Az évek óta  Nizzában élõ népszerĂ» riporter célja az volt a könyvével, hogy elmondja mindazt, amit egy televíziós mĂ»sorban eddig sem tudott. Íróként ráadásul szabad utat engedhetett végre fantáziájának, és nem kellett a minden szempontból hiteles riporter álarca mögé bújnia. Úgy tĂ»nik Frei, a 2001-es „ál-bérgyilkosos” botránya ellenére sem vesztette el a hitelét az emberek szemében, hiszen a könyve az eladási toplisták élén található, és meglepõen jó kritikákat kapott.

A Megmentõ címĂ» könyv mĂ»faja -Frei saját bevallása szerint- a belsõ mozit elõvetítõ thriller és a konspirációs akcióregény közé sorolható be.  „A regény szereplõit a képzelet szülte. Bármilyen hasonlóság létezõ személyekkel csakis a véletlen mĂ»ve lehet. A „díszletek” többnyire valóságosak”. A mĂ» különlegessége abban rejlik, hogy az olvasó nem tudja eldönteni, hol van a fikció, és hol húzódik a valóság. A hazánkban is újnak számító mĂ»faj kezdetben sok nehézséget okozott a tévés számára. Egy közel hatszáz oldalas regény és egy ötven perces mĂ»sor elkészítése sokban különbözik: egy könyvben nehezebb fenntartani az olvasó érdeklõdését, nincsenek reklámok. Frei két éven át, napi nyolc-tíz órában dolgozott mĂ»vén, hihetetlen alapossággal. A legapróbb részletekre is figyelt, bejárta a könyvben szereplõ országokat, számtalan szakértõvel, politikussal beszélgetett.

És hogy mirõl is szól a könyv? Frei Tamás egy dobostortához hasonlítjai: a legfelsõ mézes-mázas réteg középpontjában a szerelem áll, és ahogy beljebb haladunk a közkedvelt süteményben, egyre sĂ»rĂ»bb és töményebb a sztori. Kõkemény politika, akciójelenetekkel dúsítva, melyek során bepillantást nyerhetünk Frei világába (és ami mögötte van): Magyarország máig ki van szolgáltatva az oroszoknak, és a nyugat számára sokkal kevésbe vagyunk fontosak, mint ahogyan mi azt naivan gondolnánk.
Képzeletbeli miniszterelnökök, oligarchák, párizsi kémek, modellek a fõszereplõi a több kontinensen játszódó regénynek. A tévés azonban nemcsak az akciót kedvelõ férfiakra, hanem a cukros réteget kedvelõ hölgyekre is gondolt. Ahogyan  fogalmaz: az elején lõnek, a végén meg szerelmeskednek. Tény, hogy az édes rétegbõl a könyv utolsó soraiban sincs hiány: „Ha tényleg szeretsz egy nõt, akkor mondd is meg neki, hogy amikor elõször rád nézett, rögtön tudtad, hogy õ az igazi…”

Kellemes olvasást kívánunk mindenkinek!