Szubjektív
Kimentünk a rétre, jártunk a tolerancia földjén
2014. április 27., Kiszely Zsófia

Ha az április 4-i lovardai koncertsorozat Túró Rudi lenne, tutira azt a címet kapta volna, hogy pároslábbalugrálós vagy szabadnakérzős. Az elszabadulás napjának titulált esemény pénteken volt, körülbelül szerdán döntöttem el, hogy részt veszek, azelőtt még egyik zenekart sem láttam élőben, kíváncsi voltam és a jegyár is nagyon csábító volt.

Az estét a Kozmosz nyitotta, minimális idejű hangolás után a húrok közé csaptak, először csak szállingóztak az emberek a küzdőtérre, de a Világszakadtságot már egy tömeg ordította. A bandától eddig csak ezt a számot ismertem, a forradalmi hangvétel és a Petőfi-hatás miatt nem egyszer elemeztük gimnáziumban irodalomórán. Csodás érzés volt üvölteni a számokat, kozmikus minipilvax - hangulat kerekedett és nemcsak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt. Először a koncerten hallottam tőlük a nemrég említett Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek című számot és egyből a szívembe zártam, az este folyamán készített hangulatkép ezzel a címmel díszeleg a Facebookon. Körülbelül háromnegyed órát játszhattak, aztán átadták a terepet.

Következett a Fish. Senior Halék azonnal 100%-os bulihangulatot csináltak. Az első számok között eljátszották a Keep your secret-et, amit annak idején rongyosra játszott a Petőfi rádió, így kívülről vágtam a szövegét. Hasonló helyzetben voltam a Majdnem Kaliforniával, az „itt még bármi lehet, ha hagyják” sor is ugyanolyan aktualitással bírt, mint mikor gimnazista koromban órákig ültem a rádió előtt és vettem fel a Petőfiből a számokat, köztük ezt is. Ezután - szégyen, nem szégyen- számomra teljesen ismeretlen dallamok csendültek fel, de kitartóan ugráltam és a refrén is nagyjából ment. Szerencsére a Személyes üzenet és a Ki van kivel? kimentettek ebből a helyzetből. Senior Hal végtelen laza volt végig, a hangulatot emelte a számok közben beimprózott Hangover, vagy a Smells like teen spirit intrója. A koncert vége felé megköszönték a Kozmosznak a részvételt és felkonferálták az utánuk következő Alvinékat és Supernemet.

Bevallom az általam legjobban várt buli az Alvinéké volt, a mókusok nem okoztak csalódást és jó volt látni, hogy Viki még mindig a legékesebb példa arra, hogy nőknek igenis van helyük a gitárposzton. Politikai töltettel bíró dalaikkal taroltak a választás előtt pár nappal, aztán hétfőn bebizonyosodott, hogy még újabb négy év következik, amikor „mossák az agyad”. Alvin dalkonfjában maga jelentette ki, hogy Magyarország nem a tolerancia földje, de ez mit sem érdekelte a fiatalságot a totális szabadság estéjén. Érzelmi húrokat is megpengetett a banda persze, az Elbaszott szerelem a koncert leglassabb száma volt, vagyis így lett bejelentve, de az utolsóként eljátszott Aludj csak! rácáfolt, tenger lett az öngyújtók és mobiltelefonok fényéből. De előtte még megnéztük Júliát, ahogy fölszállt a fejünk fölé. Hiányoltam a koncertverzióból a dal végére beszúrt, flegma, ’ja, bocs’ beszólást Vikitől, ez az amiért jobban szeretem a Napoleon Boulevard verziójánál. Meg még sok más miatt is.

Végül, de nem utolsósorban a Supernem állt színpadra. Hozzájuk sem volt eddig szerencsém, mindig csak lehetett volna, de nem ért túl nagy meglepetés, körülbelül így képzeltem el Papp Szabiék koncertjét. A klasszikusok közül a Generáció szövege van csak a fejemben, nagy kedvencem még tőlük a Zsebre dugott kézzel című mű, de azt sajnos nem játszották, biztos úgy voltak vele, a magyar társadalom a hideget-meleget már megkapta Alvinéktól. Volt valaki a szekrényben, táncoltunk reggelig egy rossz cipőben, a mozi felé vettük az irányt aztán ki hova ment.

„Helló mindenki nézzétek mit csinálok, holnaptól másként fogom élni a világot!”-üvöltötte Szabi a mikrofonba és elhittük neki, mert jó volt elhinni. Az utolsó szám Elvileg ezt a címet viselte, a felénél elkezdtek az emberek hazafele szállingózni, köztük én is. Az egész bulinak vége lett éjfélre, szinte egy pillanatnak tűnt. Alvinék és a Fish is úgy búcsúzott el, hogy találkozunk a Campus Fesztiválon, de csak győzzük kivárni, úgyhogy a türelmetlenebb koncertarcok nosztalgiázhatnak ezzel a pár sorral.



A szerző további cikkei
CAMPUS PONT - SZOLGÁLTATÁSOK
Bejelentkezés
A hét legolvasottabb cikkei
Keresés
A rovat legolvasottabb cikkei
Nemzetközi konfliktusok Új formái, és gazdasági következményei.
A hónap legolvasottabb cikkei
Délibábszínház Ha van örömteli visszakapaszkodás az életbe, akkor az Bérczesi Róberté.
Sörforradalom a konyhában Sok gyakorlással otthon is finom sör készíthető.
Nemzetközi konfliktusok Új formái, és gazdasági következményei.