Hogyan alakult meg a zenekar? Milyen stílusokat ötvöztök a zenétekben?

  Egy underground klubbĂłl alakult meg az Irie Maffia, ezelõtt hĂ©t Ă©vvel. A legelsõ felállásban 7-8 ember vett rĂ©szt, ma már tizenegyen vagyunk. Több mĂ»faj keveredĂ©sĂ©bõl áll össze a stĂ­lusunk: dancehall, reggea, hip-hop, rock. Mindezekbõl az Ă©vek folyamán egy sajátos stĂ­lust alakĂ­tottunk ki, prĂłbálunk egy Ăşj irányt mutatni a mĂ»fajok ötvözĂ©se által.

Nem csak Magyarországon, de Európa-szerte hatalmas sikereket értetek el. Hogyan fogadják külföldön a zenéteket?

  Mindenhol ugyanolyan a közeg, ritka az a hely, ahol nem Ă©rtik ugyanolyan szinten a zenĂ©nket, mint máshol. Az esetek többsĂ©gĂ©ben vĂ©gigtapsolják a koncertjeinket, Ă©rzik a zene ritmusát, az átadott Ă©rzĂ©seket. Mai napig az egyik legkellemesebb emlĂ©kĂĽnk az egyik lengyelországi fellĂ©pĂ©sĂĽnk. Mikor felálltam a szĂ­npadra, a több ezres tömeg látványátĂłl egyszerĂ»en - persze jĂł Ă©rtelemben - kirázott a hideg Ă©s megremegett a lábam. Hihetetlen Ă©rzĂ©s volt, hogy mindez, annyi koncertĂĽnk után, mĂ©g lehetsĂ©ges. SzintĂ©n kellemes Ă©lmĂ©ny az egyik olaszországi fellĂ©pĂ©sĂĽnk, ami tulajdonkĂ©ppen egy fesztivál keretein belĂĽl megrendezett verseny volt. HĂ­res reggea-elõadĂłkkal mĂ©rtĂĽk össze a tudásunkat, Ă©s vĂ©gĂĽl másodikak lettĂĽnk. A lĂ©nyeg azonban nem ez, hanem hogy rĂ©szt vehettĂĽnk egy ilyen nagyszabásĂş fesztiválon.

Ritkaság az olyan nagy létszámú zenekar, mint amilyenek ti vagytok. Gyakran adódnak konfliktusok köztetek emiatt?

  Mindenki csĂ­pi egymást, nincsenek köztĂĽnk problĂ©mák. Nincsenek szemĂ©lyes sĂ©rtõdĂ©sek a csapat tagjai között, ha pletykálunk vagy viccelõdĂĽnk nĂ©ha a másik háta mögött, azt a szemĂ©be is ugyanĂşgy elmondjuk. Ha õszinte vagy a társaddal, akkor nem alakulnak ki konfliktusok. Maximum a kĂ©t fõnökĂĽnk rĂ©szĂ©rõl kapunk dorgálásokat, amikor egy-egy prĂłba vagy fellĂ©pĂ©s zeneileg nem Ăşgy sikerĂĽl, ahogy elvárták volna tõlĂĽnk. KĂ©sõbb megbeszĂ©ljĂĽk a hibákat, tanulunk belõlĂĽk, Ă©s következõnek Ăşgy játsszunk, ahogy õk mondják.

Sokatok szólóban és más zenekarokban is játszik, mégis fantasztikusan mûködtök együtt. Mi a titkotok?

  Az idõ. Nagyon rĂ©gĂłta játsszunk egyĂĽtt, ezalatt a nĂ©hány Ă©v alatt egymáshoz nõttĂĽnk, egyĂĽtt fejlõdtĂĽnk. Azáltal, hogy megismertĂĽk egymást, mind szakmailag, mind emberileg, jobb eredmĂ©nyeket tudunk produkálni. Mindannyian imádunk zenĂ©lni, ugyanĂşgy, mint a szĂ­nházat vagy a filmezĂ©st, ezt is mĂ»vĂ©szetnek tartjuk. Egy kõmĂ»vessel ellentĂ©tben, aki fintorogva rakja fel az egy milliomodik tĂ©gláját, mi akkor is örömmel Ă©nekelĂĽnk el egy számot, ha már milliĂłszor elõadtuk azt. Nem a pĂ©nzĂ©rt csináljuk, hanem azĂ©rt a jĂłlesõ Ă©rzĂ©sĂ©rt, amikor a közönsĂ©g velĂĽnk egyĂĽtt Ă©nekli a dalainkat Ă©s Ă©rezzĂĽk, hogy szeretik azt, amit elõadunk. EzĂ©rt adunk bele apait, anyait minden egyes koncertĂĽnkön. A legnagyobb fellĂ©põktõl mĂ©g mai napig is tanulunk, ĂşjĂ­tunk folyamatosan, Ă©s ez is összetart minket. Minden reggel Ăşgy kelek fel, hogy ma is ezzel akarok foglalkozni, semmi mást nem szeretnĂ©k csinálni.

Nem rég elég hosszú idõre, pontosabban egy fél évre eltüntetek. Mi volt ennek az oka?

  Sena Ă©s Dermot pici gyereke. Sena jĂł ideig mĂ©g állapotosan is fellĂ©pett, de egy idõ után már nem Ă©rzett annyi erõt magában, hogy folytassa. Ennek tiszteletĂ©re mi is abbahagytuk a zenĂ©lĂ©st egy idõre. Mindenkinek volt (van) kĂĽlön projektje, sokan szĂłlĂłban dolgoztunk, turnĂ©ztunk. Ă–ssze tudtuk hozni, hogy mindenkinek kĂĽlön-kĂĽlön legyen megĂ©lhetĂ©se arra az idõre.

Nehéz volt újraindítani a gépezetet?

  FĂ©l Ă©v kihagyás után igen, kicsit nehĂ©z volt. Nem prĂłbáltunk, nem játszottuk a számainkat, mindenki a saját munkájával volt elfoglalva. Miután Ăşjra elkezdõdtek a prĂłbák, elõfordult, hogy nem jutott eszembe egy-egy sor a szövegbõl, de mindez csak pillanatokig tartott. Más zenekarokhoz kĂ©pest mi nagyon hamar „visszacsiszolĂłdtunk”, Ăşjra frappáns lett a banda.

Néhány hónapja jelent meg az új lemezetek. Hogyan fogadta a közönség, a kritikusok?

  Egy maxi lemezt kĂ©szĂ­tettĂĽnk, ami az internetrõl tölthetõ le. A lemezek világa mára lejárt, egy Ăşj világ nyĂ­lt meg elõttĂĽnk, Ăşj lehetõsĂ©gekkel. Ez a lemez is egy kĂ­sĂ©rlet számunkra, a korral egyĂĽtt nekĂĽnk is meg kell Ăşjulnunk. A visszhangok eddig nagyon jĂłk a közönsĂ©g rĂ©szĂ©rõl. A kritikákkal már kevĂ©sbĂ© foglalkozunk, nem szeretjĂĽk õket olvasni. A szakmán belĂĽliek, akik igazán Ă©rtenek a zenĂ©hez, nem kritizálnak. A kritika „olyan, mint egy segg, mindenkinek van egy”, fárasztĂł lenne mindegyikkel foglalkozni. A társaink mindig azt mondták, hogy ránk hallgass, ne egy irigy ember vĂ©lemĂ©nyĂ©re, aki Ă©letĂ©ben semmit nem tett le az asztalra.

Mik a kilátások a jövõre nézve?

  Ha minden igaz, akkor elmegyĂĽnk Londonba is fellĂ©pni. MĂ©rföldkõnek számĂ­tana, ott mĂ©g soha nem voltunk. Megvolt már Párizs, Madrid, Amsterdam, Ă©s sok már nagyváros, de jĂł lenne tovább bõvĂ­teni a listát. Plusz inspiráciĂłt adnak ezek a fellĂ©pĂ©sek, tudjuk, hogy nem vĂ©letlenĂĽl nyĂşlnak alánk ezek a kezek, Ă©s adnak lehetõsĂ©get, hogy továbbszárnyaljunk.

- Turucz Renáta -