A szenvedélybetegségek egyre jellemzõbbek napjainkban, különösen a fiatalabb korosztályok esetében. A szenvedélybetegségek egy csoportjánál nincs jelen kémiai anyag, a függõséget valamilyen viselkedés folyamatos ismétlése jelenti, amelyhez feszültség csökkenése és eufória köthetõ. Viselkedési addikcióknak hívjuk ezeket a függõségeket és jellemzõjük, hogy a függõséget okozó viselkedések hétköznapi cselekedetek, például internethasználat, vásárlás, testedzés, sorozatok nézése vagy telefonhasználat. Bizonyos mértéken felül az ilyen viselkedések akadályozhatják a tanulást, a munkát és a társas kapcsolatokat, ha nem végezhetjük õket elvonási tünetek jelennek meg.
A mobiltelefonok túlzott mértékû használatával naponta találkozhatunk, a telefont használjuk a szórakozóhelyen, tanóra alatt vagy akár a vasárnapi ebédnél. A függõség jele lehet a sóvárgás, amikor vágyunk arra, hogy a telefon a kezünkben legyen és használjuk. Ilyenkor jellemzõek a telefonhasználatra irányuló gondolatok akkor, ha éppen nem használjuk a készüléket. Ahogy egyre több idõt töltünk el a készüléket nélkülözve, egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat. Bizonyára mindenki átélt már elvonási tüneteket abban az esetben, ha például otthon hagyta telefonját. Az ilyenkor megjelenõ kellemetlen érzés több forrásból származhat. Egyrészt a mobiltelefon birtoklása az elérhetõség érzését okozza (elérhetõek vagyunk családtagjainknak, barátainknak), másrészt biztonságérzetet eredményez, amely azonban kockázatvállalóbbá teheti a felhasználót. Továbbá a dohányzáshoz hasonlóan a telefonhasználat segíthet a szorongással való megküzdésben, ha feszültek vagyunk vizsga elõtt, szórakozóhelyen vagy társas helyzetekben a telefon érintõképernyõjének nyomogatása enyhítheti szorongásunkat. Ha hozzászokunk ehhez a feszültségcsökkentõ módszerhez, akkor hiány esetén nehezebben kontrolláljuk feszültségünket. Ugyanakkor fontos különbség, hogy a dohányzás közelítheti a dohányzót mások irányába (a kijelölt dohányzóhelyek alkalmasak az ismerkedésre), azonban a telefonhasználat magányos tevékenység, láthatunk szórakozóhelyen üldögélõ fiatalokat, akik nem egymással beszélgetnek, hanem telefonjaikat használják. A gyakoribb telefonhasználat együtt járhat a kapcsolati háló beszûkülésével és a kapcsolatok felszínesebbé válhatnak. A mobiltelefonok státusszimbólumként funkcionálnak, az újabb és drágább modellek jelzésértékûek lehetnek a felhasználó státuszát illetõen, ez további magyarázat népszerûségükre.
A Debreceni Egyetem Pszichológia Intézetében egy TÁMOP pályázat keretében a túlzott telefonhasználat vizsgálatát tûztük ki célul általános és középiskolás korosztályokban. Az eredmények alapján úgy tûnik, hogy a legtöbb esetben nem a mobiltelefon okoz függõséget, inkább a mobiltelefonon keresztül elérhetõ applikációk, melyek bárhol velünk lehetnek és használhatjuk õket. Ennek eldöntéséhez tudnunk kell, hogy napi telefonhasználati idõ hány százalékát tesz ki az egyes applikációk használata. A telefonhívások fogadásán és indításán túl elsõ helyen természetesen a közösségi oldalak használata áll, melyek a mobiltelefon folyamatos internetkapcsolata révén bárhol és bármikor elérhetõek. Egy hordozható laptop folyamatos internet elérhetõséggel például kevésbé alkalmas arra, hogy bárhol és bármilyen körülmények között elérjük vele a közösségi oldalakat, mint egy mobiltelefon. Azonban függõséget okozhatnak további applikációk is, például játékok, lejátszóprogramok, az internetböngészõ vagy a zenelejátszó. A magas napi telefonhasználati idõ jellemzõen ezen alkalmazások használatából ered, és az eredmények alapján napi 4-5 óra között mozog a 14-18 éves korosztályban.
Végezetül fontos megemlíteni, hogy a többi addikcióhoz hasonlóan a telefonfüggõségnél is nehéz beismernünk, hogy átléptünk egy határt és segítségre van szükségünk. Ennek egyik legfontosabb jelzése a telefonhasználatra irányuló gyakori késztetés megjelenésén túl, ha mindennapi fontos tevékenységeink helyett a készülékkel töltjük idõnket.
„A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program- Hazai Hallgatói, illetve kutatói személyes támogatást biztosító rendszer kidolgozása és mûködtetése konvergencia program címû kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”
Dr. Körmendi Attila