- A Csokonai SzĂ­nház gondozásában megjelent mostani könyvben költői szĂ­nháznak nevezte a társulat 2006–2013 közötti előadásait Vidnyánszky Attila. Te hogy látod ezt? Megjelennek a mai társadalmi problĂ©mák a szĂ­ndarabokban? Mik a pozitĂ­vumai a költői szĂ­njátszásnak, Ă©s vannak-e negatĂ­vumai?

  - Azt hiszem, hogy ez a szĂ­nház nagyon nehĂ©z, az, amit ő költői szĂ­nháznak nevez. Nem egyĂ©rtelmĂ», nem direkt, nem mondunk ki mindent, hanem inkább idĂ©zőjelek közĂ© vagy emelkedettebbĂ© tesszĂĽk a mondanivalĂłt, sokkal finomabb, sokkal burkoltabb az egĂ©sz. Ezt a fajta szĂ­nházat nagyon nehĂ©z nĂ©zni is, mert ezen sokat kell gondolkodni. Viszont ez a szĂ­nház, hogyha mĂ»ködik Ă©s hat, akkor Ă©vek mĂşlva is felidĂ©zhető, egy kĂ©p, egy hangulat vissza tud jönni, mert nem egy-kĂ©t Ăłrás felĂĽdĂĽlĂ©s az egĂ©sz. Hogyha valaki nyitott erre. Ha nem, nincs miről beszĂ©lni. Tehát a negatĂ­vuma az, hogy nagyon nehĂ©z, nehezebb Ă©rtelmezni, ott, abban a pillanatban, mert elsősorban a szĂ­vre hat.

- Hogy látod az elmúlt hét éveteket, a debreceni közönséget?

  - Nekem már most honvágyam van, egy-egy pillanatban, amikor elbiciklizem az utcán, vagy ránĂ©zek egy Ă©pĂĽletre, vagy bármiről eszembe jut, hogy el kell hagynom ezt a helyet. Amilyen nehezen indultam itt be Debrecenben, meg amilyen nehezen fogadták a Csehov- egyfelvonásosokat, ami a világ egyik legegyszerĂ»bb dolga, mĂ©gis nehezen fogadta be ezt a nĂ©zőközönsĂ©g. Nagyon jĂł tapsok fogadták, de Ă©n nagyon nagy zárkĂłzottságot Ă©reztem, Ă©s amĂ­g ezt átĂĽtötte az ember, ehhez azĂ©rt kellett ez a hĂ©t esztendő. Mondom, amilyen nehezen fogadtak be, olyan nehezen hagyom itt a várost.

- VĂ©gleg itt hagyod Debrecent?

  - Nem tudni, hogy mit hoz a jövő, bármit hozhat. Szerintem ez is olyan kicsit, mint a költői szĂ­nház, hogy majd idővel lesz meg az Ă©rtĂ©ke, vagy fogjuk Ă©rtĂ©kelni mindannyian, a nĂ©zők is. meg mi is.

- A Nemzeti Színház színésze leszel, ezt te a pályád csúcsának tekinted? Egy kis faluból eljutsz Magyarország legtradicionálisabb színházába.

  - Igazság szerint minden előadásnak, minden estĂ©nek egy-egy csĂşcsnak kellene lennie, ha az ember megprĂłbálja valamilyen szinten Ăşgy csinálni. TermĂ©szetesen ez egy nagyon fontos állomás lesz, biztos vagyok benne. Mint ahogy ez a hĂ©t esztendő is fontos periĂłdus volt Ă©letĂĽnkben, nekem Ă©s felesĂ©gemnek, SzĂ»cs Nellinek is. Nem akarok nagy szavakat használni, mert Ăşgy Ă©rzem, majd a munka meg az egyĂĽttlĂ©t fogja igazán megmutatni, hogy mi fog ebből kikerekedni.

- Amikor kamaszkorodban elkezdted a színészkedést, ilyen pályát képzeltél el magadnak? A véletlennek volt-e szerepe életedben?

  - Biztos, hogy nagyon sok szerencse kell. Nagyon fontos az, hogy az ember milyen környezetben nő fel, kik veszik körĂĽl, milyen a főiskola, milyen lĂ©gkörben megy ott a tanĂ­tás. Ott is csapatban vagy már, mindenĂĽtt csapatban gondolkodik az ember. Ha nincs egy csapat, Ă©s a kiosztott szerepekben nem találja meg mindenki a boldogságát a munkán belĂĽl, Ă©s azokat az izgalmakat, amelyek minden napot Ă©rdekessĂ© tudnak tenni, akkor az egĂ©sznek nincs Ă©rtelme. Én annak örĂĽltem, hogy felvettek a főiskolára. Az előtte lĂ©vő egy hĂłnapban azĂ©rt drukkoltam, hogy felvegyenek, amikor felvettek, akkor azĂ©rt, hogy az első esztendőt megcsináljam, utána hogy megcsináljam a nĂ©gy esztendőt. Ezek pici lĂ©pĂ©sek, mint ahogy a mindennapok is.

- Mint a jĂł focista, mindig csak a következő meccset nĂ©zed.

  - Igen. Meg azt, hogy reggel az ember le tudja tenni a lábát az ágyrĂłl, felkeljen. Ilyen pici lĂ©pĂ©sekből rakĂłdnak össze a napjaink, a heteink, a hĂłnapjaink, az Ă©veink.

- A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznál kezdtél. Milyen érzés volt otthagyni a régi csapatot, a régi színészeket? Már Debrecenbe se sokan jöttetek.

  - Igen, öten jöttĂĽnk, Ăşgy tĂ»nik, most is öten megyĂĽnk tovább a Nemzetibe. De mi most is előadást játszunk Nagyváradon, Az ember tragĂ©diáját, a beregszásziakkal, egyáltalán nem szakadtunk el. Persze kevesebb Ăşj előadásban vagyunk benne, hogy ne legyenek gondok, tudjunk egyeztetni, Ă©s ők maguk is tudjanak dolgozni, nĂ©lkĂĽlĂĽnk is. AttĂłl, hogy mi keveset vagyunk egyĂĽtt, az nem azt jelenti, hogy mi nem vágyunk egymásra, vagy mi nem tiszteljĂĽk, nem szeretjĂĽk egymást.

- A hĂ©t Ă©v alatt számodra mi volt a legemlĂ©kezetesebb előadás?

  - Én mindegyiket szeretem. Minden előadás, amiben benne voltam, illetve amely rendezőkkel egyĂĽtt dolgoztam, mind nagyon izgalmasak, mind nagyon jĂł irodalom volt. SzerencsĂ©s embernek mondhatom magam. Nem kellett soha mennem senkihez. Igaz, mindig más dönt az Ă©letem felől, de Ăşgy látszik, Ă©n már ebbe a szerepbe fogok beleöregedni. De szerencsĂ©s vagyok, mert általában azĂ©rt jĂłl döntenek helyettem.

- A szĂ­nház társadalmi szerepe változĂłban van, valljuk be, hogy egy szĂ»k nĂ©zőközönsĂ©gről beszĂ©lĂĽnk, mert a mĂ©diumok: a kereskedelmi tĂ©vĂ©k már gyakorlatilag nem is szĂ­nĂ©szekkel dolgoznak, hanem amatőrökkel, valĂłságshow-k mennek mindenhol. Mondhatjuk azt, hogy a szĂ­nĂ©szek társadalmi szerepe csökkent. Mi a szĂ­nĂ©szet, a szĂ­nĂ©szek jövője?

  - A szakma nagyon egyszerĂ»: ha valaki vĂ©letlenĂĽl betoppan egy szĂ­nházba, Ă©s ott egy olyan előadást lát, amely megĂ©rinti, attĂłl a pillanattĂłl kezdve elkezd szĂ­nházba járni. Meg kell mindenkinek adni, minden társadalmi rĂ©tegnek a lehetősĂ©get arra, hogy eljuthasson szĂ­nházba. EzĂ©rt lenne jĂł, ha a nĂ©zők nem azt nĂ©znĂ©k, hogy milyen drága a jegy, Ă©s nem a jegyek drágaságához mĂ©rnĂ©k a minősĂ©gĂ©t az előadásoknak, vagy bárminek, ami a szĂ­nházban zajlik.

- Vidnyánszky előadásainak Ă©vek Ăłta fontos szereplője vagy. Ha szĂ­nházat váltana, mint most is, Ăşjra követnĂ©d?

  - Ez a sok „ha”... igazság szerint a szĂ­nház az a valĂłságtĂłl is valĂłságosabb dolog, ez nem csak show, mi ezt Ă©ljĂĽk nap mint nap. Az időnek hihetetlen nagy szerepe van. Annyi minden törtĂ©nhet Ă©vek alatt. A dilemma a mi szakmánkban benne van, egy szĂ­nĂ©szt egy jĂł szereppel meg lehet fogni.

- Filmszerepek?

  - Most nincs. Megyek majd egy főiskolás srácnak a filmjĂ©be szerepelni, meg utána csinál majd május vĂ©gĂ©n, jĂşnius elejĂ©n egy vizsgafilmet is, Ă©s abban is. Nagyon ĂĽgyes, olyan forgatĂłkönyvet Ă­rt az egyik Ă–rkĂ©ny novellát továbbgondolva, egyszerĂ», frappáns, szuper dialĂłgusok, tele titokkal, de mĂ©gis látod a figurákat. Élet van benne, ami hiányzik a mindennapunkbĂłl. JĂł egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol van Ă©let, ahol jĂł Ă©rtelemben vĂ©ve pofozzák egymást az emberek, azĂ©rt, hogy előre menjen a dolog.

- Van benned drukk a Nemzeti miatt?

  - Egy egĂ©szsĂ©ges drukk igen. Van olyan, amikor nem Ă©rzek drukkot, amikor kilĂ©pek a szĂ­npadra. De van, hogy ott törtĂ©nik valami, kĂĽlső behatás vagy a szĂ­npadon belĂĽl, amitől meg másodperc törtrĂ©sze alatt átfordul az egĂ©sz. Annyi mindentől fĂĽgg ez is. Ez mindig változik.

Ölveti László