A sörsátras buliknak mindig is különös tisztelettel adóztam, mivel ez a fajta egyetemi rendezvény leginkább a nagyszüleimnél rendezett családias disznótorokra emlékeztet. Ordít a zene, terjeng a sült kolbász, a bagó és az olcsó sör szaga.
Vannak dolgok, amik nem mennek ki a divatból. Modern és sznob szórakozóhelyek ide vagy oda, még mindig a szabadtéri dorbézolás a különféle bográcsételekkel a legnagyobb buli az egyetemisták szerint. A jó idõ beköszöntével egyre több felsõoktatási kar udvara állít fel sörsátrat, aminek legnagyobb varázsa talán a szabadég alatti hangulatban rejlik. A sörpadok már délután várják a koccintani és beszélgetni vágyókat, este pedig koncerteket tekinthet meg a nagyérdemû. Ezeken túl fõzések és egyéb programok színesítik a nem átlagos napokat. Bevett szokás a rodeo bika megülése, a csocsó vagy a sörpingpong is. A hangos zene elengedhetetlen, és a zenekarokon kívül sokszor egy-két dumaszínházas elõadó is feltûnik a színpadon.
A sörsátras bulikat valójában a fesztiválok egy fajta „elõzenekaraként” is tekinthetjük, hisz a méreti különbségeken és a tavaszi hangulaton kívül nem sok eltérést tudnék felsorolni. A legjobb dolog talán mégis az, hogy a barátok ekkor talán még jobban összeszoknak, hisz szûkebb körben a hangulat is bensõségesebb. Ilyenkor tényleg minden rólunk, egyetemistákról szól, ami valljuk be a zh-k és a vizsgák végelláthatatlan sora között nem mindig érzõdik.
Ne hagyjuk ki idén se az egyetemi karok által felkínált rendezvényeket, hisz az ilyen jellegû bulikon átélt élmények egy különleges gyöngyszemeként vonulnak majd be egyetemi éveink „emlékkönyvébe”.