Ez a cikk, ahogy a címbõl már kitalálhattátok a nyelvtanulásról fog szólni. Nem azt fogja azonban boncolgatni, hogy a nyelvtanulás fontos e- ez evidens-, hanem azt, hogy miért.

Hányszor, de hányszor hallottam már azt a mondatot, hogy „ó csak a nyelvvizsgám legyen meg, vagy hogy „már csak a nyelvvizsga kell a diplomához”. Pedig nem a papíron kellene, hogy legyen a hangsúly, hanem a nyelvtudáson. Semmit nem ér az a nyelvvizsga- bizonyítvány például, amit ugyan letettek gimi harmadikban, de azóta passzívvá vált, ha azóta egy árva idegen szót nem ejtett ki a delikvens.

Kínos, ha az ember egy olyan nagynevĂ», elismert egyemeten szerzett diplomát, mint a Debreceni Egyetem, az állásinterjún viszont, ha a hr-es angolra vagy németre vált meg sem tud szólalni. Ezért is kell ma már az önéletrajzba azt a szintet beírni, amit beszélünk, nem azt, amirõl papírunk van. Hazudni sem érdemes: az elsõ beszélgetés alatt kiszúrják ha a CV-ben állított tudás kamu volt. A cégek által elõírt elvárásokkal tisztában lehet az is, aki rendszeresen látogatja az egyetemi állásbörzéket, vagy nézegeti a netes álláshirdetéseket. A kis pavilonokon mindig A4-es papír hirdeti, hogy elsõsorban felsõfokú angol/német/francia nyelvvizsgával rendelkezõk jelentkezését várják és a neten is szembetĂ»nik a kiírás: „folyékony nyelvtudás szóban és írásban”.

Tehát egyértelmĂ»en gyakorlati haszna van a nyelvvizsgának. Kár, hogy sokan már csak az álláskeresés közben döbbennek rá, hogy „de jó lett volna nyelveket tanulni”! Hiszen munka mellett ez már szinte lehetetlen. Nekem is van olyan ismerõsöm, aki régebb óta dolgozik, most pedig az angol középfokúval harcol- szó szerint- ugyanis jóval lelassítja a fejlõdést, hogy heti negyven óra munka mellett se ideje, se ereje szavakat magolni, nyelvtant megérteni. Ez érthetõ. Viszont egy egyetemistának nem férne bele, heti 1-2 óra külön angol óra vagy nyelviskola? 

Apropó nyelviskola! Itt az ország második legnagyobb városában számtalan nyelviskola található, biztos, hogy lépten –nyomon belebotlunk egy - egy ilyen hirdetésbe. Ennek ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a tanfolyamok elég kihasználatlanok és a legkevésbé népszerĂ»ek. Húsz másik tanuló mellett az ember nem kap akkora figyelmet. De akkor is van egy másik lehetõség: a magántanár. Nyelvszakos egyetemisták például már teljesen baráti áron tartanak órát, készítenek fel különbözõ nyelvvizsgákra. Alternatívák tehát vannak, inkább motiváció kellene, és akarat. Sokan megelégszenek azzal a középfokúval, amit még érettségi elõtt szereztek, és ami nyilvánvaló, hogy (gyakorlás nélkül) az évek során megkopott. Ez elég beszĂ»kült szemléletmód. Nem akarok az Unióról, meg országok közötti átjárhatóságról beszélni, maradjunk csak Magyarországon. Itthon a nyelvtudás akár értékesebb lehet a diplománál! Különösen igaz akkor, ha már bölcsésznek született az ember fia/lánya, hiszen tény, hogy humán végzettséggel manapság nagyon nehéz elhelyezkedni, de ha jól beszél idegen nyelveket, akkor már van valami a tarsolyában, valami plusz, ami a többi BTK-snak nincs.

Egy szó mint száz, a nyelvtanulás fontossága napjainkban megkérdõjelezhetetlen, csak egy kis akarat, kitartás, szorgalom, na meg némi pénz szükséges hozzá!