- Hihetetlenül sok rajongójuk van, szinte minden korosztályból. Nagyon sokan szeretik önöket. Joggal teheti fel az ember a kérdést: Milyen érzés kortalannak lenni?

  B.K: - Hogy kortalanok vagyunk? Hát nem is tudom (nevet). Az, hogy az ember jĂłl tartja magát az egy jĂł Ă©rzĂ©s, valamelyest teszĂĽnk Ă©rte, ha Ă­gy látják, hogy kortalanok vagyunk, örĂĽlĂĽnk neki.

K.Gy: - Én mostanában Ă©rzem a koromat. NemrĂ©giben Ă©pĂĽltem fel egy komoly betegsĂ©gből Ă©s azĂłta nehezen tĂ©rek magamhoz pszichĂ©sen, de ez is el fog mĂşlni.

- Szeretnek fellépni az egyetemi partikon?

  B.K: - Imádjuk.

K.Gy: - Hát most pontosan a lelkem javítása miatt jöttem Debrecenbe, mint mindig, amikor itt lépünk fel a Campus Party-n az nekünk egy felüdülés. Olyan óra, másfél óra, hogy nem lehet elmondani.

- Valamilyen kedves emlĂ©kĂĽk kötődik-e Debrecenhez?

  B.K: - Én itt szĂĽlettem, itt ugrottam ki erre a szĂ©p világra, a Nagyerdő közepĂ©n, a Klinikán. A szĂ­vem mindig megdobban, amikor erre járok.

K.Gy: - Én meg már akkor itt Ă©nekeltem állĂ­tom, amikor a te apukád, meg anyukád mĂ©g nem Ă©lt. Már ötvennĂ©gy Ă©vvel ezelőtt is Ă©nekeltem ebben a gyönyörĂ» városban.

- Terveznek a mai este után valamilyen nagyobb szabású fellépést?

  B.K: - Ez a ma esti nagyon nagyszabásĂş, videokoncert lesz. A rĂ©gi arcunk megjelenik a kivetĂ­tő vásznon. Látnak minket akkor Ă©s most.

K.Gy: - Az igazi nagy durranás az lesz, amikor az én ötvenöt éves mûvészi jubileumom következik, arra tervezünk egy országos turnét, aztán a végén egy hatalmas koncertet a Papp László Sportarénában.

B.K: - Nagyon jó ott koncertet adni és arra nagyon büszkék vagyunk, hogy hétszer már meg tudtuk tölteni az arénát.

- És a pókerszenvedély megvan még?

  K.Gy: - A pĂłker az egy változatlan szenvedĂ©ly. A kommentálást változatlanul csináljuk a pĂłkerĂ©letet egy kicsit visszaszorĂ­tották, de ez nem jelenti azt, hogy kevesebben játsszák. Mindig egyre több Ăşj játĂ©kos van. Nagy Ă©lmĂ©ny kommentálni. Most már felnövekszik egy Ăşj „pĂłkergeneráciĂł” Ă©s ezek nĂ©ha olyan furcsán játszanak, hogy Ă©n már nem tudom kitalálni, hogy mi fog törtĂ©nni. Nekem már csak az marad hátra, hogy kommentáljam, mert akkor támadnak, mikor a leggyengĂ©bbek, akkor hallgatnak mikor a legerősebbek…

B.K: - De ne felejtsük el, hogy egyre több magyarral találkozunk, mikor közvetítjük ezeket a versenyeket.

- Hol szeretnek legjobban fellépni, van-e kedvenc helyük?

  K.Gy: - Nekem többek között az egyik Debrecen. Amennyi koncertet itt a Bikában Ă©s a BartĂłk teremben adtunk meg adtam… Voltunk a debreceni pulykanapokon is, szinte minden nagyobb rendezvĂ©nyen már. Nagyon szeretjĂĽk ezt a várost.

Tóth Gábor