Miért pont Párizst választottad a továbbtanulásod helyszínéül? Nehezen ment a beilleszkedés?
Egyrészt azért, mert általános iskola óta tanulom a francia nyelvet. Másrészt, mert tudtam, hogy az orvosi szakról kevesen célozzák meg ezt az országot, ezáltal jók voltak az esélyeim, hogy én nyerjem el az ösztöndíjat. Egy másik magyar lánnyal utaztam ki, de már a megérkezésünk utáni órák sem teltek zökkenőmentesen. A megígért koordinátor nem várt minket az állomáson, önerőből kellett eljutnunk a kollégiumba. A későbbiekben már segítettek nekünk a kollégisták, megmutatták hogyan juthatunk el legkönnyebben az egyetemig és a kórházig, ahol a gyakorlati munkát végzem. Nagy hátrányt jelentett az elején az idegennyelv-használat. Attól függetlenül, hogy a hétköznapi beszédben nem okoz gondot a kommunikáció, az orvosi szakszavak, a fiatalság körében használt szlengek és rövidítések elsajátítása nagy feladat volt. Sőt, az egyetemisták körében „divat”, hogy a szavakat visszafelé mondják. Az első három hónapban kevés ismeretséget kötöttem, ugyanis hatodévesekkel voltam együtt, akik szó szerint reggeltől estig tanultak. A negyedik hónaptól pozitív irányt vettek a dolgok, negyedévesekkel voltak közös óráim, akiknek több szabadidejük volt, így könnyen összebarátkoztam velük.
Milyen alapvető különbségek vannak a hazai és a francia oktatás között?
Más jellegű oktatási rendszerrel rendelkeznek. Az itthoni inkább elméleti jellegű, nagyon sok szemináriumi óránk van, gyakorlatokra csoportokba megyünk, ami inkább hátrányt jelent, mintsem előnyt. Franciaországban a gyakorlati képzésre helyezik a fő hangsúlyt. A kórházak rendszerei már úgy vannak kiépítve, hogy automatikusan a gyakornokokat (ott externeknek nevezik őket) is belekalkulálják a működési rendjükbe. Félévenként tizenöt kreditet kell összegyűjtenem, ami nem kis feladat, hiszen a tantárgyakat más felosztásban és sokkal részletesebben kérik számon, mint itthon. Az időm is szűkös, délelőttönként a kórházban végzem a gyakornoki munkámat, délutánonként előadásokra járok, és általában este nyolc órakor érek haza. Szembetűnő különbség, hogy a franciák a kórházakban a papíralapú dokumentálást részesítik előnyben, a számítógépes helyett. Minden páciens adatait - gyöngybetűkkel – kell rögzítenünk, és mindent külön dossziékba rendeznünk.
Az ösztöndíj fedezi minden költségedet?
Havonta 300 euró az ösztöndíjam, az élet viszont sokkal drágább odakint, mint Magyarországon, így ha nem lenne más bevételi forrásom, nehezen jönnék ki a kapott pénzből. Létezik egy kollégiumi szervezet, amely anyagi támogatást ad a hátrányosabb helyzetű diákoknak, és ezt általában a külföldiek sikeresen el is nyerik, köztük én is. Az egy hónapi kollégiumi díj 365 euró, de ennek egy részét az említett szervezet fizeti. Ezen kívül a kórházban töltött gyakorlati munkámért is kapok havonta 200 eurót, ami szintén nagy segítség.
Milyen a kollégiumi élet? A nehézségek ellenére sikerült barátokat szerezni?
Igen, ott mindig voltak, és vannak is barátaim, legtöbbjük szintén erasmusos hallgató. A kollégiumban egy fős szobák vannak, külön fürdőszobával és főző résszel, bár mindkettő nagyon kicsi méretű. Szeretek egyedül lakni, megvan a saját magánéletem, nem függök senkitől, reggelente pedig nem ébreszt fel senki. Ha magányosnak érzem magam, csak átugrom a szomszédba a barátaimhoz egy kellemes beszélgetésre. Arra is volt példa, hogy saját kezűleg főztem nekik vacsorát, klasszikus magyar ételeket készítettem, abból a célból, hogy megismertessem velük a hazai konyhát (példál: gulyást, fasírtot, bögrés mákost). A franciák nagy része sem a magyar ételeket, sem a magyar borokat nem ismeri. Viszont nagyon egészségesen táplálkoznak, odafigyelnek az étrendjükre, és ez szemmel is látható, sokkal kevesebb a kövér ember, mint Magyarországon.
Párizs valóban az álmok városa? Milyen a hangulata, az ott élők mentalitása?
Maga Párizs relatíve kis területet foglal magába, ennek ellenére rengeteg ember zsúfolódik be ide, sokszor nem férek fel a metróra, meg kell várnom a következőt. A külvárosa azonban egy hatalmas terület, itt jóval kisebb a tömeg, mert a lakosság nagy része a belvárosban dolgozik. Áprilisban, a jó idő beköszöntével a parkok tele vannak emberekkel, mindenki fekszik a fűben, piknikeznek, napoznak. Párizs egyik legkedveltebb látványossága a Montmartre, egy 130 méter magas domb, tetején a székesegyházzal. Hatalmas lépcsőiről gyönyörű kilátás nyílik a városra, általában zsúfolásig meg is telnek a meredek lépcsőfokok. Az egyik ponton egy gitáros játszik, néhány méterrel arrébb már egy utcai hip-hop tánccsoport szórakoztatja az arra járókat, mindenki megtalálja a kedvére valót. Kellemes, speciális hangulata van, nagyon szeretem. Párizs a divat fővárosa is, és ez az egyetemistákon is meglátszik, átlagban inkább elegánsan öltözködnek, de a kényelmes, színes tornacipőket is előnyben részesítik.
Milyen szórakozási lehetőségeitek vannak?
Van egy Mix nevezetű klub, speciálisan erasmus-os diákoknak, de egyébként bármilyen hallgató bemehet. Hatalmas méretű, a Lovardánál is jóval nagyobb, és többnyire minden alkalommal megtelik. Igazán jók a párizsi klubok, de nagyon drágák, átlagosan húsz euró a belépő, amit ugyebár egy magyar lány kevésbé engedhet meg magának, mint egy külföldi. De a kevés szabadidő miatt amúgy sem járok el gyakran bulizni. Számos más lehetőségünk van még a kikapcsolódásra és a szórakozásra, például az orvostanhallgató barátaimmal egy nap bebicikliztük egész Párizst, ami egy nagyon szép élmény most is számomra.
Mivel tanácsolsz azoknak, akiknek kétségeik vannak az ösztöndíjprogrammal szemben?
Semmiképp ne féljetek belevágni ebbe a kalandba, ugyanis rengeteget tanulhattok általa, mindenféle szempontból. Megismerhetsz egy egészen más világot, egy más kultúrát - a legapróbb részletekig - amiről nem is gondolnád, hogy mennyire különbözik a sajátodtól.
-Turucz Renáta -
