Mesélj a kezdetekről! Mikor és hogyan jött létre a csapat?

  Úgy kezdtünk, mint minden más zenekar Magyarországon vagy bárhol a világon. Megszületett egy ötlet, miszerint muzsikálnunk kéne, de hogy mit, hogyan, miről és miért, azt igazából még nem tudtuk. Kőszegen volt egy törzskávézónk, ahol nagyon sokat csörögtünk, kávézgattunk (természetesen mást is árultak ott…), majd egy alkalommal, néhány pohárka után pattant ki a fejünkből, hogy jó lenne zenélni. Nehezen, de sikerült összehoznunk egy kőszegi fiatalokból álló bandát. Tudtam, hogy mindegyikőjük zenél, játszik valamilyen hangszeren, de senki sem tagja egyetlen zenekarnak sem. Megszerveztünk egy próbát a lakásomon, ami azért volt érdekes, mert a fele zenekarnak nem volt még hangszere sem, de idővel „összelopkodtuk” innen-onnan a hiányzó darabokat. Az énekesünk annak idején egy hölgy volt, az együttesünk összes tagja kőszegi lakosú volt. Aztán belépett Gergő is a (a jelenlegi énekes) a képbe, majd 2003-ban megalakult az Ocho Macho.

Milyen stílusú rendezvényeken, helyszíneken láthatunk titeket? Hol szerettek a leginkább a közönség elé lépni?

  Mindenhol, ahol lehet. Ahol áram van, mi ott zenélünk. A zenekar nevében próbálok nyilatkozni, de lehet, hogy ez inkább a személyes vélemény, miszerint sokkal jobban szeretjük a családias klubkoncerteket, ahol közelebb vagyunk a közönséghez, ezáltal jobban belevonhatjuk őket a zenélésbe. Én viszont – szakítja félbe társát az időközben megérkező Andor – sokkal jobban szeretem a nagy fesztiválokat, ahol igazán megmutathatjuk a tudásunkat. A zenekarunk nagyszínpadra termett, hatalmas energia van bennünk és a zenénkben, és ezt itt tudjuk a leginkább kifejezni.

Meddig ért el a hírnevetek? Szoktatok külföldön koncertezni?

  A zenekarunk a nyugati határszélről származik, ahol van egy nagy rajongótáborunk. Ők szippantottak ki minket Ausztriába. Viszonylag sokat lépünk fel az osztrák közönség előtt, akik csak a beszélt nyelvben különböznek a hazaitól. A zenének van egy világnyelve. Lényegtelen, hogy milyen nyelven énekled, ha jó a ritmus és az érzés, amit átad, akkor mindenhol ugyanúgy élvezi a közönség.

Van-e életfilozófiája a csapatnak?

  A zenekarok többsége szeret élni, és szeret élni hagyni. Azt az érzést próbáljuk továbbítani, amire az emberek zöme vágyik, vagyis a boldogságot. Nincs annál jobb, mint mikor látod, hogy a körülötted lévők boldogak. A zenénkkel szeretnénk efelé vezetni az embereket és kicsit boldoggá tenni őket.

Nem rég jelent meg az új lemezetek. Milyen sikereket vártok t?le?

  Körülbelül másfél hónapja jelent meg az új lemezünk, egyelőre nem kaptunk túl sok visszajelzést és kritikát. A koncertek alkalmával érzékeljük a közönségünk visszajelzéseit, észrevételeink szerint jól fogadták az új dalokat. A zenész szakma egy igazán féltékeny szakma, mindenki óvatos a kritikával, azonban ha kapunk, foglalkozunk velük, okulunk belőlük.

Miért Online a Világ?

  Napjainkban a World Wide Web összeköti az embereket kelettől nyugatig, északtól délig. Ez egyrészt fantasztikus dolog, de van negatív oldala is, ugyanis az emberek többet foglalkoznak az online világukkal, mintsem próbálnák a saját környezetüket szebbé és jobbá tenni. Az Online a Világ albumunkkal, és magával a nótával is azt akartuk kifejezni, hogy ha már létezik, akkor használja mindenki kedvére, de emellett próbáljanak kiszakadni az „onlájnságból” és figyelni a körülöttük lévő, éltető elemekre.

Mik a tervek a nyár hátralévő részére?

  Minden mennyiségben a család és a munka, valamint a munka és a család. Valamint egy ismert zenekarral készítünk egy közös projektmunkát, a részleteket azonban nem árulhatom még el. Mindez maradjon meglepetés.

- Turucz Renáta -