A zenekar idén lett húsz éves, nagyobb sikereket mégis az utolsó két albummal ért el. Mit gondol, ez a feldolgozásoknak köszönhető, vagy az emberek ízlése változott meg az utóbbi években?

  Azt gondolom, mindenképpen összetartozik ez a két dolog. Valóban, a feldolgozásoknak fontos szerepe van, így egyre több emberhez el tudtunk jutni. Azokhoz is, akik nem szeretik annyira a népzenét. Akinek a szvingre, a blues ritmusra, vagy alternatív rockra dobban a szíve, az is kíváncsi erre a fajta zenére. Hála Istennek a mai fiatalok tele vannak nyitottsággal, kíváncsiak, és tényleg oda tudnak figyelni. Az is igaz viszont, hogy nagyon sok előadó készít hasonló zenéket, akik néha nem biztos, hogy igényességgel, ízléssel, minőségre való törekvéssel csinálják a dolgokat. Sok esetben azt érzem, bármilyen ügyesek is, túl populáris a zenéjük, vagy anyagi szempontok vezérlik őket.

Mi a véleménye azokról az együttesekről, akik szintén próbálkoznak a népzenei elemek felhasználásával, mint például a NOX?

  Sokféle zenekar, zeneszerző, táncos van, aki ilyesmit csinál, köztük is vannak kiválóak és középszerűek. Sokféle próbálkozás van, de sok esetben hiányzik valami... Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy ott volt például Vivaldi, vagy Mozart, akik a maguk idejében hétköznapiak voltak, manapság meg zseninek tartjuk őket. Vannak azonban olyan zeneszerzők, festők is, akikről tudunk, de hiányzik a munkásságukból az a valami. Azt hiszem, talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, nekünk szerencsénk van abban, hogy olyan gondolataink születtek, vagy olyan javaslatunk támadt, ami végül is egy jó utat tudott hozni.

Hogyan kerülnek a feldolgozások a repertoárba? Ki dönti el, mely számok legyenek feldolgozva?

  Van egy nagyon jó zenész barátom, Szabó Attila, aki elsősorban a feldolgozásokért felelős, más zenekaroknak a már befutott dallamait hozza. Igaz én is hozok egy-egy dalt, de az mind a sajátom. Én egy kicsit szkeptikusan állok ehhez a dologhoz, mert elsősorban a saját dallamainkat szeretném megismertetni, hogy ne mások cipőjében járjunk, de ehhez még talán nem vagyunk elég ügyesek... De az a fajta igényesség, amivel a másokéhoz is nyúlunk, meg ahogy a magunkét igyekszünk megcsinálni, abban benne van a minőségre való törekvés. Mindez talán segít abban, hogy a népdalok is egyre népszerűbbek legyenek. Kétségtelen, ez a siker a feldolgozásoknak köszönhető. Egyre több embernek meg tudjuk mutatni, hogy van másfajta lehetőség is, más módon is meg lehet szeretni a mi zenénket, a magyar autentikus népzenét, és ez jó.

Hogyan került a zenekar kapcsolatba Lovasi Andrással?

  Szabó Attila barátom, aki egri, véletlenül találkozott Andrással az utcán, mert éppen ott koncerteztek. Lovasi hegedűst keresett, Attila pedig engem ajánlott. Furcsa véletlen volt, ami egy nagyon szoros barátsággá alakult át kettejük között. Ő dolgozik is néha a Kispál és a Borz zenekarral, a csendesülős koncertek állandó fellépője. Megmutatta az egyik számunkat, "Az én vagyok az, aki nem jó" címűt, ami annyira megtetszett Andrisnak, hogy áttette a repertoárjába. Így jött létre ez a kapcsolat, ha már ők játsszák a mi zenénket, akkor mi is játszhatjuk az övéket. Ez egyfajta kölcsönös tisztelet is, semmiféle önzés, vagy érdek nincs benne.

Mit gondol, miért van, hogy a mai fiatalok nem igazán ismerik a népdalokat, míg szüleink, nagyszüleink ma is rengeteget el tudnának énekelni?

  Igaz kevés tizen-huszonévest ismerek, de úgy hiszem, hogy tényleg van egyfajta nyitottság a részükről, mindamellett, hogy elképesztő információáradatban vannak. A média óriási szürkeséget teremt, egy zárt világba engedi ki azt a fajta zenei kultúrát, ami egyébként létezik. Nálunk a rádió, a tévé csak egyfajta minőséget sugároz, és azt hiszem, a fiatalok sem bánják, hogy azok a tradíciók, amiket akár a szüleiktől láttak, megjelenik az életükben. Érzik, hogy értékesebbek lehetnek a hétköznapjaik a népzenével. Az a fajta másság, amit mi tudunk nyújtani, segít abban, hogy ne szégyelljék egymás előtt, ha a népzenét szeretik. Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy Taliándörögdön, a Művészetek Völgyében adott koncertünkön, ugyanúgy ugráltak és örültek a kalotaszegi szép nótáknak, mint előtte, amikor a Kispál és a Borz számokat játszottuk. Ez egy olyan pillanat volt, amikor úgy éreztem, nem baj, hogy sokfélék vagyunk, mindenki összetartozik.

A következő albumra is terveznek feldolgozásokat?

  Ez a jövő zenéje, mert sokféle elképzelés van. Az biztos, hogy lesznek feldolgozások, de más műfajban. Szeretném, ha a vers is olyan fontos része lenne a produkciónak, mint egy táncmozdulat. Olyan József Attila verseket szeretnék megszólaltatni, amelyeket ritkán hallunk. Azért, hogy az a fajta gondolati élményt is megkapják az emberek, amit egy vers tud nyújtani, úgy mint egy zene, mint ahogy egy szerelem, netán elválás fájdalma vagy boldogsága. Ez egy új történet, az hogy ez sikerül-e, más kérdés.

Melyik a kedvenc népdala?

  Van számomra egy nagyon kedves népdal, ami a legutóbbi lemezünk címadó dala is: "Ez a vonat, ha elindult, had menjen". Jó, ha mindenkinek van egy dala, még jobb, ha magyar. Ahhoz tud kötődni, ha baja van, mindig el tudja mondani, és a lelkének lesz gyógyszere.