Cordoba Andalúzia harmadik legnagyobb városa, a 300 ezer lakosával. Leghíresebb látnivalója a Mezquita, egy arab stílusú, de ma már katolikus katedrális. A cordobai látkép a Puente Romano-ról a Guadalquivir gyalogos hídjáról a legszebb. Az óváros arab hangulatú, labirintusszer?: „Ott még a hazindulás el?tti hetekben is el tudtam tévedni.”
Már az érkezés sem indult zökken?mentesen, hiszen három nappal a repül? indulása el?tt a tutora értesítette, hogy még sincs meg az az albérlet, amit szerzett neki. Azonban érkezés után végülis sikerült egy jó albérletet találni, ahol a két szemeszter alatt 5-6 albérl? is megfordult. F?leg spanyolok laktak itt, ami a nyelv elsajátítása szempontjából bizonyult hasznosnak. A cserediákoknak szervezett welcome-party egy várkertben került megrendezésre és a közös kirándulások sorát egy kalifa palotájához tett kiruccanás nyitotta meg. Az ingyenes, direkt ERASMUSosoknak szervzett nyelvkurzus alatt megismert társakkal Sevilla-ba szerveztek kirándulást, majd az egyik francia srác tengerparti nyaralójába vonult le egy kisebb fajta társaság.
A városok nagyon hangulatosak, a sok park és szök?kút miatt élhet?bbnek t?nnek. A spanyolok nagyon közösségi emberek, jellemz?, hogy nem otthon, hanem különböz? ételbárokban reggeliznek munka el?tt. A szieszta idején tényleg megáll az élet, szinte kihal az egész város, az éttermek és hivatalok kivételével délután 2 és 5 között minden bezár, még télen is. Az ünnepekre András hazautazott Debrecenbe, ahol az itteni vizsgáit kellett teljesítenie. A tavaszi szemeszter leghosszabb utazása az volt, amikor a barátn?je látogatott ki hozzá. Busszal és vonattal járták be Andalúziát és Madridba is eljutottak. Májusban ismét Águilasba, a francia srác nyaralójába mentek le egy páran. „Beültünk egy kis C3-masba és ledöcögtünk a partra.” A spanyol vendéglátás egyik legfurcsább élményér?l számolt be itt, amikor is egy ételbár pincére az útra, a parkoló kocsik közé pakolt ki egy asztalt és terített meg a társaságnak. A bulik is természetesen részesei egy cserediák életének, ám a spanyolországi fieszták els?sorban az id?tartamukban különböznek az itthoni mulatságoktól. Ott általában éjfélkor bontják az els? borosüveget és nem ritka, hogy reggel 6-7-ig mulatoznak az emberek. Az alapozás többnyire különböz? ERAMUSos albérletekben kezd?dött, de gyakran olcsóbb Ibolya-szer? helyeken is fogyott a sangria.
András pont a foci EB évében volt Spanyolországban, így a meccseket is a spanyolokkal izgulhatta végig. Szerencsére a nyári vizsgaid?szak csak 9 napos volt és összesen csak három vizsgája volt, a többi beadandó dolgozat, így már a csoportmeccseket is nyugodtan lehetett nézni. Sokkal nagyobb a fociláz egy olyan országban, amelyik résztvev?, a válogatott volt az ország legnagyobb sztárja ezekben a napokba. Az oroszok elleni el?dönt?t Madridban nézték, több ezer másik szurkolóval egy hatalmas kivetít?n. „Eszméletlen volt!” – így tudja András leírni a négy spanyol góllal és természetesen spanyol dönt?be jutással végz?d? meccset. A dönt?t Cordobában nézték és a spanyol válogatott bajnoki címét óriási ünneplés és reggelig tartó buli követte. A szök?kutakban alig maradt víz reggelre, a szurkolók kipancsolták örömükben az utcákra. Az autók el?tt pedig spanyol zászlót lengettek, mintegy spontán bikaviadalt imitálva.
Az id?járást könny? volt megszokni, pláne a budapesti szeptemberi id?járás után a malagai repül?téri fülledt meleget. A spanyol emberek nagyon lazák és ráér?sek, de egyúttal nagyon precízek is. András már az els? héten tudta, hogy a vizsgaid?szakban pontosan melyik napokon mib?l fog vizsgázni. A spanyolok kedvesek és közvetlenek is, a bankban a pénztárossal beszélgetve kiderült, hogy az ? lánya is ERASMUS-szal van külföldön. A spanyol konyha nem nagyon kényeztette el, a legfinomabb étel a tapas volt. Ez különböz? apró falatkákat takar, a legalapabb tapas a sajt sonkával. Érdekes információ, hogy a spanyolok nagyon sok magyar mangalicát importálnak, azok zsírszegény volta miatt. Az egyetem tulajdonképpen egy magániskola volt, amely szerz?désben állt a cordobai egyetemmel. Az órák nem s?r?n kezd?dtek reggel 8-kor, a spanyolok sem preferálják a korán kelést. Az egyetem nem volt túlságosan leterhel? Andrásnak, összesen csak 5 tárgya volt félévente és a legtöbbön vizsga helyett csak prezentálni, beadandót írni kellett. A tárgyakat itthon szabadon választhatóként beszámolták. András miután hazajött egy év újabb spanyoltanulással összehozott egy spanyol szakmai középfokú nyelvvizsgát.
Az egyik tanára azt mondta, hogy ha rajta múlna minden közgazdász hallgató számára kötelez?vé tenné egy más kultúrájú országban való tanulást, a multikulturalitás megtapasztalása elengedhetetlen egy jövend? közgazdász számára. „Teljesen egyetértek ezzel, és bármikor újból belevágnék.” - summázza András a tanulságot.
