Mutasd be az egyetemed pár szóval! Hogy nézett ki ott egy heted az egyetemen?
A Koppenhágai egyetem Dánia vezetõ, illetve Európa nyolcadik legszínvonalasabb egyeteme. A dán oktatási rendszer teljesen más, mint az otthoni. Ott egy szemeszter két blokkból áll, amely általában kilenc hetet foglal magába. Blokkonként két tantárgyat lehet tanulni, amely 7,5 kreditet ér. Így jön össze a 30 szemeszterenként. Szóval hetente 28 órát töltöttem suliba. Ami azt jelenti, hogy két teljes napot (8-tól 17-ig) és két felet (13-17) suliban voltam. Ez egy rendkívül nívós intézmény, ez kiderült már két hónap után, ezért is nevetséges, hogy egy színvonalasabb egyetemen lerakott vizsgáimat az otthoni, csak „C” típusú tárgyként fogadta el.

Hogy ment a beilleszkedés?
A beilleszkedéssel szerencsére nem volt problémám, amely fõleg a nemzetközi programoknak köszönhetõ. Az elsõ hetekben rengeteg összejövetelt szerveztek, mely során sok barátra tettem szert a világ különbözõ országaiból. Szerencsére ezek a találkozók a szemeszter folyamán is megismétlõdtek.

Mik az alapvetõ különbségek a dán ill. magyar felsõoktatásban?
Különbségek? Ó hát azokból rengeteg van! Szerintem a legnagyobb, és legszembetĂ»nõbb különbség a nyelvoktatás színvonalában van. Az otteni egyetemisták nagy része angolul veszi fel a kurzusokat, melynek segítségével kitĂ»nõ nyelvtudással rendelkeznek. Továbbá az oktatási rendszer sokkal jobban strukturált; már azelõtt tudtuk a vizsga pontos idõpontját, mielõtt felvettük volna a tantárgyainkat. A tananyagot is próbálták sokkal szemléletesebben leadni, és különbözõ oktatókat hívtak meg. A szemeszter során beszámolók segítségével kellett tanúbizonyságot adni folyamatos készülésünkrõl, amely szerintem mindenkit arra ösztönzött, hogy év közben is tanuljonk, ne csak vizsga elõtt, ami szerintem nálunk nincs meg. A vizsga is másképp zajlott. Általában prezentáció keretén belül kellett számot adni tudásunkról.

Milyen a viszony a tanárok és diákok között?
A viszony véleményem szerint sokkal közvetlenebb, bensõségesebb, mint nálunk, mivel Dániában az a szokás, hogy a királynõ kivételével mindenkit tegeznek. Szerencsére a tanárok is nagyon segítõkészek, folyamatosan érdeklõdnek, hogy mi a véleményünk a tantárgyról, hogy haladunk a tanulással stb. Továbbá számomra az nagyon szimpatikus még, hogy minden blokk után lehetõsége volt a diákoknak, hogy elmondják véleményüket a tárgyról (tematikáról, tananyagról, a tanár elõadási módjáról stb.)

Milyen nyelven kommunikálsz, hogy állsz a dánnal? Volt lehetõséged (ingyen) a helyi nyelv tanulására?
Szerencsére Dániában mindenki jól beszél angolul, így én is ezen a nyelven kommunikáltam. Szerettem volna dánul tanulni, de a suli mellett nem sok idõm volt rá, mivel minden energiámat és idõmet lekötötte. Pedig jó lehetõségek voltak nyelvtanulásra, ami szinte ingyenes: egyszeri regisztrációs díjért, illetve a könyvért kellett csak fizetni.

Gondolom kicsit drágább az ottani élet, mint itthon… Mennyire jötté ki a DE- tõl kapott ösztöndíjból?
Koppenhágában a legmagasabb az életszínvonal a világon, amely sajnos magas árakkal is jár. Mondjuk az alapvetõ élelmiszereket ott is meg lehet kapni másfélszeres áron, ami még elfogadható. De sajnos, ami szolgáltatással kapcsolatos, ezalatt az éttermeket, a közlekedést, fodrászatot, és ehhez hasonló dolgokat értek jóval drágább, mint itthon. De az otteni bérekhez viszonyítva érthetõ is. Azt kell, hogy mondjam az ösztöndíj sajnos csak a szállásomra volt elég. Ezt egyébként problémának érzem az Erasmussal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy differenciálni kellene az ösztöndíj összegét. Tehát, aki Közép illetve Kelet- Európába  megy ne ugyanannyi összeget kapjon, mint aki egy drága nyugat- európai országba adja be pályázatát.

Egy nemrég készült felmérés szerint „Denmark happiest place on Earth”. Ez valóban így van?
Igen, szerintem ez a szlogen hĂ»en tükrözi az otteni életet. Ez fõleg a skandináv jóléti rendszernek köszönhetõ, illetve az emberek mentalitásának. Ott mindenki egyenlõnek számit, nem tesznek különbséget az emberek foglakozása alapján. Dániában egy kétkezi munkás is ugyanolyan értékes részét képezi a társadalomnak, mint akármelyik más értelmiségi ember. Sokan a dánokat hĂ»vösnek tartják, de szerintem ez egyáltalán nem igaz. Nagyon mosolygósak és jókedvĂ»ek, bár az tény, hogy kicsit visszafogottak. Szerintem a dánok a világ legsegítõkészebb emberei, ha meglátnak az utcán térképpel a kezedben, képesek az utca másik oldaláról átszaladni, és megkérdezni, hogy segíthetnek-e valamiben.

Mik a tapasztalataid, a dánok hogyan viszonyulnak a magyarokhoz, Magyarországhoz?
A dánok nagyon befogadóak, ahogy már említettem számukra mindenki egyenlõ függetlenül a származástól, bõrszíntõl, identitástól stb. Szóval nem ért hátrány a magyar származásom miatt. És sokan jó véleménnyel vannak Budapestrõl, szép városnak tarják.

Mit gondolsz, szeretnél majd egyszer visszamenni, esetleg ott letelepedni?
Mindenképpen szeretnék egyszer visszatérni ide. Az még nem tudom, hogy mikor és hogy, de abban biztos vagyok, hogy egyszer visszatérek. Számomra nagyon szimpatikus ez az ország, nemcsak a jólét miatt, hanem az emberek és a hangulat miatt is. Számomra Koppenhága a „nyugalom és a béke szigete”, ahol mindenki jólétben, boldogságban és egyenlõségben él.