Honnan jött a zenélés ötlete?

  Már tizenévesen is nagyon érdekelt, de nem maga a zenélés, hanem a zene. Sőt, szüleim elmondása szerint már 2-3 évesen is az asztalon táncoltam és énekeltem. Azt gondolom, hogy a zene iránti vonzalom velem született. És hogy a zenélés ötlete honnan jött? Szerintem tinédzserkorában mindenkinek megfordul a fejében, hogy egy bandát alapítson, csak én még úgy maradtam...

A Tankcsapda előtt milyen zenekarokban játszottál?

  A legelső zenekari formáció még az általános iskola vége felé tehető, ami afféle blues rock jellegű volt. Ez volt a Vörös Kakas nevű zenekar, ami egyébként elég sokáig is működött, azt hiszem majdnem egy évtizedig. Ezzel párhuzamosan játszottam a PG Csoport nevű zenekarban, ami korombeli egyetemistákból állt, és alternatív formáció volt. ők egyébként mind a mai napig aktívak. Aztán 89-ben, amikor leszereltem a katonaságból, belekezdtünk egy "oldalági" zenekarba, ez lett ugye a Tankcsapda...

A Vörös Kakas és a PG Csoport helyett egy bizonytalan zenekart, a Tankcsapdát választottad. Mi volt ennek az oka?

  Nagyon egyszerű. A Vörös Kakas olyan volt, mint egy első szerelem. Ez pedig mindenki életében egy fontos momentum, még ha zenéről beszélünk, akkor is. A PG Csoportban pedig szerettem zenélni, de egyik formáció sem volt az ÉN zenekarom, a szónak abban az értelmében, hogy nem én írtam a szövegeket, nem én énekeltem a dalokat. Bár tény, szerettem játszani a dalaikat, és örülök annak, hogy megfordulhattam ezekben a zenekarokban. Volt két jó cimborám, Buzsik György és Labi (Tóth Laboncz Attila - a szerk), velük a zenei érdeklődésünk is közös volt, és gyakorlatilag reggeltől estig együtt lógtunk. ők is zenéltek különböző csapatokban, ezért kitaláltuk, hogy alakítsunk hárman egy zenekart. Ez egy "zenei önkielégítésnek" indult, hiszen mindhármunknak voltak komolyabb zenekarai. Nagyon egyszerű, lecsupaszított zenéket játszottunk, hárman kiabáltuk azt, ami eszünkbe jutott, és nagyjából ennyi volt. Amikor elkezdtünk ezzel a zenekarral próbálgatni, akkor rájöttünk, hogy sokkal jobban szeretjük ezt csinálni, mint eddig bármit. Ha lehet így fogalmazni, egész egyszerűen beleszerettünk a saját zenekarunkba, és szakítottunk a bandáinkkal.

A korábbi zenekaraidtól a Tankcsapda miben különbözik?

  A Vörös Kakas ugye blues rock zenekar volt, a PG Csoport meg alternatív, underground, elvontabb "művészrock". A Tankcsapda egy egyszerű, primitív, seggberúgós, három akkordos történetként indult, és most se lettünk bonyolultabbak az elmúlt években. Alapjában ez jóval bandásabb, keményebb szövegekkel, tágabb témákkal van megáldva.

Vidéki zenekarként mennyire volt nehéz érvényesülni az országban?

  Nyilvánvalóan a Debrecen-Budapest távolságot a szó fizikai, vagy átvitt értelmében leküzdeni nem könnyű. Mostanában mondjuk már könnyebb, hiszen jóval egyszerűbb a kommunikáció, van telefon, internet. Ez a 80-as évek végén nem volt így. Mi vagyunk az utolsó olyan zenekarok egyike, akik még akkor alakultak, amikor még nem volt mobiltelefon, és internet sem. Igazából az, hogy mi vidékiek vagyunk, rengeteg pluszmunkával járt. Budapest a központ, ott van a tűz, és aki a tűz közelében szeretne lenni, annak oda kell mennie. Mi nem ezt tettük, nem akartunk budapesti zenekarrá válni, és a debreceni gyökereinket elveszíteni, ez pedig sok kellemetlenséggel is járt. Éppen ezért sok olyan feladatot meg kellett oldanunk, ami egy fővárosi zenekar számára kézenfekvő. Aki mondjuk a XII. kerületben él, az felül a metróra, megy három megállót, és ott van a lemezkiadónál, vagy a stúdióban. Ezzel szemben nekünk fel kellett ülnünk a vonatra, vagy a távolsági buszra. Szóval, sok nehézséggel járt ez az első években, de azt gondoltuk, annak, hogy mi debreceniek maradunk, több lesz az előnye, mint a hátránya. Az idő pedig minket igazolt, ez valóban így lett.

Maradjunk a fővárosnál. Egyik interjúdban azt nyilatkoztad, hogyha a Tankcsapda felkerült volna Pestre, akkor ti már rég meghaltatok volna. Ezt pontosan hogy értetted?

  Konkrétan nem a Tankcsapdára értettem, de azt gondolom, hogy mi a 90-es évek közepén éltük a rock and roll életformának a legsűrűbb időszakát. Akkor álltunk a legközelebb ahhoz az életmódhoz, amit az emberek elképzelnek egy rocksztárról: iszik, drogozik, csajozik, nappal alszik, éjjel van ébren. Mi pedig ezt a fajta életmódot akkor éltük a leginkább, de ez Debrecenben visszafogottabb volt, viszonylag normális keretek között tudott maradni. Ha mi ugyanezt Pesten tesszük, annyira szétcsaptuk volna magunkat, hogy az egész sokkal hatványozottabban lett volna igaz. Egész egyszerűen felőrölte volna az emberi kapcsolatainkat, fizikálisan is tönkre tett volna minket. Adott esetben akár bele is pusztultunk volna, ahogy sokan bele is pusztultak már.

Néhányan azzal vádolnak titeket, hogy az évek folyamán a Tankcsapda stílusa egyre populárisabbá vált. Mennyire értesz ezzel egyet?

  Hogyha a populáris szót megvizsgáljuk, akkor ez azt jelenti: népszerű. Populáris lehet egy film is vagy bármi. Ha ezt nézzük, a Tankcsapda igenis populárisabb, mint az előző tíz évben. Ha valaki azt gondolja, szándékosan írunk populáris számokat, akkor téved. Az a helyzet, hogy nem tudunk valamilyen számot írni. Dalokat tudunk szerezni, tudunk zenéket, meg szövegeket írni, igyekszünk a magunk tehetségéhez mérten ezeket a legjobban eljátszani. Az, hogy egy adott dal milyen népszerűségi karriert fut be, nem a zenekartól, sokkal inkább a médiától függ, hogy mennyire játsszák szívesen. Egyébként azt gondolom, hogy a megalakulástól számított 15-16 év alatt a zenei készletekkel megtanultunk úgy gazdálkodni, hogy igenis jobb dalokat írunk, mint a kezdeti időszakban. A jobb dal fogalmát persze úgy értem, hogy olyan dalok, amelyek sok ember érdeklődését keltik fel. Egy számnak az élete vagy népszerűsége attól függ, hogy a közönség szereti-e vagy sem.

Van olyan dal, ami nagyon a szívedhez nőtt az elmúlt évek folyamán?

  Mivel a szöveget minden esetben én írtam, a zenét pedig mindig mi csináltuk, éppen ezért valamennyi dal a saját gyerekünk. Egyikük kicsit pufókabb lett, másikuk nem olyan jó matekból, de mindegyiket szeretjük, mert a miénk. Éppen ezért kiemelni közülük akár csak egy dalt is, nem nagyon tudok. Az a helyzet, hogy én azokat a Tankcsapda számokat szeretem a legjobban, amelyek éppen az adott időszakban születnek.

Folyamatosan járjátok az országot, mikor jön el a pihenés ideje?

  Hű, hát sokára... (nevet - szerk.) A tavaly évvégi buli után tartottunk egy hét szünetet, aztán január elején hozzáláttunk az új lemezhez, hogy még valamikor a nyár derekán meg tudjon jelenni. De már április elejétől turnézni is fogunk, hiszen idén ünnepli a zenekar fennállásának 20. évfordulóját, ami természetesen rengeteg koncertet is fog jelenteni. Ha belegondolok, hogy lesz egy új lemez, egy válogatáslemez, lesznek jubileumkoncertek, meg fesztiválok... akkor a pihenés most egyáltalán nincs napirenden...

Utolsó kérdés: mit szeretnél még elérni a Tankcsapdával?

  Az a helyzet, hogy egy ilyen zenekart megalapítani semmi: be kell hozzá rúgni egyszer a kocsmában, és már meg is van. Dalokat írni megint csak egy olyan dolog, hogyha valakinek van hozzá affinitása, akkor megy, ha meg nincs, akkor nem. A dalokkal adott esetben népszerűséget elérni nem mondom, hogy könnyű, de megoldható. Sokkal nehezebb ezt az egészet aztán egyben tartani, csúnya szóval üzemeltetni, megteremteni azt a hátteret, amelyek egy ilyen zenekar működéséhez szükségesek. Azt gondolom, hogyha egy zenekar ezt ilyen hosszú időn át tudja csinálni, akkor az egy igen nagy dolog. Ígyhát azt kívánnám magunknak, hogy tudjunk még nagyon sokáig, ilyen színvonalon, ennyi embernek zenélni.