Pohoda Fesztivál 2010
2010. szeptember 22., Süli András

Bár 2002-ben már volt szerencsém részt venni északi szomszédaink legnagyobb nyári szabadtéri zenés eseményén, a Pohoda Fesztiválon, az idei nyáron mintegy újrakezdõként vettük célba a Nyugat-Szlovákiában található Trencsény városát. A rendezvény 2002 óta jelentõs átalakuláson esett keresztül, kinõtte a városi placcot és kiköltözött az óriási alapterületĂ», nagy betonfelületekkel és pontosan nulla darab fával rendelkezõ repülõtérre. Mindeközben úgy vált Közép-Európa egyik legerõsebb programmal rendelkezõ zenei fesztiváljává, hogy megõrizte azt a kellemes, minden pillanatában élvezhetõ hangulatát, amit legjobban maga a Pohoda név (jelentése: nyugalom, biztonság – kb. mint a magzat az anyaméhben) fejez ki. De nézzük a konkrét élményeket – elöljáróban annyit: rettentõen tömény két napon vagyunk túl.
Mindenekelõtt csillagos ötös a beengedõrendszerért, valamint az "ütemes menetrendért", amiben sokkal könnyebb megjegyezni a koncertek kezdési idõpontját és jóval kevesebb az átfedés - ráadásul a legtöbb koncert esetében a 60 perc pont jó (elég). A Stranglers, a Metronomy és a Woven Hand fellépései kimaradtak számunkra, Debrecentõl ugyanis elég messze van Trencsény, így csak a Futureheads nevĂ» zenekar koncertjének felénél értünk oda , egyikünk nemsokára a szegény öreg skót Arctic Monkeys-ának titulálta a zenekart, pedig nem is skótok, csak valahogy olyan, mintha. A szlovák progresszív õsatyák, a Collegium Musicum koncertje pillanatok alatt unalomba fordult, viszont a Zlaty Bazant 1,2 Euroért több mint korrekt, meg az is, ahogy Lakatos Róbert RÉV-je beviszi Nyugat-Szlovákiába a csángót. Ian Brown megkopott énekhangja idõnként már-már zavaróan hamis, a zenekara és Brown szólókarrierjének a számai viszont tökéletes poszt-madchester hangulatba hoztak minket, érdekes, hogy a kísérõzenekar a koncertet keretbe foglaló Stone Roses számokban élt és játszott jól talán a legkevésbé. Ezért még így is jár egy négyötöd. A feszt egyik legkellemesebb új élménye a szlovák Dope Aviators volt, a vonatkozási pontok talán a Bat for Lashes, kevésbé a Goldfrapp, néha a Yeah Yeah Yeahs környékén keresendõk, a három visszafogott elõl álló ember mögött pedig egy nagyhajú és feltĂ»nõen ittas dobos, másnap pedig cd-vásárlás a gitárostól kedvezménnyel. A Klaxonst a társaság egyik tagja sem becsülte túl nagyra elõzetesen, ehhez képest megkapta tõlünk az "egész szórakoztató" címkét. A nekem korábban teljesen kimaradt Friendly Fires pedig az est igazi fénypontja lett, az elsõ koncert, ahol egyöntetĂ»en táncoltunk. Lehet, hogy Ed Macfairlane énekes manírjai közelrõl nézve nehezen vállalhatóak, de távolról nézve kiváló frontember, elképesztõ éneklési megoldásokkal, ráadásul a zenében a táncos-punkos ütemek alatt végig ott bújik a jó öreg funk. Ez így abszolút jeles. A jamaicai zene egyik doyenjérõl, Max Romeoról nagyon kevés dolgot kell leírni - hihetetlen kondícióban van az ember, kor- és mĂ»fajtársaihoz hasonlóan vérprofi zenészekkel dolgozik és a reggae magasiskolájából válogatja a dalokat. Zenei forradalom nincs, de van sok "rewind", meg persze a végén maga a világsláger Chase The Devil (amit legtöbben az Out of Space címĂ» Prodidy-számból ismernek, hangmintaként), persze nem végigjátszva, átfolyva máshova. A kísérleti elektronika alapintézményeként számon tartott Autechre befogadására nem maradt energiánk - és a zenekar sem tett meg semmit érte, ez így egy öncélú és gyakorlatilag élvezhetetlen live act volt. A nap záróakkordja az ír Jape, amely nem igazán találja a saját helyét és hangját, viszont egy rettentõ szimpatikus zenekar, sajnos kevés megjegyezhetõ zenei momentummal. A szombati nap, ha lehet, még melegebb, az itthon a Sziget Fesztiválokról Magic Mirrorként ismert épület (amelyet itt a fesztiválon Dobra Krajinénak neveznek) pedig konkrét szaunává alakult, így csak az ajtóból bírjuk hallgatni a Vivian Girlst, amely leginkább egy infantilis brooklyni gimnáziumi csajpopbanda benyomását kelti - és végülis majdnem az is. A lányok mozgása külön élmény, fõleg igaz ez a sokatmondó nevĂ» Cassie Ramone-ra. A zenekar alighanem részben punkon, részben pedig a 80-as évekbeli noise rockon nevelkedett, és ezt kellõ természetességgel és hitelesen interpretálta az 50 fokban. A szenegáli Orchestra Baobab kiválóan teljesítette az "aláfestõzene fröccshöz" funkciót. A New Young Pony Club hajnalra tolódása miatt a nagyszínpadon elõször Juliette Lewissal találkozunk, akit amúgy már láttunk, most sem kevésbé dögös, de igazán nem köt le senkit. A hét órai kezdetĂ» koncerteknek amúgy is ez a sorsa, sem a freejazzre építõ, sehova sem haladó amerikai Out to Lunch, sem a dj+csaj+gitár felállású angol Belleruche nem nyer nálunk bebocsájtást 5 percnél hosszabb idõre. Ehelyett shopping van, közben belefutunk az Abraham Inc. nevĂ» zenekarba, amelynél new yorkibbat el sem lehetne képzelni - játszhatnának simán a valamelyik metrómegállóban a Lower East Side alatt, kalappal. Hiphop, funk és klarinéttal megszólaltatott klezmer dallamok vidám és jó keveréke ez. A 9 órás idõsávot két markánsan elkülönülõ részre osztjuk: a már itthon látott Scissor Sisters kap tõlünk úgy három számot a koncert közepe felé haladva. Perfekt szórakoztatóipari produktum van a színpadon, tökéletesen mĂ»ködõ show-val. Az elsõ olyan nagyszínpados koncert, ahol a keverõ mögötti betonplaccon is vigyorgó lányok és fiúk ugrálnak a majdnem vegytiszta diszkóra, különösen megkergülve az I don't feel like dancing-re. Simán megnézném legközelebb végig, viszont át kell mennünk lenyelni egy nehezebb falatot: a These New Puritans a fesztivál legelképesztõbb dobolásával és az adott pillanatban nehezen emészthetõ, de mégis ottmarasztaló és nagyon izgalmas koncertjével fokozta az estét. Ezután újból kettészakadás következett, azonban a rendkívül aktuális kanadai Crystal Castles egyáltalán nem gyõzött meg továbbra sem, sõt, a hatalmas sátorban hátulról nézve kifejezetten riasztó - a tömegben biztos mĂ»ködik, így inkább hatásvadásznak és horrorisztikusnak tĂ»nt. Talán majd egyszer, jobban megismerve a zenekar munkásságát elõzetesen és jobban ráhangolódva a bulira meg tudnak majd gyõzni. Ehhez képest sokkal inkább „ütött” a fesztivál két legintimebb koncertje - meglepetésre a két legnagyobb szabadtéri színpadon, közvetlenül egymás után. A többiek már az elejétõl kezdve José Gonzalezt hallgatták, és érdemes volt átkapcsolódni: az argentín származású svéd singer-songwriter mintha a konyhában játszana, csillogó szemĂ» kollégistalányoknak, közben meg alsóhangon tízezren hallgatják, és ehhez illõen tiszteleg az ihletõk elõtt, a zárószám a Joy Division klasszikusa, a Love Will Tear Us Apart volt. Az idei nyár egyik legnagyobb attrakciójának beharangozott The xx pedig még ezt is übereli, konkrétan a "hátborzongatóan szép" jelzõ járt végig a fejemben. Azt hihettük közeledve, hogy a nagy beton kifutópálya kiürült a Scissor Sisterst követõen - de nem, csak egyszerĂ»en mindenhol hátul emberek ültek, és simán átragadt rájuk a színpad bensõséges hangulata. MĂ»ködtek a zenei utalások is, egész egyszerĂ»en gyönyörködtetõ volt hallgatni ezeket a befelé forduló dalokat, és hiányérzete volt az embernek a végén. Röviden ismerkedtünk még az izlandi Múm együttessel, amely az ott megszokott sigur rósi melankóliához képest konkrétan derĂ»s, majd zártunk a Leftfielddel. Számunkra ez volt az igazi legenda, a 90-es évek közepén ebbe nõttünk bele, és azon zenekarok közül, amelyek ebben az idõszakban a technót kivitték a klubokból a stadionokba, Neil Barnes és Paul Daley duója a legkultikusabb - többek között azért is, mert idõben abbahagyták. A 2010-es visszatérõ turné pedig semmi másról nem szól, mint hogy mi, akik akkor nem hallottuk élõben, most ezt megtehessük. Sokmindenben unikális volt a szcénában a Leftfield, de ebbõl egy most derült ki: õk a legrakenrollabb zenekar ebbõl a korszakból, õk tudnak leginkább mit kezdeni egy nagyszínpaddal - a Prodigy-féle mĂ»májerkedés nélkül. A számokban energiától szétcsattanó dobolás van, a szintiken közremĂ»ködõ Adam Wren elképesztõ munkát végez, a legtöbb emblematikus dallamot õ játssza élõben, de néha basszusgitárt is ragad. A vokálos számokra nagyrészt az eredeti énekesek (mĂ»vésznév szerint: Djum Djum, Earl 16 és Cheshire Cat) jönnek föl, elvégzik a dolgukat, majd eltĂ»nnek a színpad mögött - semmi bohóckodás, pont azt kapjuk, ami kell. A leszálló ágban készült Rhythm and Stealth albumról két szám, a Leftism-rõl pedig majd' az összes - slágerparádé ez, a legnagyobb, az Open Up pedig méltó módon kimarad, hiszen John Lydon nélkül értelmetlen lenne (ettõl még jó lett volna hallani). Idõutazás volt ez, de a legjobb fajtából. Sajnos az egyszerre fellépõ Does It Offend You, Yeah így kimaradt, továbbá nem volt erõ megvárni a Japandroidsot sem, másnap félezer kilométeres vezetés várt ránk reggel. Azt hiszem, aligha várok újra 8 évet a következõ Pohodára, fõleg, ha továbbra is ilyen kurrens és izgalmas zenei programmal állnak elõ. És azt se feledjük el, hogy Trencsény egy igazán kedves város, a koncertdömping közepette megér legalább egy, de inkább több sétát.