Betonnal vagy anélkül?
2010. szeptember 7., Barta Nikoletta

Gólyatábor. Ez az az esemény, amit egyetlen első éves egyetemistának sem szabad kihagynia, hiszen ez élete első igazi egyetemi rendezvénye. Már itt beilleszkedhetnek az egyetem színes világába, elfoglalhatják helyüket az „egyetemi hierarchiában”. Már itt eldől, hogy melyik csoportba kerülsz: hangadó leszel vagy inkább passzív, különc? Nem volt ez másként az idei összegyetemi gólyatáborban sem.

Egyedül a helyszín változott, legalábbis a négy- öt évvel ezelőttihez képest, mikor még én is a gólyák táborát gyarapítottam. Emlékszem a mienk még Sástón, egy Gyöngyös melletti kis településen került megrendezésre, ahová én négy(!) átszállással jutottam el. Ezt akkor úgy fogtuk fel, mint valamilyen első feladatot. Ilyen szempontból jó ötlet volt a helyszínváltás, na meg, aki nem ismeri a várost, most csoportosan körbebarangolhatja. Másrészről viszont nem értettem, hogy a Kossuth kolik közötti aszfalttengerben hogyan lehet ugyanolyan felszabadultan „ereszd el a hajam” bulit csinálni, reggel az ajtókat majd berúgva „pálinkás jó reggelt”-et köszönteni. Vissza tudja e adni azt az igazi gólyatábor feelinget a „beton”?

Nos, ezalatt a pár nap alatt gyökeresen megváltozott a véleményem, sőt utólag visszagondolva sástói élményeimre, mintha akkor még a tábor szervezése igencsak gyerekcipőben járt volna. Most olyan játékokat, kreatív feladatokat kellett a csapatoknak megoldani, amelyek anno még gondolat formájában sem voltak meg. Itt, a kicsit hűvösebb idő és eső sem szegte kedvét az elsőéveseknek. A gólyák csapattá kovácsolódását semmi sem akadályozta meg, és lelkesen meséltek a bikán szerzett élményeikről, a szumós birkózásról vagy éppen a szájból szájba adott pezsgőtabletta esetéről. Bár egyes szervezők elmondása szerint, a tavalyi gólyatábor jobban sikerült, a szervezés kicsit kusza lett, én ebből mit sem vettem észre, és azt hiszem a gólyák sem. A pénteki borkóstoló alatt például senki sem mondta, hogy rosszul érezné magát: a cigányzenével, na meg persze a jó minőségű tokaji borokkal. A Kiscsillag fellépése pedig már csak hab volt a tortán, annak ellenére, hogy (számomra meglepő módon), alig tudta pár ember mi fán terem Lovasi András.  Ehhez képest viszont mindenki úgy ropta, mintha életében csak alternatív rock koncertre járt volna.

Dj. Suda, a gólyatábor mondhatni rezidens dj-je közönség kedvenc lett: négy órakor, mikor én már alig álltam a lábamon, és indulni készültem, a gólyák még ráadást követeltek. Gondolom a bulinak az éppen távozásomkor közeledő két rendőr vetett véget, akik naivan kérdezték tőlem: „Nem tudod véletlenül honnan jön ez a hangos zene?”

De bizony hogy tudom! A Debreceni Egyetem 2010/2011-es tanévének összegyetemi gólyatáborából, ahol a gólyák még naivan tomboltak, mit sem sejtve az előttük álló zh-k, vizsgaidőszakok nehézségeiről, egyetemi oktatók szeszélyeiről, TO-s sorbanállásokról, Tanulmányi és Vizsgaszabályzatról. Na, de mindent a maga idejében! Ma még hadd meséljenek otthon az „ereszd el a hajam bulikról”, a „pálinkás jó reggeltről”, az igazi egyetemi feelingről, mert hát betonnal vagy anélkül, de ez azért örök marad.