Van-e valamilyen különleges kötődésetek Debrecen városához?

  A Campus Fesztiválon kívül nem igazán van, sem családi, sem más jellegű. Kötődésünk lényegében abban ragadható meg, hogy imádunk itt játszani. Sok-sok évvel ezelőtt nagyon szerettük a Klinika moziban adott koncertjeinket, most pedig a Campus Fesztiválon veszünk részt örömmel. Minden évben nagyon jól sikerül itt a fellépésünk, és reméljük ebben a közönségünk is egyetért velünk.

Melyik a legemlékezetesebb Campus Fesztiválotok?

  Két évvel ezelőtt egy nagyon jó koncertet sikerült itt adnunk, de az csak szimplán az átélt érzések, emlékek miatt maradt meg mélyebben, jó sztori nem kapcsolódik hozzá.

Tavaly Quimby Teatrum néven hallhattunk tőletek egy különleges koncertet a Kölcsey Központban. Honnan jött a rendhagyó előadásotok ötlete?

  Körülbelül három évvel ezelőtt pattant ki a fejünkből, amikor a Vízkereszt című darabot játszottuk. Nagyon megkedveltük a színházat, és szerettük volna valamiféleképpen a zenekar életébe is bevonni. A színdarabok írását elvetemült ötletnek gondoltuk, de kitaláltuk, hogy csináljunk egy intimebb szférájú koncertet, amit kisebb jelenetekkel vagy színházra emlékeztető dologgal tarkítunk, s közben lehetőségünk nyílik, hogy igazán közel kerüljünk a közönségünkhöz, ők pedig hozzánk. Szándékosan nem használom a csendesülős kifejezést, az túl „kispálos” lenne, nem arról van szó, és egyébként sem szeretem, amikor ugyanazt a dolgot szeretnék megvalósítani más-más zenekarok. Az első kérdés az volt, hogy milyen számokat szeretnék ehhez a műsorhoz bevonni, a második, hogy a számok közé milyen jelenetszerű dolgokat csempésszünk be. Végül ez minden teátrum turnén változott és továbbíródott, majd kialakult a Quimby Teatrum. A visszhangok nagyon jók voltak, mi és a közönség is nagyon szerette, hogy végre úgy játszhatunk, hogy nem a hangerő számít, hanem az, amit játszol. A jövőben is lesznek teátrum turnék, egyelőre a fesztiváloknak élünk, de ősszel folytatjuk ezt a vonalat is.

Nem rég volt egy európai miniturnétok is. Hogyan fogadták kint a zenekart?

  Nagyon szeretjük, több szempontból is jót tesz nekünk. Olyan, mint egy csapatépítő tréning, összekovácsol minket, na nem mintha húsz év alatt nem sikerült volna egymás összes rigolyáját kiismerni. Mindig jó új terepen, új közönségnek játszani. Nagyon szeretnek minket, sikerült teltházas koncerteket adnunk. Brüsszelben például egy 500 fős körüli termet töltöttünk meg, Londonban pedig egy háromszor akkorát. Alapvetően a kinti közönség bázisát a kint élő magyarok adják, de mindig hozzák az ott élő barátaikat, ismerőseiket. Érdekes, hogy Londonban most másodjára volt ott egy srác, aki a neten talált ránk mindentől függetlenül. Eljött az első londoni koncertünkre, majd a másodikra is, és mindenkivel együtt énekli a szövegünknek azon részét, amit meg tud tanulni. Hangyányi esélyt látok rá, hogy többen megismernek kint is minket, ebből persze nem kell messzemenő következtetéseket levonni, bőven elég nekünk, hogy évente el tudunk menni két hétre Európába. De az erdélyi részt és a környező országokat sem hanyagoljuk. A tavaszt is turnésra tervezzük, elindulunk a környező országokba két hétre, majd tovább megyünk újabb két hétre nyugatabbra.

Nem rég jelent meg a kottafüzetetek, mondhatni közkívánatra. A XXI. század internet uralta világában van ma erre igény?

  A korábbi időszakban mutatkozott rá igény, a honlapjainkon mindig követelte valaki, hogy ennek vagy annak a dalnak a kottáját hol lehet megszerezni. 46 dalt tartalmaz és próbáltuk úgy válogatni, hogy mindegyik lemezről legyen benne legalább egy-két szám. Eredetileg többet tartalmazott volna, de ez is bőven átfedi az eddigi munkánkat. Egyelőre még nem tudjuk az eladási adatokat. Épp a minap kérdeztem a kiadót, de véleménye szerint még korai ezt latolgatni. Nem rég jött ki, majd inkább év vége felé lesz érdekes a statisztika. Nyilván nem egy olyan dolog, mint egy CD, kevesebb embert érint vagy érdekelhet.

Várható-e új lemez a közeljövőben?

  Az idei év próbáit főleg azzal a szándékkal indítottuk el, hogy új dalokat írjunk. Fölvettünk négy-öt demót, de aztán visszatértünk a régi dalaink újraírásához, próbáihoz. A jelenlegi terv, hogy ősszel azokat folytatjuk, amiket már elkezdtünk, illetve új ötleteket próbálunk összeszedni, amikből legkorábban jövő tavasszal várható egy vadonatúj lemez. A dalok általában négy ember különböző konstellációiból jönnek létre, de van, hogy egyedül vagy másodmagunkkal írunk meg egy-egy szöveget. Nem mindig könnyű a meccs, de általában megegyezésre jutunk. Ez az átka a zenekarosdinak, muszáj kompromisszumot kötnünk, még ha néha az puffogással is jár. Mindig kérdezik, hogy milyen stílusú lesz az új lemez. De dalokat nem stílus alapján írunk. Csak jön az ötlet, megvalósítjuk őket, és az album a végén lesz, amilyen lesz.

Az előbb úgy fogalmaztál, hogy a születendő dalok mindenkinek kell, hogy tetszenek. Csakis a saját vagy inkább a közönség oly változatos igényének próbáltok megfelelni?

  A zenekaron belül kell, hogy mindenki megbarátkozzon vele. A közönség ebből a szempontból nem kell, hogy fontos legyen. És ezt ne értsétek félre! Nem a közönség nem szeretete miatt gondolkodunk így, hanem azért, mert a dalokat magunknak és nem a publikumnak írjuk. Ez egy szerencsés véletlen, hogy a hallgatóink szeretik, amit csinálunk. Abban a pillanatban, amint bármiféle igénynek próbálnánk megfelelni, zsákutcába lépnénk.

Huszonegy év alatt minden bizonnyal a rajongás minden formájával és a rajongók minden fajával találkoztatok már.

  Vannak tolakodó rajongóink, de őket ignoráljuk. Az ellenkezőjére is akad azonban példa, tartós személyes kapcsolatot is sikerült kialakítanunk néhány rajongókkal, mert ahogy vannak teljesen elviselhetetlen fanatikusak, úgy vannak teljesen normálisak is. Nem perverzitásunk a közönségből vadászgatni, de volt, hogy Quimby koncert alkalmával ismerkedtünk össze valakivel, és azóta is nagyon jó baráti kapcsolatot ápolunk.

A tények azt mutatják, hogy napjainkban már inkább csak a nagyobb zenei fesztiválon fordultok meg.

  Megyünk mi kisebb rendezvényekre is, ami számunkra szimpatikus. Külföldön ez még egyszerűen megvalósítható, itthon azonban már hiába hirdetünk koncertet egy pár száz fős klubba, ha oda ezerhatszázan szeretnének eljönni. Lehet minket szidni, hogy bezzeg nem vagyunk már a régiek, de ha a régiek lennénk, az lenne az igazi baj.

- Turucz Renáta -