Új dolgokat megismerni izgalmas kihívás. Ki mondana nemet egy távoli kalandtúrára, vagy egy izgalmas élettani kísérlet kivitelezésére. Sajnos, ha mindezt középiskolai, egyetemi-fõiskolás keretben kell csinálni, akkor a tanulás már nem tartozik a legkedveltebb foglalatosságok közé. Mit tehetünk, hogy hatékonyabban tanuljunk a számonkérésre?

Az elsõ és legfontosabb: az értelmetlen tanulás erõpocsékolás. A legbonyolultabb kémiai képletnek vagy egyenletnek is könnyebb nekifutni és megjegyezni, ha tudjuk, valamikor szükségünk lehet rá még a jövõben. Azt lenne jó tudatosítani tehát, hogy miért is tanulunk. Milyen célokat szeretnénk megvalósítani az életedben, és ebben milyen szerepet játszik az adott téma tanulása, az adott lecke.

A tapasztalatok szerint aki csak szülõi nyomásra választ pályát, vagy a könnyen megközelíthetõ, várható érettségi eredménye alapján elérhetõ lehetõségek közül válogat(ott), sokkal kevesebb lelkesedéssel veti magát a munkába késõbb is. A helyes motivációnak pozitív hatása lehet abban is, hogy a megtanultakra ne csupán egy vizsga erejéig, hanem hosszabb távon emlékezzen az ember, márpedig a felsõfokú tanulmányokhoz biztos alapokra is szükség van.

A titok nyitja az idõbeosztás
Nem mindegy, mikor és hogyan készülünk fel - az idõnket érdemes beosztani. A kampányszerĂ» tanulás nem olyan hatékony, mintha rendszeresen, nap mint nap, meghatározott ideig foglalkozunk a megtanulandó anyaggal.
A tanulás során a szünetnek is óriási jelentõsége van. Nem lehet a figyelmet órákon keresztül egyetlen dologra összpontosítani. Kutatások azt igazolták, hogy erre még negyvenöt percig sem vagyunk képesek! Egy idõ után szellemileg mindenki kifárad, ezért csak addig szabad tanulni, amíg az ember úgy érzi, hogy fog az agya. Amint befejeztük a "napi penzumot", érdemes sétálni, sportolni, olyasmivel foglakozni, ami örömet szerez. Azt is érdemes tudni, hogy pihenés után az anyagból az szilárdul meg a legjobban, amit elsõként tanultunk meg, de azt is könnyebb lehet felidézni, ami a sorban az utolsó volt.

Ha nagy a falat, daraboljuk fel
Nemcsak az idõvel, de a tananyaggal is gazdálkodni kell. A pszichológus javaslata az, hogy osszuk megtanulható részekre az anyagot, és próbáljuk felfedezni az összefüggéseket. Mindenki azt tudja igazán jól elsajátítani, amit ért, ezért érdemes vázlatot készíteni, a leglényegesebb pontok köré építeni az információkat. Aki rendszerezni tudja magában az ismereteket, idõt is nyer. Aki nehezebben boldogul a megértéssel, igyekezzen átfogalmazni a bonyolultabb részeket a saját szavaival úgy, hogy a lényeg ne változzon - így tanulni is könnyebb.

Magolni csak végszükség esetén, és okosan szabad
Olyan kifejezések, adatok minden tárgyban elõfordulnak, amiket nem megérteni, hanem egyszerĂ»en csak magolni kell. Ebben nagy segítséget nyújtanak az emlékezést segítõ eljárások. Ahány ember, annyi "recept". A "helyek módszere" például a vizuális típusúaknak segít. Ă•k azok, akik elképzelik a szobájukat, és a megjegyzendõ fogalmakat meghatározott használati tárgyakhoz kötik. Így elég késõbb felidézni a berendezést, és a képzeleti képek máris elõhívják emlékezetükbõl az adatokat. Másoknak az válik be, ha mozaikszóba rendezik a memorizálandó kifejezések kezdõbetĂ»it. De akadnak olyanok is, akiknek a ritmus és rím segít - ki ne ismerné például a versbe szedett matektételeket vagy idegen nyelvĂ» elöljárószókat. Ha mindezek nem használnak, akkor "külsõ mankók" segíthetik a tanulást: ilyenek a cetlik, a filcek, a zsebkendõre kötött csomó - az információk ezekrõl a jelzésekrõl jutnak majd eszünkbe. Ezek az eljárások segítik a biflázást, megnövelik az emlékezeti tárat, de csodára azért nem képesek. Fontos úgy tervezni, hogy hosszú távra tanuljunk: nem érdemes semmit a vizsga elõtti utolsó napra hagyni, és az utolsó néhány órában sokat tanulni, mert a friss információ gátolhatja a korábban eltároltak felidézését.

Gyakoroljunk!
A tanulás esetében is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. A próba feladatsorok kitöltése, gyakorlótesztek írása és próbaesszék fogalmazása segít megszerezni azt a rutint, ami a jó írásbeli dolgozatok megírásának egyik alapfeltétele. A vizsgán arra is nagyon figyelni kell, hogy jól gazdálkodjunk az idõvel. Ezért ha valamelyik feladattal nehezebben birkózunk meg, inkább lépjünk tovább, és késõbb térjünk vissza rá. Kapkodni nem érdemes, mert a végén talán épp azt nem tudjuk megoldani, amiben biztos vagyunk! Ha bármilyen technikai részletben elbizonytalanodunk, inkább kérdezzünk. Ne hagyjuk, hogy bármilyen külsõ körülmény, vagy egy társunk zavarjon a vizsga során, mert ezzel értékes idõnket pazaroljuk.

Ismételjünk!
Több részbõl álló vizsgák között fontos, hogy jó idõbeosztás mellett mindent átismételjünk. Egy írásbeli és szóbeli részbõl álló vizsga két része között fontos rendszerezni ismereteinket. Gondoljuk végig, hogyan összegezhetnénk egy-egy témát, és mindenképpen kipihenten menjünk a vizsga szóbeli részére. A vizsgáztatók tapasztalatai szerint a jelöltek rendszerint még a vizsga elõtt is a könyveket lapozgatják, és a bizottságról hallott jó és rossz hírekkel traktálják egymást. Ettõl azonban csak még jobban szoronganak, ami kihat a teljesítményükre is. Próbáljunk meg lazítani a kritikus pillanatok elõtt. Ha a vizsgadrukk miatt nem jutunk szóhoz, akkor kérjünk néhány másodperc haladékot, amíg rendezhetjük a gondolatainkat, esetleg fogalmaztassuk át a kérdést, amit váratlanul feltettek. Elõfordulhat, hogy csak a szóhasználat miatt blokkoltunk le. Aki lelkiismeretesen felkészült, az csak nyerhet a vizsgáival, akárhány százalékot is szerez a végén.

Ismételni pedig nem csak a leckét, de a különbözõ vizsgákat is lehet.