Miért pont Párizst választottad a továbbtanulásod helyszínéül? Nehezen ment a beilleszkedés?
Egyrészt azért, mert általános iskola óta tanulom a francia nyelvet. Másrészt, mert tudtam, hogy az orvosi szakról kevesen célozzák meg ezt az országot, ezáltal jók voltak az esélyeim, hogy én nyerjem el az ösztöndíjat. Egy másik magyar lánnyal utaztam ki, de már a megérkezésünk utáni órák sem teltek zökken?mentesen. A megígért koordinátor nem várt minket az állomáson, öner?b?l kellett eljutnunk a kollégiumba. A kés?bbiekben már segítettek nekünk a kollégisták, megmutatták hogyan juthatunk el legkönnyebben az egyetemig és a kórházig, ahol a gyakorlati munkát végzem. Nagy hátrányt jelentett az elején az idegennyelv-használat. Attól függetlenül, hogy a hétköznapi beszédben nem okoz gondot a kommunikáció, az orvosi szakszavak, a fiatalság körében használt szlengek és rövidítések elsajátítása nagy feladat volt. S?t, az egyetemisták körében „divat”, hogy a szavakat visszafelé mondják. Az els? három hónapban kevés ismeretséget kötöttem, ugyanis hatodévesekkel voltam együtt, akik szó szerint reggelt?l estig tanultak. A negyedik hónaptól pozitív irányt vettek a dolgok, negyedévesekkel voltak közös óráim, akiknek több szabadidejük volt, így könnyen összebarátkoztam velük.
Milyen alapvet? különbségek vannak a hazai és a francia oktatás között?
Más jelleg? oktatási rendszerrel rendelkeznek. Az itthoni inkább elméleti jelleg?, nagyon sok szemináriumi óránk van, gyakorlatokra csoportokba megyünk, ami inkább hátrányt jelent, mintsem el?nyt. Franciaországban a gyakorlati képzésre helyezik a f? hangsúlyt. A kórházak rendszerei már úgy vannak kiépítve, hogy automatikusan a gyakornokokat (ott externeknek nevezik ?ket) is belekalkulálják a m?ködési rendjükbe. Félévenként tizenöt kreditet kell összegy?jtenem, ami nem kis feladat, hiszen a tantárgyakat más felosztásban és sokkal részletesebben kérik számon, mint itthon. Az id?m is sz?kös, délel?ttönként a kórházban végzem a gyakornoki munkámat, délutánonként el?adásokra járok, és általában este nyolc órakor érek haza. Szembet?n? különbség, hogy a franciák a kórházakban a papíralapú dokumentálást részesítik el?nyben, a számítógépes helyett. Minden páciens adatait - gyöngybet?kkel – kell rögzítenünk, és mindent külön dossziékba rendeznünk.
Az ösztöndíj fedezi minden költségedet?
Havonta 300 euró az ösztöndíjam, az élet viszont sokkal drágább odakint, mint Magyarországon, így ha nem lenne más bevételi forrásom, nehezen jönnék ki a kapott pénzb?l. Létezik egy kollégiumi szervezet, amely anyagi támogatást ad a hátrányosabb helyzet? diákoknak, és ezt általában a külföldiek sikeresen el is nyerik, köztük én is. Az egy hónapi kollégiumi díj 365 euró, de ennek egy részét az említett szervezet fizeti. Ezen kívül a kórházban töltött gyakorlati munkámért is kapok havonta 200 eurót, ami szintén nagy segítség.
Milyen a kollégiumi élet? A nehézségek ellenére sikerült barátokat szerezni?
Igen, ott mindig voltak, és vannak is barátaim, legtöbbjük szintén erasmusos hallgató. A kollégiumban egy f?s szobák vannak, külön fürd?szobával és f?z? résszel, bár mindkett? nagyon kicsi méret?. Szeretek egyedül lakni, megvan a saját magánéletem, nem függök senkit?l, reggelente pedig nem ébreszt fel senki. Ha magányosnak érzem magam, csak átugrom a szomszédba a barátaimhoz egy kellemes beszélgetésre. Arra is volt példa, hogy saját kez?leg f?ztem nekik vacsorát, klasszikus magyar ételeket készítettem, abból a célból, hogy megismertessem velük a hazai konyhát (példál: gulyást, fasírtot, bögrés mákost). A franciák nagy része sem a magyar ételeket, sem a magyar borokat nem ismeri. Viszont nagyon egészségesen táplálkoznak, odafigyelnek az étrendjükre, és ez szemmel is látható, sokkal kevesebb a kövér ember, mint Magyarországon.
Párizs valóban az álmok városa? Milyen a hangulata, az ott él?k mentalitása?
Maga Párizs relatíve kis területet foglal magába, ennek ellenére rengeteg ember zsúfolódik be ide, sokszor nem férek fel a metróra, meg kell várnom a következ?t. A külvárosa azonban egy hatalmas terület, itt jóval kisebb a tömeg, mert a lakosság nagy része a belvárosban dolgozik. Áprilisban, a jó id? beköszöntével a parkok tele vannak emberekkel, mindenki fekszik a f?ben, piknikeznek, napoznak. Párizs egyik legkedveltebb látványossága a Montmartre, egy 130 méter magas domb, tetején a székesegyházzal. Hatalmas lépcs?ir?l gyönyör? kilátás nyílik a városra, általában zsúfolásig meg is telnek a meredek lépcs?fokok. Az egyik ponton egy gitáros játszik, néhány méterrel arrébb már egy utcai hip-hop tánccsoport szórakoztatja az arra járókat, mindenki megtalálja a kedvére valót. Kellemes, speciális hangulata van, nagyon szeretem. Párizs a divat f?városa is, és ez az egyetemistákon is meglátszik, átlagban inkább elegánsan öltözködnek, de a kényelmes, színes tornacip?ket is el?nyben részesítik.
Milyen szórakozási lehet?ségeitek vannak?
Van egy Mix nevezet? klub, speciálisan erasmus-os diákoknak, de egyébként bármilyen hallgató bemehet. Hatalmas méret?, a Lovardánál is jóval nagyobb, és többnyire minden alkalommal megtelik. Igazán jók a párizsi klubok, de nagyon drágák, átlagosan húsz euró a belép?, amit ugyebár egy magyar lány kevésbé engedhet meg magának, mint egy külföldi. De a kevés szabadid? miatt amúgy sem járok el gyakran bulizni. Számos más lehet?ségünk van még a kikapcsolódásra és a szórakozásra, például az orvostanhallgató barátaimmal egy nap bebicikliztük egész Párizst, ami egy nagyon szép élmény most is számomra.
Mivel tanácsolsz azoknak, akiknek kétségeik vannak az ösztöndíjprogrammal szemben?
Semmiképp ne féljetek belevágni ebbe a kalandba, ugyanis rengeteget tanulhattok általa, mindenféle szempontból. Megismerhetsz egy egészen más világot, egy más kultúrát - a legapróbb részletekig - amir?l nem is gondolnád, hogy mennyire különbözik a sajátodtól.
-Turucz Renáta -
