Délibábszínház
2017. július 28., forrás:Egyetemi Élet

Ha van örömteli visszakapaszkodás az életbe, a tevékeny hétköznapokba, akkor a valamikor minden lehet? kemikáliától függ? Bérczesi Róberté ilyen. A Hiperkarma kitalálója, dalszerz?je, énekese, gitárosa kitisztulva és alkotó energiáinak teljében hozta ki három éve Konyharegény cím? lemezét.

Az aktívan koncertez?, ám lemezeket csak elvétve potyogtató banda idén új anyaggal rukkolt ki. A Délibáb látszólag vagy hallhatólag egyszerre demonstrálja hol jár most Bérczesi az élet kacskaringós ösvényein, s egyben visszatekintés is. Minden ember életében eljön a pillanat vagy az az id?szak, amikor itt az ideje a múlttal való szembenézésnek. Ehhez persze szükséges bizonyos életkor elérése, meg pár dolog teljes megélése. A negyvenes éveibe lép? Bérczesi Robi nagyjából húsz éve, vidéki nyikhajként egy BlaBla nev? zenekar basszusgitáros, énekeseként lépett színre. Nagy reménységnek tartották, poposan hallgatható, mégis valami underground progresszivitást hordozó dalait egyb?l egy multikiadónál publikálhatta. Minden klappolni látszott, úgy t?nt, egyenesen vezet az út a sikerhez, második albumát az akkori sztárproducerrel, Pierrot-val készítette. Nem lévén azonban elégedett a végeredménnyel, feloszlatta a csapatot, Pestre költözött és egymaga összehozta a Hiperkarma els? albumát.

Bérczesi most érezte fontosnak azt, hogy vissza- és szembenézzen azzal, aki valaha volt. A Délibábon zömében fiókból el?került szerzemények szerepelnek, s feldolgozott jópár, a BlaBla idején íródott dalt is. A szövegek zömében az eddigi csapáson haladnak, a t?le megszokott, nagy koncentrációt igényl? szózuhatagok elsöprik a gyanútlan hallgatót. A Hiperkarma dalok sajátossága az, hogy lehet ?ket boncolgatni, születhetnek róluk szakdolgozatok, tudományos disszertációk akár, s közben a legbutább sz?ke, átlagos zenehallgató cicababa is ellötyöghet rájuk bármelyik fesztiválon, kezében egy korsó vizezett sörrel. A titok nyitja, hogy nincs titok, a m? a fontos, nem az alkotó, a halálunkról biztosan nem készül célfotó.

A másokhoz való hasonlítgatás Bérczesi esetében teljesen fölösleges, szövegileg mindenképpen, a zene meg, mint közvetít? közeg remekül m?ködik. Kapaszkodók híján mit tehetünk? Hagyjuk, hogy átmosson bennünket a tíz dalon átível? gondolatfolyam, aztán vagy felkapjuk a gitárt és mi is dalokat írunk vagy futunk tíz kört a háztömb körül.

(hiperkarma: Délibáb,2017)