A BTK, GYFK, IK, GVK, MÉK, TTK, ZK, ÁJK és KTK elsőéves hallgatóinak rendezett négynapos gólyatábor idén az egyetemi centenárium jegyében bővült ekkorára, a közgázosok és jogászok nem vidéken rendezték a „Nincsen hangotok!” kiáltásokban bővelkedő eseményt, így közel kétezer fiatal kalandozott éjjel-nappal az Egyetem téri és Kassai úti campusokon, a Nagyerdőn és környezetében. 

 

 

Beköltözni a gólyatáborba örömteli esemény, még anya-apa vigyázó szemeinek kíséretében is, különösen, hogy jó alakú felsőéves lányok várnak a megállókban, a bejáratoknál, akik még az olyan öregdiákot is készséggel igazítják útba, aki tetteti, hogy elsős lesz. A GT, hasonlóan a nagy nyári fesztiválokhoz, szintén a találkozásokról szól, azzal a plusz, egyáltalán nem elhanyagolható hozadékkal, hogy a leendő csoporttársakkal megismerkedve egyszerűsíteni lehet az egyetemi éveket. Ez az információáramlás mellett jegyzetek cseréjét jelenti. A nagy taktikusok sok lány ismerőst szereznek, mert ők szebben írnak. Tőlem például senki nem kért egész egyetem alatt egy előadásjegyzetet sem, mert azt a már-már rejtjelesnek tűnő kézírást kibogarászni hetekig tartott volna, nem lett volna rá elég az egy-két napos felkészülési idő. Az augusztus 20-a után rendezett gólyatáborok meglepetésszerű (fény)pontja lehet még a debreceni virágkarneváli forgatagban egymást felfedező, egymásba gabalyodó majd szétváló fiatalok összetalálkozása – ennek már-már filmes jelenete, amikor az üres menzán, a reggeli idő utolsó perceiben épp egy ilyen páros tagjai ülnek össze véletlenül egyazon asztalhoz kettéreszelni a műanyag késsel a zsömléjüket az oviból még halvány ízélményként visszaköszönő, félig kihűlt tea társaságában. Majd elindulnak közösen meghallgatni az egyik tájékoztató előadást, amelyek éppúgy hozzátartoznak a gólyatáborokhoz, mint a csapatépítő játékok és az esti bulik.

 

 

A gólyalétet az esti bulik koronázták meg minden éjjel, ahol a napi fáradtság még annyiban halványan látszott, hogy kellett idő, míg mindenki összeszedte magát és csak késő este indult el a buliba, így a The Carbonfools vagy a Bëlga nem érezhette meg a hatalmas elsőéves hallgatói létszámot, ellenben Julia Carpenter két bulit is pörgetett egy este hatalmas hangulatban. Kiemelkedő volt a Vis Maior és a Kerozin koncertje is, Axel és csapata a kismalacos, mocskos lelkű rockjával alaposan lezúzott mindenkit a gólyatábor záróakkordjaként szerda este az Egyetem téren. Soerii&Poolek hihetetlen show műsorral készült, volt a színpadon csirke és vetkőző nő is, és alacsonyan szálltak a felfújható kalapácsok. A második sorban a buli közepén odahajolt hozzám egy lány, aki azt mondta, hogy „azért nézem a prostit, mert biszex vagyok és régen voltam nővel”. Valahogy úgy gondolta, ezt meg kell osztania valakivel, én meg pont ott voltam lelki szemetesnek. 

Feledhetetlen élmény minden gólyatáborban a hajnalig tartó éjszakai túra, ahol számos furfangos feladatot kell a versenyző csapatoknak teljesíteni. Az Egyetemi Élet ezúttal a rendőrségi állomáson teljesített megfigyelő szolgálatot, ahol többek között szondát kellett fújni a vállalkozó szellemű gólyafiúknak és gólyalányoknak. A hihetetlen jó hangulatú állomáshelyen – meglepetésünkre – igen sokan mondták a rendőröknek, hogy még nem tettek le arról, hogy felszerelnek. Jelezték nekem is, mivel ott álltam az egyenruhások mellett, így azt gondolták sokan, én is szolgálok és védek a piros pulóveremben. Plusz pontot érdemelt az állomáson a „Hol van a szondász?” kérdés, s üzenjük is a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar elsőéves szociálpedagógia szakos hallgatójának, Dinának, hogy dinoszaurusz. 

 

 

Hagyományosan tűzijáték zárja a gólyatáborokat, ezt most a főépület előtt és a Kassai campuson borkóstolással, cigányzenével is megfűszerezte a szervező hallgatói önkormányzat, így kellő hangulatban fogadhatta mindenki a két táborhelyszínen égbe lőtt rakétákat. Az augusztus 20-i debreceni pirotechnikát ezúttal is megszégyenítő módon maga mögé utasító egyetemi tűzijáték – megérdemelten – elsöprő tapsot kapott. Másnap a megyei napilapot a környék felbátorodott lakók felháborodott levelekkel bombázták, állítólag nem tudtak aludni – lehet nem voltak elég álmosak. 

 

 

A csütörtöki délelőtt a kiköltözés szomorú pillanataival telt, mintha lassított felvételen figyeltük volna a gólyamozgást, olyannyira nem volt kedve senkinek elhagyni a campusokat, ahol az előző napokon meglapozták az előttük álló egyetemi évek kapcsolati hálóját. A villamosmegállóban még alkalmi csoportok szisszentették az utolsó alumínium dobozokat, falatozták a végső bajor kiflit, a búcsúzó hamburgert. A gólyák végül kiröpültek a kollégiumokból, s azóta nekivágtak a nagybetűs egyetemista életnek, ami persze a szorgalmi időszak közben is bővelkedik majd olyan rendezvényekben, ahol újra egymásra lehet találni – akár egy üres teremben, reggeli közben is.