A szüleid számára egy nem várt gyermek voltál, ez hogyan érintett téged, amikor megtudtad?

  Megmondom őszintén, már nem igazán emlékszem arra, mit éreztem pontosan akkor, amikor megtudtam. Nem érinthetett annyira rosszul, vagy nem fájt annyira, mert akkor biztosan jobban megmaradt volna bennem. Inkább az volt a reakcióm, hogy anyukámat sajnáltam, amiért hatalmas áldozatot vállalt azzal, hogy megtartott engem. Egyébként a könyvemben szó is van arról, hogy a nem várt gyermekekre jellemző, hogy tudat alatt próbálnak még jobban megfelelni, hogy bebizonyítsák, mégiscsak jó az, hogy megszülettek.

Anyukád egyedül nevelt föl. Belőle merítettél erőt, amikor te is kettesben maradtál a lányoddal?

  Igen, pontosan. Olyan ez, mintha öröklődött volna nálunk, hogy egy bizonyos ideig apa nélkül kell nevelni a gyereket. A mai napig egyébként úgy van, hogyha valami gond van, vagy valami nehezen megy, hívom anyut. Szerintem persze ez így normális, örülök, hogy nálunk ez így működik.

Korábban a banki szakmában dolgoztál. Honnan jött a tévézés ötlete?

  Emlékszem, a rádióban hallottam meg Lőrinc Szabi tanfolyamának a hirdetését, és igencsak elgondolkodtam rajta. Mindig is tudtam, hogy számomra nem a banki munka a fő csapásirány. Így ha nehezen is, de rászántam magam, hogy jelentkezzek erre a tanfolyamra. Akkoriban persze még nem tudhattam, hogy ebből mi sülhet ki...

Hogyan fogadtad a váratlan jött ismertséget? Gondolom sokan megállítottak már az utcán, tanácsokat kérnek tőled, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnének veled.

  Magyarországon az ismertség tompítottabban jelentkezik, nem zavaró, vagy bántó. Ráadásul elég nagy képmutatás is lenne, ha arról kezdenék panaszkodni, hogy ez engem mennyire zavar, hiszen mindezt én akartam. Persze vannak olyan ismert emberek, akiknél az emberek már-már túlzásba viszik a közeledést, nálam ilyen nincs szerencsére.

Több mint 18.000 emberrel ismerkedtél meg a műsor révén. Ki tudnál emelni közülük egy-egy embert, vagy egy-egy emlékezetes jelenetet?

  Elég nehéz ennyi emberből kiemelni néhányat. De ha negatívumról van szó, mindig a százhalombattai rém jut az eszembe. Mondjuk ő nálam éppen nem volt benn, mert börtönben ült, de még így is borzasztó élmény volt. Olyan szuggesztív ereje volt még a pillantásának is, hogy el tudom képzelni, ahogy az áldozatai már attól megbénultak, ahogy rájuk nézett. Ha pozitív történetet kell kiemelni, akkor azok mindig a gyerekekkel kapcsolatosak. A nagy egymásratalálások, a karácsonyi műsorok, vagy a beteg gyermekek sorsa mindig rendkívül megható számomra.

A könyvírásnak honnan jött az ötlete?

  Ez már régóta érlelődött bennem, de nem amiatt, mert meg szerettem volna lovagolni ezt a bizonyos hirtelen jött ismertséget. Úgy gondoltam, hogy összegyűlt annyi anyag, ami érdekelheti az embereket. A legnagyobb motiváció az volt, hogy rengeteg kérdést kaptam interneten, levélben, így ezeket összegyűjtöttem, és a leggyakrabban feltettekre válaszoltam a könyvemben.

Jelenleg a Mónika Show mellett van egy szépségszalonod is, amiben aktívan tevékenykedsz. Hogyan tudod a munkádat a családoddal összeegyeztetni?

  Igazából egymagam sehogy. Szerencsére van segítségem. Most éppen az apukája vigyáz a kicsire, de tegnap például egy babysitter oldotta meg ezt a gondot. Egy fenékkel nem lehet több lovat megülni...

A szépségszalon előtt egy fitnesztermet üzemeltettél. Miért döntöttél úgy, hogy abbahagyod?

  Nem zárt be, még a mai napig is üzemel, csak már más a tulajdonosa. Hála az égnek már nem én egyengetem az útját, az a vállalkozás egy varga betű volt az életemben. Próbáltam azért éveken keresztül bizonyítani, hogyha már belevágtunk, akkor nem hagyom abba. A kisgyermekem megszületésével azonban már nem volt rá időm egyáltalán. Így aztán elváltunk szép csendben egymástól.

A szépségszalonban már otthon érzed magad?

  Teljes mértékben, szerencsére nagyon közel esik hozzánk, akár busszal is be tudok oda menni. A fitneszterem a belvárosban volt, és messze volt tőlem. A szépségszalon ráadásul egyszerűbb is, kisebb is, jobban átláthatóbb, és közelebb áll hozzám ez a terület.

Távolabbi terveid vannak? Esetleg egy újabb könyv?

  Az új könyvet még korai lenne kijelenteni. Ha az derül ki, hogy ennek a könyvnek kellemes a fogadtatása, akkor lehet róla szó. Ha esetleg nem lesz az, nyilván nem fogom rátukmálni az olvasókra. Remélem persze, hogy az előző variáció fog bejönni.

Egyébként a B-terv című könyvet kizárólag a nőknek szántad, vagy a férfiaknak is?

  Ez a könyv nagyon nőcis, elsősorban nekik adok benne tanácsokat. A férfiaknak azért ajánlanám, mert ha a könyvben leírt tanácsokat megfogadják, talán nagyobb sikerrel élhetnek együtt a párjukkal.