk, először az anyaméhben találkoztunk, és ez megpecsételte kettőnk sorsát, éreztük, hogy egy humortársulatot kell összehoznunk. Aztán éveken keresztül elkerültük egymást, soha nem találkoztunk, majd egy lány hozott minket össze, aki mindkettőnknek a barátnője volt.

Kinek az ötlete volt, hogy létrehozzátok a Szomszédnéni Produkciós Irodát?

  Az én ötletem volt, hogy létrehozzuk. – válaszolt Ferenc. Meg aztán ott volt az a lány, aki mindig ragaszkodott hozzá, hogy „Ohhh csináljál már egy társulatot”. Én pedig mondtam, hogy „Nah jó, nah”. Egészen pontosan az a lány nagyon erélyes volt, aki általában megmondta az embereknek, hogy mit csináljanak. Én hallgattam a szavára, és ennek eredményeként jött létre a Szomszédnéninek a jelenlegi felállása.

Miért ezt a nevet választottátok?

  Olyan nevet szerettünk volna, amit ha meghallanak az emberek, egyből eszükbe jut valami. Előttünk mindenkinek a saját szomszéd nénije, de most már e név hallatán mindenki csak ránk gondol. Lehet, hogy haragszanak ránk a szomszéd nénik, de szerencsére még egyik sem bántott minket, kivéve egyszer, mikor egy tömbházban nem fizettük a közösköltséget… - viccelődött Szabolcs.

Kezdetben csak Erdélyben voltak fellépéseitek. Mikor érkezett meg a hírnevetek Magyarországra?

  Busszal jött a hírnevünk, a határon szerencsére átengedték. Két évvel ezelőtt jelentkeztünk a Dumaszínház Félőrültek Fesztiváljára, ami egy tehetségkutató verseny volt. Az eredmény az lett, hogy a Dumaszínház alapítója, Litkai Gergely, azt mondta, hogy jöjjünk máskor is, és mi jöttünk.

Rádióban és tévében is szerkesztetek műsorokat, ti szervezitek az Erdélyi Humorfesztivált, Magyarországon is számos fellépésetek van. Hogy fér mindez bele az időtökbe?

  Úgy, hogy hatan vagyunk, Ferencék négyen, én ketten vagyok, így megosztjuk egymást közt a feladatokat. Én nem szoktam foglalkozni semmivel, csak most az a Szabolcs, aki fel szokott lépni, nem ért rá, úgyhogy én jöttem. Tulajdonképpen négyen szoktam fellépni – szakítja félbe társát Ferenc - de nálam nagyon egyszerű, mert négyes ikrek vagyunk, és mindegyikőnket Ferinek hívják. Csak az a legrosszabb benne, hogy mindig négy ugyanolyan ruhát kell vennünk.

Hogyan kötődtök Magyarországhoz, szerettek-e itt élni és dolgozni?

  Szeretünk itt élni, nagyon örülök, mikor bemegyek egy üzletbe vagy egy intézménybe és megértik, amit mondok. Kolozsváron gyakran előfordult, hogy akár románul, akár magyarul mondtam, akkor sem értették. Mondjuk, reggel Szabolcs szokott olyan rekedt lenni, hogy én sem értem, amit mond – kötekedik társával Ferenc. Úgyhogy nem kell csodálkozni azon, hogyha néha egy üzletben nem értik meg, hogy mit szeretne.

Mennyit és hogyan készültök egy-egy fellépésre?

  Évenként két műsorunk készül, úgy kétszer 40-50 perc. Körülbelül ennyit dolgozunk, aztán kicsit csiszolgatjuk, majd több helyen is előadjuk. Abban jár le tulajdonképpen ez az alkotói folyamat, hogy ezt eladjuk majd a tévének, és utána nem kell többet játszani, így elfelejthetjük, és koncentrálhatunk új szövegekre.

A szövegeitek minden sora eredeti, vagy esetleg koppintotok néha egy-egy poént a világhálóról is?

  Nem szabad, hogy koppintsunk a világhálóról, mert Litkai Gergely megtanulta az internetről az összes poént, és a szerződésünkben is szerepel, hogy eredeti szöveg kell legyen. De mielőtt nem volt ez a szerződés, akkor is tartottuk magunkat ehhez az elvhez. Egyszer érkezett egy hozzászólás egy oldalon, hogy két srác szövegét elloptuk. Rámentünk a linkre, és kiderült, hogy az a két srác mi voltunk, így megnyugodtunk, hogy nem loptuk el önmagunktól a poént.

Előfordult már, hogy belesültetek a szövegetekbe előadás közben?

  Természetesen, ez mindenkivel előfordul. De ezért jó, hogy ketten vagyunk, mert ha egyikünk elfelejti a mondandóját, a másikunk átveszi. Már ha akarjuk – csipkelődik ismét Ferenc – lehet, hogy épp gonoszak szeretnénk lenni. Ilyenkor általában elnevetjük magunkat, hogy a másik, hogy kínlódik.

Mióta népszerűek lettetek, jobban tapadnak rátok a csajok?

  Tapadnak, csak a barátnőm nagyon utálja azt, mikor hazamegyek és három nő hozzám van ragadva, és még az ajtón sem férek be.

És rád, Szabolcs?

  Rám a facebook miatt nem tapadnak a csajok, mert a barátnőm berakta, hogy kapcsolatban, pedig én próbáltam nem berakni…

Szabolcs, ha minden igaz, áprilisban jelenik meg a Nem semmi című könyved. Miről fog szólni?

  Egy nagyon friss hír, hogy kereskedelmi okok miatt június első hetében fog megjelenni. Rövid történeteket írtam bele, blogbejegyzés hosszúságúakat. Ezek igaz történetek rólam, például amikor az ufókhoz jelentkeztem logisztikai munkára, vagy mikor ott parkoltak a csészealjukkal a lakásunk előtt két hétig, egyszerre két parkolóhelyet is elfoglalva.

Ferenc, milyen negatív vagy pozitív élményt tudsz felidézni Debrecennel kapcsolatban?

  Debrecenben szerepeltünk először a Comedy Centralnak egy televíziós felvételén. Nagyon féltünk, akkor láttunk először kamerákat közelről. Egyszerre volt jó és rossz érzés is egyben. Utána láttuk magunkat a tévében, ami számomra nagyon izgalmas és izgató volt. Egyik kedvenc élményem, főleg azért is, mert ebben a teremben (Lovarda) volt az a felvétel, úgyhogy én tulajdonképpen, tévés szempontból, itt veszítettem el a szüzességemet.

Mit terveztek a jövőben? Maradtok a stand up-nál vagy pályát módosítotok?

  Soha nem tudhatjuk, hogy ez a humor meddig fog tartani, meddig lesznek ötleteink. Remélem, vicces maradok nagyon hosszú időn keresztül. Aztán ha már nem leszek az, nem szeretnék ezzel foglalkozni, nem akarnék beleesni abba a csapdába, hogy nem viccesen színpadra álljak, mert az nagyon ciki tud lenni. Amit hoz majd az élet, azzal foglalkozunk, de a stand up a leghangsúlyosabb most, minden más közül – egészítette ki Szabolcs az előtte szólót.

Üzentek-e valamit a debreceni egyetemistáknak?

  Én egy dolgot tanultam meg nagyon az egyetemen, hogy egyetlen határidő sem annyira szigorú, hogy ne lehessen azon tolni még kicsit – tanácsolta Szabolcs. Azt üzenem nekik, hogy ez a hallgato.com nagyon jó oldal és különösen ez az interjú rajta, és ha elolvasták ezt, akkor felejtsék el, és másnap olvassák el újból és újból – javasolta Ferenc.

- Turucz Renáta -