A címben feltett kérdés kiválóan mutatja, hogyan kell felkelteni az emberek figyelmét úgy, hogy közben nem igaz az, ami olvasható. Ebben a cikkben felvillantunk néhány trükköt, amivel manipulálhatnak minket a híradásokban. Az újságokban, tévéműsorokban, Internetes oldalakon, csupa olyan hírforrásban, amelyekről azt hisszük, hogy mindig igazat mondanak. 

„Idén akár el is maradhat a nyár az Izland szigetén most kitört vulkán miatt” – így szólt az egyik kereskedelmi tévé híradása 2010 márciusában. A hírt sokan annyira komolyan vették, hogy a Facebook-on már a májusi esők idején csoport is alakult ezzel a névvel: „Akik nem akarják, hogy a k..va vulkán miatt az egész nyár ilyen esős legyen”. A csoportnak már több mint 6000 tagja volt, amikor rábukkantam. Ez a példa is jól mutatja, mennyire könnyen megvezethetők az emberek. Mi történt? A tények: valóban kitört egy vulkán Izland szigetén. És valóban volt egy év, az 1816-os, amely a „nyár nélküli év” néven vonult be a történelembe. Azért, mert az előző évben öt hatalmas vulkánkitörés is történt, amelyek egyenként is milliószoros mennyiségű hamut lövelltek a levegőbe, mint az a szegény izlandi vulkán. Emiatt 1816-ban valóban az átlagosnál hűvösebb és esősebb volt a nyár a Föld több pontján is. Kirohadt a termés, és bizonyos vidékeken éhínség pusztított. Mit tett a média? Kiragadta a legszélsőségesebb esetet, ami az elmúlt évszázadokban vulkánkitörés miatt bekövetkezett, és elmondta. Mindezt feltételes módban: AKÁR el is maradHAT a nyár. Tehát semmi garancia nincs rá, hogy elmarad. De valóban kitört egy vulkán, és valóban volt olyan, amikor „elmaradt” a nyár vulkánkitörések miatt. A kettőt csak össze kell kapcsolni, feltételes módba tenni, és már kész is egy nagyon figyelemfelkeltő manipuláció. 

És mit csináltam én a címben? Nem azt írtam, hogy nem lesz ösztöndíja az egyetemistáknak. Hanem csak azt, hogy veszélyben van. A kettő nagyon nem ugyanaz. Sőt! Azt sem állítottam, hogy veszélyben van, mert az egész után odabiggyesztettem egy kérdőjelet. Tehát csak kérdeztem valamit. Így született egy figyelemfelkeltő cím, amelyre az egyetemisták vélhetően felkapják a fejüket – már akinek van ösztöndíja. Számtalan módja van annak, hogyan manipulálhatnak minket a szerkesztők és újságírók. Például az, hogy miről számolnak be nekünk. Mert honnan szerezzük értesüléseinket a világról? Mi magunk látjuk a saját szemünkkel, mi történik Budapesten, vagy akár Washingtonban? Nem, hanem általában a médiából tudunk róluk. Szinte csak azt tudjuk, amit ott megmutatnak nekünk. De a világban millió és millió esemény történik naponta. A tévéhíradó pedig legtöbbször csak fél órás. Tehát a szerkesztők döntik el helyettünk, hogy abból a sok millió eseményből, ami történt, mit mutatnak meg nekünk. Végső soron ők döntik el helyettünk, hogy mi miről tudjunk, és miről beszélgessünk egymás között. Ha a híradóban baleseteket, kocsmai késeléseket, gyilkosságot, emberrablást, tűzeseteket sorjáznak, akkor arról fogunk tudni, és az lesz a beszédtéma. De kérdés, hogy ez segít-e nekünk eligazodni az országban és a világban történt folyamatokban? Hisz eredetileg ez lenne a funkciója a híradásoknak. 

Mind a szerkesztők, mind a riporterek, az újságírók, az operatőrök, a vágók, a rendezők stb. számtalan fogást alkalmazhatnak arra, hogy manipuláljanak minket a híradásokban. Több mint száz ilyen trükköt, és azok „ellenszerét” mutatja be a „Médiamanipuláció boszorkánykonyhája” című könyv. Az írás a tévéhírekben, rádióban, az internetes oldalakon, az újságokban és a Facebook-on- alkalmazott manipulációs technikákat ismerteti. Például milyen trükköket alkalmazhat az operatőr, hogy ne azt mutassa, ami van, de közben mégis azt mutatja? Vagy milyen apró fogásokkal védik le magukat az újságírók, amikor egyébként valami hamis dolgot írnak? Hogy jöhet ezekre rá a néző/olvasó? A könyvből megtudható az is, hogyan leplezhetünk le egy hamis körüzenetet, ami a Facebook-on terjed. Aki elolvassa, garantáltan nem tud többé úgy tévét nézni, rádiót hallgatni, újságot olvasni és internetet böngészni, ahogy eddig tette. A szerző, Kenyeres Attila Zoltán a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézetének tanársegédje, több mint tíz évet dolgozott médiában, elsősorban televíziós szerkesztőségekben és az írott sajtóban. A könyvet az teszi igazán hasznossá, hogy a felsorolt „recepteket” konkrét példákkal illusztrálva mutatja be, az író személyes történetei révén pedig abba is bepillantást nyerhet az olvasó, hogyan működnek a televíziós és újság szerkesztőségek, azaz a „hírgyárak”, de a kibeszélő show-k néhány titkára is fény derül.