A jelen és a jövő reménységei
2017. június 14., Kovács Mikós

A férfiak mellett egyre inkább érdemes figyelni női labdarúgóink teljesítményére is, hiszen a sportág növekvő népszerűsége mellett egy komoly színvonal emelkedés is tapasztalható Debrecenben. Egyetemünk égisze alatt komoly munkát végeznek a hölgyek. A cívisváros női labdarúgásáért talán legtöbbet áldozó Czóbelné Mester Katát kérdeztük az aktuális helyzetről, valamint egy már-már sztárrá cseperedett hallgatónk, Csiszár Henrietta leverkuseni mindennapjairól is beszámolunk.

- Az egyetemi testnevelés-oktatás mellett, a magyar válogatottnál másodedzői feladatokat látsz el, emellett még a debreceni női labdarúgás mindennapjait is egyengeted. Hogy fér meg ennyi minden egymás mellett? Persze nézhetjük a másik oldalról is, van-e esetleg bármi plusz hozadéka ennek a többszörös szerepvállalásnak?

Cz.M.K.: - 2001-ben fejeztem be a játékos pályafutásomat és akkor kezdtem el a női hallgatók körében a labdarúgást népszerűsíteni. 2013 nyarán elvállaltam az DEAC futsal csapat vezetését, amely akkor indult először az első osztályban, azonban nyolc hónap közös munka után jött a válogatott felkérés. Februárban volt három éve, hogy tagja vagyok a magyar csapat stábjának. Maximális támogatást kapok a Sporttudományi Koordinációs Intézet igazgatójától dr Balogh Lászlótól, illetve kollegáim is segítőkészek, hiszen félévente 2-3 mérkőzésünk érinti a szorgalmi időszakot és ilyenkor ők helyettesítenek. Attól függetlenül, hogy már nem dolgozom az egyetemi klubban, természetes volt számomra, hogy a DEAC által megpályázott „kiemelt női labdarúgó-képzési központ” megszervezésében tevékeny részt vállaljak, és amiben tudok, segítséget nyújtsak.  

- A fiú focistákhoz hasonlóan, lányaink is akadémiai rendszerben készülhetnek hétről hétre, ám ők mégis DEAC-DVSC néven versenyeznek. Hogyan jött a fúzió a két egyesület között?
 
Cz.M.K.: - A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége 2013. februárjában fogadta el a női labdarúgás 77 pontos fejlesztési tervét, amellyel az MLSZ stratégiai, kiemelten fejlesztendő ágazatává emelte a női szakágat. A férfi labdarúgás két profi osztályában kötelezővé tették a leány utánpótlás labdarúgást, így a DVSC utánpótlását biztosító DLA keretein belül működött egy U17-es és egy U15-ös csapat. A szövetség női szakága által kiírt pályázatnak (kiemelt női labdarúgó-képzési központok) 17 női egyesület – köztük a DEAC is –megfelelt. A DEAC és a DVSC együttműködési megállapodást kötött, amely szerint a DEAC versenyezteti az U18-as csapatot, akik kiemelt országos bajnokságban vesznek részt, illetve szintén az országos bajnokságban szereplő U 15-ös csapatot. A DVSC pedig az U18-as csapatnak biztosítja az akadémián a pályákat az edzésekre, mérkőzésekre illetve a labdarúgó osztályba járó játékosoknak a délelőtti edzéseket. Az U15-ös és U13-as korosztályok edzései, mérkőzései az egyetemi sportpályákon vannak.

- Maradva az utánpótlásnál, milyen struktúrában dolgoznak a csapatok a női foci világában? Milyen versenykorosztályok vannak, milyen bajnokságokban indulnak?

Cz.M.K.: - 2014/2015-ös bajnokságban a két profi osztályban egy, a 2015/2016-os bajnokságban már kettő (U17 és U15) leány utánpótlás csapat versenyeztetése volt kötelező. Idén ez 17 kiemelt képzési központtal bővült (U18, U15 és U13-as korosztályok), illetve az NB III-as klubok 3millió forintos támogatást kaptak, ha indítottak egy U15-ös leány csapatot. A fejlesztési program eredményeként jelenleg közel 300 női csapat van, ezek közül 113 országos bajnokságban játszik, Az igazolt játékosok száma is jelentősen megnövekedett (kb. 10.000), persze az európai elitbe kerüléshez ennél lényegesen többre lenne szükség.

- Ha jól tudom egy korosztályos válogatott labdarúgói is bontogatja szárnyait az akadémián, mit lehet róla tudni, befuthat e hasonló karriert, mint például a Bundesligában profiskodó Csiszár Henrietta?

Cz.M.K.: - A 2001-es születésű Pintye Vivien az U17-es válogatott alapembere. Sokáig fiúk között játszott, három éve került Szegedi Szabolcs csapatába (U18) azóta is ő az edzője. Szorgalmas, szerény játékosról van szó, remélem fejlődése töretlen lesz és Csiszi nyomdokaiba léphet.

- Végül beszüljünk kicsit a jövőről! Mik az első számú célkitűzések a jövőre nézve, hova juthat el a magyar női labdarúgás?

Cz.M.K.: - Ősszel kezdődnek a világbajnoki selejtezők, mi a negyedik kalapba kerültünk. Összesen 35 csapatot soroltak be 7 csoportba, több országnak az ötödik kalapba kerülésért is előselejtező mérkőzéseket kellett játszania. A 7 csoportelső mellett a négy legjobb második pótselejtezőt játszik a fennmaradó egy helyért. A rendező Franciaországgal együtt a világbajnokságon 9 csapat képviseli Európát a 24-es mezőnyből. A jó sorsolás mellett hatalmas bravúrokra lenne szükség a kijutáshoz. A 2021-es Eb-re viszont a most még U17-es és U19-es játékosokkal kiegészülve összeállhat egy olyan keret, aminek tényleges esélye lehet kijutni egy világversenyre. Ami a DEAC-ot illeti az elképzelés az, hogy a 2018/19-es szezonban már a felnőtt másodosztályban induljanak a lányok és kialakuljon egy olyan csapat, amelynek néhány éven belül esélye lesz a legjobbakkal versenyezni.
A lányok elhivatottságát látva semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy akár a legmagasabb szintekig is eljuthat labdarúgásunk. Erre ékes bizonyíték Csiszár Henrietta esete, aki Hajdúnánásról indulva, ma már a Bundesligában lődözi a gólokat és két mérkőzés közt még van ideje a Debreceni Egyetemet is útba ejteni. Őt kérdeztük eddigi karrierje alakulásáról!

- Biztos sokakban felvetődik a kérdés, hogyan jött képbe lányként a foci?

Cs. H.: - Mivel édesapám NB I-es játékos volt Debrecenben, mondhatni a véremben van a labdarúgás, ráadásul meccsnapon, vasárnap születtem. Emellett van három fiú testverem, a bátyám es a nagyobbik öcsém is a Nánási Focisuliban nevelkedtek 6 éves koruktól kezdve, így csak a foci jöhetett szóba nálam is.

- Hogy kerültél ki külföldre, mely csapatok voltak az eddigi állomáshelyeid?

Cs. H.: - 2006-ban a Ferencváros női csapata tartott Budapesten egy toborzót,ahova engem is elvitt akkori edzőm,Varga Zsolt. Nagyon jól sikerült a "próbajáték", mert már akkor szerződést kínáltak. 12 éves voltam, így a szüleimmel azt a döntést hoztuk, hogy maradok még két évet otthon, tartjuk a kapcsolatot a Ferencvárossal és ha a ballagásom után úgy gondolom, hogy el szeretnék költözni, akkor meg van a lehetőség. Természetesen a költözés mellett döntöttem, így 2008-2012 között a Fradiban játszottam. Ezt követően leérettségiztem Budapesten, majd egy féléves Csepeli kitérő után, a bajnok MTK-hoz igazoltam, ahol két bajnoki és két Magyar Kupa aranyérmet nyertem. Ezt követően Marosvásárhelyre, Romániába igazoltam, ahol másfél szezont játszottam. A csapattal 2. helyezést értünk el a Superligában és egészen a kupadöntőig meneteltünk, amit sajnos elveszítettünk. Nagyon jól éreztem magam Erdélyben, de éreztem, tovább kell lépnem. Egy válogatott csapattársam segítségével költöztem ki Berlinbe, a német másodosztály északi csoportjának bajnokához, 1.FC Lübars-hoz, ahol egy évet futballoztam, majd jöhetett jelenlegi állomáshelyem a Bayer 04 Leverkusen.

- Milyen közös élményeid vannak, voltak már a férfi csapat sztárjaival?

Cs. H.: - Mivel nem egy helyen vannak az edzéseink, így eddig nem sok alkalom nyílt arra, hogy találkozzak a "profikkal". Heti két alkalommal edzünk a stadion konditermébe, ami egyben a rehabilitációs központunk is, ott találkoztam már játékosokkal. A meccseikre egyébként ingyen jegyeket kapunk a klubtól, de nem vagyunk velük napi kapcsolatban.

- Mit tanulsz a Debreceni Egyetemen és milyen formában valósul ez meg, hogy segít neked az intézmény?

Cs. H.: - A Debreceni Egyetem végzős sportszervező szakos hallgatója vagyok. 2012-ben a Testnevelési Egyetemet kezdtem el, de nem tudtam sajnos összeegyeztetni a focival, így abba akartam hagyni. Ekkor jött egy ötlet Czóbelné Mester Kata válogatott pályaedzőmtől, hogy jelentkezzek át a Debrecenbe. Nagyon jó döntést hoztam az átjelentkezéssel, hiszen a DE minden feltételt biztosit ahhoz, hogy sikeresen lediplomázzak. Részt veszek a mentorprogramban, ahol a tanár segítőmön kívül egy hallgató is közreműködik a különböző ügyek intézésében. Egyéni tanrenden végzem tanulmányaimat, mivel külföldön élek, emellett egyéni vizsgarendem is van, ami annyit jelent, hogy a tanárok előre megbeszélt időpontban vizsgáztatnak. Ezen feltételek nélkül nem lenne esélyem a diplomám megszerzésére, így nagyon hálás vagyok az egyetemnek.

- Mik a terveid, céljaid a következő években?

Cs. H.: - Szeretnék meghatározó játékosa lenni a Bundesligának, illetve a magyar válogatottal egy világversenyen akarok mindenképpen játszani.