Kovács Kornélt nem vádolhatjuk azzal, hogy biztosra ment, amikor összehozta a kezdetben fõleg Johnny Cash dalaira alapozó Nyughatatlan nevĂ» formációt. Cash munkássága és kanyarokkal, hullámhegyekkel- és völgyekkel tarkított életmĂ»ve mára, köszönhetõen a róla készült életrajzi filmnek és a magyarul is megjelent önéletírásnak, talán már ismertebb, mint a banda indulásakor.

Ebben az országban évtizedeken át az egykor pazar színpadi mĂ»soráról híres, késõbb a Paff a bĂ»vös sárkány és hasonló borzalmas gyerekdalok elõadójának szerepébe ragadt 100 Folk Celsius ijesztett el sokakat a countrytól. A hetvenes években a Fonográf magyarította a jellegzetesen amerikai stílust, aztán Szörényi Leventéék próbálkozásait a Bojtorján vitte tovább, egy ideig egész szép sikerrel. A country azonban, a bluessal ellentétben valahogy sosem tudott meggyökerezni a hazai zenei szcénában, talán azért, mert a nálunk mindig divatos „lázadó” irányzatokhoz képest túl lágynak, konformistának hatott.

Épp Johnny Cash volt az, aki öregkori lemezeivel és az azokon található feldolgozásokkal bizonyította, milyen aktuális és friss hajtásokat hozhat ez a maradinak elkönyvelt mĂ»faj. A Nyughatatlan már kiadott egy albumot az õ dalaiból Johnny Cash and the best rockabilly songs címmel. Azóta viszont a zenekar, repertoárjának szélesítésével és saját dalok írásával igyekszik kitörni a rájuk ragasztott tribute-band skatulyából. Ennek bizonyítéka a most megjelent Jaj, öt saját dallal és öt feldolgozással. 

Feldolgozni valakitõl valamit tiszta sor, gondolhatnánk, csak le kell szedni az akkordokat, átvenni az eredeti elõadó manírjait és már mehet is a dal. Ez sem könnyĂ» dolog, ám a nehezebb megoldás az, amikor új tartalommal töltünk meg egy, már ismert dallamot. A Nyughatatlan általában nem nyugszik bele az egyszerĂ»bbnek tĂ»nõ megoldásba. A lemez kezdõ dala Cashtõl, a Big River hatásos bevonuló az elején rákevert tapstól kezdve a dalban vissza-visszatérõ gitártémán át a kellõen férfias énekig. Már a megszólalás is stílushĂ», ez egyébként az egész anyagra jellemzõ. Igaz, bizonyára nem analóg módszerrel rögzítették a számokat, azok mégis felidéznek valamit a mĂ»faj hõskorából. Azt mondják, a memphisi Sam Phillips stúdiójában készülõ korai Elvis Presley, Johny Cash, Jerry Lee Lewis felvételekbe idõnként még a kint, az utcán elhúzó autók hangja is behallatszik. Nos, itt szó sincs ilyesmirõl, de a körülményekhez képest elég autentikus a hangzás.

Jól használják ki a több énekes adta lehetõségeket. Ettõl az elején szinte viccesnek ható Metallica feldolgozás, az Enter Sandman a végére egész kis kamaradrámává sikeredik. A One-ban Kornél énekét szépen ellenpontozza Csató Dóra csengõ hangja. Ennél a dalnál szerencsésen kikerülik a könnyebb megoldást és nem elégszenek meg azzal, hogy lemásolják azt, ahogyan Cash dolgozta át az ismert U2 számot. Légiesebb, lebegõbb ez a verzió, legalábbis zeneileg, s mégis van benne töltet, átjön az, amirõl szól az egész.

A hagyományosabb vonalat képviselõ Country Roads John Denvertõl és a Dolly Parton sláger Coat of Many Colors pont annyira hatnak, amennyire kell. Tapasztalatból mondom, nem mindennapi trip ezeket a dalokat hallgatni, miközben az ember kilencvennel tép a Debrecen-Derecske vonalon és balra legelõ teheneket, jobbra almafákat lát, majd lakott településhez érkezve megpillantja a helyi tüzéptelepet.

A saját dalok némileg felemásra sikeredtek. Az angolul megszólaló Junkies Ont he Farm és a She’s a Nõvér tökéletesen simulnak a választott stílushoz. Érdekes módon a magyarul írt számok mind kilógnak valamilyen szinten. A címadó Jaj nyomokban amolyan igazi magyaros-takaros mulatós ízt hordoz, a Menni Amerika bevezetõ dallama ír népzenei hatásokat mutat, míg a záró Szél a magyar folklórból merít. A magyar szövegek, bár kétségtelenül komoly mondanivaló kifejezésére tesznek kísérletet, kissé éretlenül hatnak, de köztudott tény, hogy magyarul nagyon nehéz igazán jó szöveget írni.

Második albumával a Nyughatatlan jelentõs lépést tett abba az irányba, hogy rajongói ne csak koncerteken, hanem otthon is hallgassák zenéjüket.

A Nyughatatlan: Jaj, 2014