Miért lettél építész? Miért pont ezt a pályát választottad?

  Fõleg szĂĽlõi ráhatás volt. Azt mondanám, mint az ember, aki Gyurcsány Ferencre fogta a vizipisztolyt: pillanatnyilag jĂł ötletnek tĂ»nt – õ ezzel vĂ©dekezett. Nekem is Ăşgy tĂ»nt. Matek - fizikábĂłl jĂł voltam, meg jĂłl rajzoltam Ă©s azt gondoltam, hogy ez elĂ©g lesz ahhoz, hogy Ă©pĂ­tĂ©sz legyek. De igazábĂłl az lesz jĂł Ă©pĂ­tĂ©sz, aki az akar lenni. Nekem nagyon hamar kiderĂĽlt, hogy nem vagyok erre igazán alkalmas. Elsõ Ă©v vĂ©gĂ©n javasoltam a szĂĽleimnek mi lenne, ha ezt abbahagynám Ă©s mondjuk magyar szakra átjelentkeznĂ©k. Ă•k azt mondták, ha már ennyi ideje odajárok, akkor fejezzem is be. Csak nem gondolták, hogy ez mĂ©g 9 Ă©vig fog tartani. ĂŤgy benne ragadtam ebben a projektben. Utána meg már eltelt annyi idõ, hogy az volt a lĂ©nyeg, hogy csak fejezzem be, aztán csináljak azt, amit akarok. Most van az a szakasza az Ă©letemnek, amikor már azt csinálom, amit Ă©n szeretnĂ©k.

Amikor még az iskolapadot koptattad, milyen egyetemista voltál?

  Én az egyetemet elkerĂĽlõ, vizsgára elindulĂł Ă©s utána megijedõ, majd a következõ fĂ©lĂ©vben befejezõ, majd megcsinálom egyszer tĂ­pus vagyok. IgazábĂłl egy darabig Ă©n jĂłl muzsikáltam. Aztán másodikos koromban nyertem szerzõkĂ©nt a humorfesztivált, Ă­gy akkor megváltozott az Ă©letem. BedolgozĂł ember lettem a Fábry Showban. Korábban csak magamnak Ă­rogattam. Nem az õ hibájuk, hogy nekem ez ennyi ideig tartott, ez egy közös játĂ©k volt, hogy ez Ă­gy elhĂşzĂłdott. Olyan nagyon sokat nem tanultam, az biztos. De nem ajánlom senkinek. Tanuljatok!

Mi volt számodra a legemlékezetesebb az egyetemi éveid alatt?

  Az Ă©pĂĽletszerkezettan. Azt hiszem tizenegyedszer mentem át a szigorlaton. Az egyetem törtĂ©netĂ©ben ezernyolcszáz valahánytĂłl számĂ­tva, Ă©n vagyok a rekorder Ă©s azĂ©rt annyira jĂł fejek a tanáraim, hogy ezt azĂłta mindenkinek, nĂ©v szerint megemlĂ­ti: Kõhalmi Zoltán az, akinek tizenegyedszerre sikerĂĽlt a szigorlat. Ez mondjuk nem esett jĂłl. Nem az Ă©n világom volt. Mondjuk a vĂ©gĂ©re kezdtem kapiskálni. Ă–sszegyĂ»lt annyi aprĂł tudás, hogy talán most már egy családi házat meg tudnĂ©k tervezni, de nem szeretnĂ©k.

Az építész szakma akkor nélkülözni fog, vagy azért vannak még ilyen irányú terveid?

  NĂ©lkĂĽlözni fog. Az biztos. Ismerek egy csomĂł jĂł Ă©pĂ­tĂ©szt, aki majd meg tudja tervezni a házam. Tudom melyik Ă©vfolyamtársam az, aki tĂ©nyleg tehetsĂ©ges, aki majd megcsinálja azt.

Marad tehát a színpad, a humor. Hogyan lettél humorista? Szentesen van valami a levegõben?

  VĂ©letlen lehet. Sok szentesi van, aki nagyon rossz humorista lenne. Vannak nĂ©hányan, akik viszont jĂłk, mint a Szõke meg a Badár, meg mĂ©g jĂł páran, akik onnan jöttek. Nem tudom. IgazábĂłl, amĂ­g vissza tudok emlĂ©kezni, ezt szerettem volna csinálni, csak ilyen egyetem nincsen, hogy humorista egyetem. KözĂ©piskolában Szegeden a mĂ»vĂ©szeti hetek alkalmábĂłl elõadtuk a jeleneteket, amit Ă­rtam. Aztán jött a humorfesztivál, bekerĂĽltem Ă©s ezt másokkal egyĂĽtt megnyertem. Aztán valahogy belekeveredik az ember. ValĂłjában belĂĽlrõl - mint minden szakma - nem Ăşgy nĂ©z ki, mint kĂ­vĂĽlrõl. Sejti az ember, hogy milyen lehet, de azĂ©rt inkább csak emlĂ©keztet rá. SzĂ­vesen csinálom, amit csinálok. De ez is csak munka, mint minden más. Persze sokkal több munka, mint az emberek látják. Az atlĂ©tikai futĂł sem csak azt a 9 másodpercet dolgozza, amĂ­g lefutja a 100-at, hanem abban az egĂ©sz Ă©ves edzĂ©se is benne van. Ez is kicsit ilyen, de nekem ez a megfelelõ.

Miben más egyetemisták elõtt fellépni, mint mondjuk egy céges rendezvényen? Kell erre külön készülni?

  Közben puhatolĂłzok általában. Elkezdem mondani, amerre mennĂ©k, aztán amerre õk visznek. Most is ez volt. Én szeretek a családrĂłl beszĂ©lni, de mivel senkinek sincs gyermeke, azt annyira nem vettĂ©k, mert nem tudják mihez kötni. Akkor vált az ember Ă©s arra tereli a szĂłt, amerre Ă©rzem, hogy õk szĂ­vesen hallgatnák a dolgokat. De általánosságban azt kell mondanom, hogy az egyetemisták Ă©s fõiskolások a leghálásabb közönsĂ©g, mert nem igazán lĂ©teznek nekik tabuk. Ha pĂ©ldául elmegyek egy nyugdĂ­jas klubba, ott sokkal több problĂ©ma lehet, hogy mi az ami nekik már sok. Itt, ami máshol elfogadhatatlan az a legalapvetõbb dolog. Szerintem mindenen lehet viccelni, csak jĂł legyen.

Fellépések elõtt, után szoktál új dolgokat gyûjteni? Mennyire jó anyag az egyetemista? Mennyire lehet belõlük meríteni a mûsorodhoz?

  Mindenkibõl lehet merĂ­teni, csak meg kell látni, mi jĂł. Közhelyesen hangzik, de azokkal esnek meg törtĂ©netek, akik el tudják mesĂ©lni azt. Lehet, hogy valaki elutazik a világ vĂ©gĂ©re, csak nem tudja elmondani, milyen volt. Valaki meg lemegy a boltba, Ă©s Ăşgy jön vissza, mintha a leghumorosabb dolog törtĂ©nt volna vele. Az emberrel megesnek a dolgok, Ă©szre kell venni, hogy mi humoros, mi nem. De persze ez egy nagyon jĂł közeg. Egy hullámhosszon vagyunk. Könnyen lehet, hogy ma is begyĂ»jtök valamit, ha már itt vagyok.

Hogyan Ă©rzed magad Debrecenben?

  A Lovardában szoktunk fellĂ©pni, ahol közel 800 ember tombol. Olyan, mint egy rockkoncert. Ez mindenkĂ©ppen zseniális. De Ă©n azt mondom, hogy mindennek meg van a maga hangulata. Egy klubban is fel lehet lĂ©pni 15 embernek, ott is jĂł lehet a hangulat. Ha meg 800 ember van Ă©s van egy poĂ©n, amit kevesen Ă©rtenek akkor is 200 ember röhög, az mondjuk hálásabb dolog. MindenkĂ©ppen szeretek ide járni. Nem kĂ©rdĂ©s.

A Dumaszínház mellett a HVG címlap csapatát is erõsíted. Hogyan kerültél oda, és pontosan mit csinálsz?

  Azt is a fellĂ©pĂ©sek hozták. Horváth Zoltán, aki 30 Ă©ven keresztĂĽl a cĂ­mlapok ötleteit kitalálta, kĂ©szĂĽlt nyugdĂ­jba menni Ă©s puhatolĂłzott, hogy kinek lehetne ezt átadni. Látott fellĂ©pni Ă©s elhitte, hogy Ă©n erre is jĂł leszek. De nem tudom, hogy Ă©n erre jĂł vagyok-e. Eddig kisegĂ­tõ ember voltam, most õ nyugdĂ­jba ment Ă©s átadta nekem. Én az ötlet rĂ©szĂ©t csinálom, Ă©s 2 grafikus van, aki megrajzolja. Azt mondom, hogy - mint minden - munka közben fog kiderĂĽlni, hogy mi jĂł, mi nem. Ezen kĂ­vĂĽl kĂ©t tĂ­pusĂş fõnök van: az egyik, aki a megfelelõ embert választja ki, a másik a lehetõ legrosszabbat, hogy utána elmondhassa egĂ©sz Ă©letĂ©ben, hogy bezzeg, amikor mĂ©g õ itt volt. RemĂ©lem az Ă©n esetemben az elsõ, ami alapján õ dolgozott. BĂ­znak bennem, Ă©n meg bĂ­zok benne, hogy Ă­gy jĂłl fog mĂ»ködni. HĂ©trõl hĂ©tre ki fog derĂĽlni, hogy milyenek a cĂ­mlapok.

Fellépések, címlaptervezés, rengeteg munka. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni, hiszen te családos ember vagy?

  Nagy kĂĽzdelmekkel. Otthoni házimunkával kompenzálom. Más ember elmegy reggel dolgozni, hazaĂ©r dĂ©lután lefekteti a gyereket, Ă©s nem is találkoznak. Én meg napközben otthon vagyok, teszem a dolgomat. Az estĂ©ink azok viszont ritkán vannak egyĂĽtt, mert beĂĽlök egy autĂłba, Ă©s valamelyik városban fellĂ©pek, majd hajnalban Ă©rek haza. Ez az Ă©letmĂłd ezzel jár.

Végezetül mit üzensz a debreceni egyetemistáknak?

  VĂ©gezzĂ©k el hamarabb az egyetemet, mint Ă©n. Vagy gyorsan keressenek egy másikat, amit hamarabb elvĂ©geznek.