Jamie Winchester
2008. november 11.
Lezárult egy fejezet
20 év zenélés után Jamie Winchester úgy döntött, arra szeretné felhasználni a Hrutka Robival való szétválást, hogy kicsit elgondolkodhasson az elmúlt évekrõl. Szeretné, hogy újra megtalálná azt, ami igazán érdekli. Jamie-t azonban nem kell félteni, biztos vagyok benne, fogunk még róla hallani...
| Írországban születtél, 7 évesen azonban Bécsbe költöztetek. Mi volt ennek az oka? |
Apám a City banknál dolgozott, Londonból indult, és bevállalta azt a fajta munkát, hogy õt küldözgették külföldre. Amikor én születtem, éppen Észak-Írországban dolgozott, a bátyáim pedig még Londonban látták meg a napvilágot. Két éves koromban kapott apa egy olyan lehetõséget, hogy Bécsben dolgozhat, ezt követõen pedig Moszkvában. Végül Bécsben 2 évet maradtunk, és innen kezdett el Magyarországgal foglalkozni.
| Végül édesapád mégis Magyarország mellett döntött, te pedig a családoddal tartottál... |
Nekem még volt két évem a suliból, de szünetekben mindig eljöttem a szüleimhez Magyarországra. Amikor vége lett az iskolának, Angliában töltöttem pár hónapot. Ott nem találtam fel annyira magam, és ideköltöztem a családomhoz. Azóta pedig itt ragadtam...
| Ezt követõen egy koncertszervezõ cégnél kezdtél el dolgozni. Miért éppen a kulisszák mögött kezdtél el tevékenykedni? |
Volt egy iskolai hobbizenekarom, illetve egy házibulis zekekarom, de nem gondoltam komolyan, hogy zenész leszek. Bármit szerettem csinálni, ami közel hozott a zenéhez.
| Lett egy zenekarod, a Baba Yaga. Ennek elmeséled a történetét? |
Az a koncertszervezõ cĂ©g, ahol dolgoztam, kĂ©tfĂ©le dologgal foglalkozott: kĂĽlföldi zenekarokat hĂvtunk meg, Ă©s magyar zenekaroknak a kĂĽlföldi fellĂ©pĂ©sĂ©t szerveztĂĽk. Én a KFT-vel elmentem SzicĂliára, egy zenei fesztiválra, mint turnĂ©menedzser. Az utolsĂł Ă©jszaka a szállodában volt egy spontán buli, Ă©s ott orosz nĂ©pi Ă©nekesek zenĂ©ltek. Mindenki kivonult a szobájábĂłl, mert nem tudták, hogy mi ez. Mi pedig elkezdtĂĽnk velĂĽk beszĂ©lgetni, aztán amorettot ittunk a szicĂliai Ă©jszakában, Ă©s ebbõl lett egy zenekar.
| Ezzel az együttessel mi történt? |
A zenekar még él, most játszottunk 1 hónapja az A38 hajón. De ez inkább afféle fantomzenekar, õk ott vannak Moszkvában, én pedig Magyarországon. Ha össze tudunk annyi pénzt szedni, akkor elutazunk egymáshoz, és koncertet adunk különbözõ országokban. Egyébként nagyon sok európai fesztiválon játszottunk már.
| A számaid csak angolul ĂrĂłdtak. Soha nem gondoltál arra, hogy magyar nyelven is Ă©nekelj? |
Nem az Ă©n nyelvem, nem ebben nõttem fel, nem ebben formálĂłdott a szemĂ©lyisĂ©gem. Az, hogy megtanultam magyarul, az egy technikai trĂĽkk. EgyĂ©bkĂ©nt az Ă©neklĂ©s eleve angolul könnyebb, hiszen Ăgy több emberhez eljut a zenĂ©m.
| Most, hogy Hrutka Robival szétváltatok, tudod már, mihez fogsz kezdeni a jövõben? |
Tervezgetek, de mĂ©g semmi konkrĂ©tum nincs. Arra szeretnĂ©m használni ezt a kis idõt, hogy egy kicsit gondolkozzak. Már benne vagyok ebben a szakmában lassan 20 Ă©ve, szeretnĂ©m egy kicsit kitisztĂtani a fejem, Ă©s Ăşjra megtalálni, ami ugyanannyira tud izgatni, mint mondjuk 18 Ă©vesen.
| Nem is láthatunk már többet Robival szĂnpadon? |
Nem tervezzük. Ez a produkció november 28-án megszûnik. Nem vesztünk össze, úgyhogy minden lehetséges. Biztos, hogy pár év múlva elõfordul majd valamelyikõnk fejében, hogy de jó lenne újra együtt egy koncert, de egyelõre most csak az a biztos, hogy befejezzük. Majd meglátjuk, hogy mi történik.
| November végén lesz az utolsó koncertetek Budapesten. Milyen meglepetésekkel kedveskedtek a rajongóitoknak? |
Minimális meglepetések biztos lesznek, fõleg zenei téren. De alapvetõen egy olyan koncertet akarunk csinálni, ami bemutatja, hogy mit is tettünk le az asztalra az eltelt 8 év alatt. Hülyeség lenne felfújható disznókkal és egyéb ilyen lézershowval elõrukkolni, mert nem errõl szólt a zenekar.