A BTK, GYFK, IK, GVK, MÉK, TTK, ZK, ÁJK és KTK els?éves hallgatóinak rendezett négynapos gólyatábor idén az egyetemi centenárium jegyében b?vült ekkorára, a közgázosok és jogászok nem vidéken rendezték a „Nincsen hangotok!” kiáltásokban b?velked? eseményt, így közel kétezer fiatal kalandozott éjjel-nappal az Egyetem téri és Kassai úti campusokon, a Nagyerd?n és környezetében. 

 

 

Beköltözni a gólyatáborba örömteli esemény, még anya-apa vigyázó szemeinek kíséretében is, különösen, hogy jó alakú fels?éves lányok várnak a megállókban, a bejáratoknál, akik még az olyan öregdiákot is készséggel igazítják útba, aki tetteti, hogy els?s lesz. A GT, hasonlóan a nagy nyári fesztiválokhoz, szintén a találkozásokról szól, azzal a plusz, egyáltalán nem elhanyagolható hozadékkal, hogy a leend? csoporttársakkal megismerkedve egyszer?síteni lehet az egyetemi éveket. Ez az információáramlás mellett jegyzetek cseréjét jelenti. A nagy taktikusok sok lány ismer?st szereznek, mert ?k szebben írnak. T?lem például senki nem kért egész egyetem alatt egy el?adásjegyzetet sem, mert azt a már-már rejtjelesnek t?n? kézírást kibogarászni hetekig tartott volna, nem lett volna rá elég az egy-két napos felkészülési id?. Az augusztus 20-a után rendezett gólyatáborok meglepetésszer? (fény)pontja lehet még a debreceni virágkarneváli forgatagban egymást felfedez?, egymásba gabalyodó majd szétváló fiatalok összetalálkozása – ennek már-már filmes jelenete, amikor az üres menzán, a reggeli id? utolsó perceiben épp egy ilyen páros tagjai ülnek össze véletlenül egyazon asztalhoz kettéreszelni a m?anyag késsel a zsömléjüket az oviból még halvány ízélményként visszaköszön?, félig kih?lt tea társaságában. Majd elindulnak közösen meghallgatni az egyik tájékoztató el?adást, amelyek éppúgy hozzátartoznak a gólyatáborokhoz, mint a csapatépít? játékok és az esti bulik.

 

 

A gólyalétet az esti bulik koronázták meg minden éjjel, ahol a napi fáradtság még annyiban halványan látszott, hogy kellett id?, míg mindenki összeszedte magát és csak kés? este indult el a buliba, így a The Carbonfools vagy a Bëlga nem érezhette meg a hatalmas els?éves hallgatói létszámot, ellenben Julia Carpenter két bulit is pörgetett egy este hatalmas hangulatban. Kiemelked? volt a Vis Maior és a Kerozin koncertje is, Axel és csapata a kismalacos, mocskos lelk? rockjával alaposan lezúzott mindenkit a gólyatábor záróakkordjaként szerda este az Egyetem téren. Soerii&Poolek hihetetlen show m?sorral készült, volt a színpadon csirke és vetk?z? n? is, és alacsonyan szálltak a felfújható kalapácsok. A második sorban a buli közepén odahajolt hozzám egy lány, aki azt mondta, hogy „azért nézem a prostit, mert biszex vagyok és régen voltam n?vel”. Valahogy úgy gondolta, ezt meg kell osztania valakivel, én meg pont ott voltam lelki szemetesnek. 

Feledhetetlen élmény minden gólyatáborban a hajnalig tartó éjszakai túra, ahol számos furfangos feladatot kell a versenyz? csapatoknak teljesíteni. Az Egyetemi Élet ezúttal a rend?rségi állomáson teljesített megfigyel? szolgálatot, ahol többek között szondát kellett fújni a vállalkozó szellem? gólyafiúknak és gólyalányoknak. A hihetetlen jó hangulatú állomáshelyen – meglepetésünkre – igen sokan mondták a rend?röknek, hogy még nem tettek le arról, hogy felszerelnek. Jelezték nekem is, mivel ott álltam az egyenruhások mellett, így azt gondolták sokan, én is szolgálok és védek a piros pulóveremben. Plusz pontot érdemelt az állomáson a „Hol van a szondász?” kérdés, s üzenjük is a Gyermeknevelési és Feln?ttképzési Kar els?éves szociálpedagógia szakos hallgatójának, Dinának, hogy dinoszaurusz. 

 

 

Hagyományosan t?zijáték zárja a gólyatáborokat, ezt most a f?épület el?tt és a Kassai campuson borkóstolással, cigányzenével is megf?szerezte a szervez? hallgatói önkormányzat, így kell? hangulatban fogadhatta mindenki a két táborhelyszínen égbe l?tt rakétákat. Az augusztus 20-i debreceni pirotechnikát ezúttal is megszégyenít? módon maga mögé utasító egyetemi t?zijáték – megérdemelten – elsöpr? tapsot kapott. Másnap a megyei napilapot a környék felbátorodott lakók felháborodott levelekkel bombázták, állítólag nem tudtak aludni – lehet nem voltak elég álmosak. 

 

 

A csütörtöki délel?tt a kiköltözés szomorú pillanataival telt, mintha lassított felvételen figyeltük volna a gólyamozgást, olyannyira nem volt kedve senkinek elhagyni a campusokat, ahol az el?z? napokon meglapozták az el?ttük álló egyetemi évek kapcsolati hálóját. A villamosmegállóban még alkalmi csoportok szisszentették az utolsó alumínium dobozokat, falatozták a végs? bajor kiflit, a búcsúzó hamburgert. A gólyák végül kiröpültek a kollégiumokból, s azóta nekivágtak a nagybet?s egyetemista életnek, ami persze a szorgalmi id?szak közben is b?velkedik majd olyan rendezvényekben, ahol újra egymásra lehet találni – akár egy üres teremben, reggeli közben is.