Csapó Ferenc gazdaságinformatikus és Duró Ágota amerikanisztika szakos hallgató a katasztrófa sújtotta szigetországban töltik egy évre szóló ösztöndíjukat. A Hirosaki Egyetem a földrengés epicentrumától 3-400 kilométerre találálható, ahol bár érezték a rengéseket kár nem keletkezett és senki sem sérült meg. Ágota és Ferenc a Japánban történtekrõl mesélnek a hallgato.com-nak.
Kezdjük az elején. Miért pont Japánt választottátok úti célul?
Mindketten 3 évvel ezelõtt kezdtünk el japánul tanulni. Nagy álmunk volt, hogy egyszer eljussunk az országba, és amikor tudomást szereztünk, hogy a Hirosaki Egyetemre lehet egy éves ösztöndíjat nyerni, nagyon sokat tanultunk, és mindent megtettünk, hogy megnyerjük azt. Nagyon boldogok vagyunk, hogy már itt élhetünk fél éve. Valóban egy álom vált valóra.
A történtek tükrében, mennyire változott ez az álom a szemetekben rémálommá? Hogy éltétek meg a katasztrófát?
Egyáltalán nem változott azzá. Nem bánjuk, hogy itt vagyunk. Amikor elõször láttunk képeket és videókat a tragédiáról, megdöbbentett minket, hogy mekkora volt a pusztítás mértéke. Nagyon sajnáljuk a japánokat, sok barátunk van, akiket közvetlenül is érintett a katasztrófa. Számunkra az atomerõmû körül kialakult helyzet ad egyedül okot az aggodalomra, de nem félünk, mert biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet meg fog oldódni. A szél jelenleg délre, illetve délkeletre fúj, ezért a tõlünk 345 km-re lévõ atomerõmû körül jelenlévõ minimális sugárveszély sem érint minket.
A tragédia idején pontosan hol tartózkodtatok?
A tragédia helyi idõ szerint délután háromnegyed háromkor történt. Éppen takarítottunk, amikor hirtelen elment az áram, és ezután jött a földrengés. Az épület mozogni kezdett, és ennek következtében mindketten elszédültünk. Mivel a tv, az internet és a telefon egyáltalán nem mûködött, ezért elõször nem tudtuk pontosan mi történt, csak az utcáról hallottunk kisebb hírfoszlányokat. Persze késõbb már mindenki errõl beszélt.
Tervezitek az idõ elõtti haza utazást?
Nem, nem tervezünk idõ elõtt elutazni. Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, akkor kénytelenek leszünk távozni, de ameddig csak lehet, itt maradunk. Az eredeti tervhez azonban - amennyire lehet -szeretnék ragaszkodni, vagyis szeptember 16-án akarunk csak hazamenni.
A család mit szól ehhez?
Természetesen mindenki nagyon aggódik, nyugodtabbak lennének, ha hazamennénk. Igyekszünk megnyugtatni õket, hogy jó helyen vagyunk, messze minden veszélytõl. Sajnos egyes médiumok túlzásba esnek, mások pedig álhíreket terjesztenek. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kialakult helyzetet veszélyesebbnek lássák, mint amilyen valójában. Hisszük, hogy minden rendben lesz.
A Hirosaki Egyetemen mennyire állt le az oktatás a történtek miatt?
Nemrég tudtuk meg, hogy az új tanév május 9-étõl kezdõdik, tehát egy hónapot csúszik a katasztrófahelyzet miatt. A félévet nem fogják meghosszabbítani, helyette az órák sûrûbben lesznek megtartva, hogy ezzel lehetõségünk legyen pótolni a kimaradást. Jelenleg egyébként tavaszi szünet van, az elõzõ szemeszter február elején ért véget.
Mennyire számíthattok a japánok segítségére?
Nagy segítség az is, hogy ketten vagyunk. Bármikor számíthatunk egymásra, azonban a japánok is rettentõen kedvesek és segítõkészek. Mindenki segít, úgy az egyetemen, mint ahogy a vendéglátó családoknál. Semmiben nem szenvedünk hiányt, még élelemben sem. A család segítségével korábban elég sok élelmiszert felhalmoztunk, illetve sokszor meghívnak minket vacsorázni is. Hálásak vagyunk annak az ötven hõs japánnak, akik az életüket adják az országért, szeretteikért, és azokért a külföldiekért, akik itt vannak. Sokan közülük családosak, akik már elbúcsúztak szeretteiktõl. Hála nekik, egyáltalán nem félünk!