Mutassátok be magatokat, honnan jöttetek? Mit tanultok otthon?

  Ilkan Ko: Törökországból, Isztambulból jöttem és építőmérnöknek tanulok.
Murat Aykun: Én Ankarában élek, és gépészmérnöknek tanulok.

Miért pont Magyarországra jöttetek tanulni?

  Ilkan: Ez tűnt a legjobb országnak számomra. Választhattam volna még Németországot, de németül egyáltalán nem beszélek, itt Magyarországon pedig angolul tanulhatunk.
Murat: Én Lengyelország és Magyarország között választhattam, de itt sokkal olcsóbb minden, nekem ez volt a fő szempont.

Mi volt a véleményetek Magyarországról mielőtt idejöttetek, ismertétek az országot?

  Ilkan: Valójában szinte semmit nem tudtunk Magyarországról vagy más közép- európai országról, ez az első alkalom, hogy külföldön járunk.

Nem tanultatok közép- vagy általános iskolában a közös történelmünkről?

  Tanultunk róla, de nem túl sokat. Beszéltünk az Osztrák- Magyar Monarchiáról, a Török Birodalomról, de ezeket a dolgokat is csak érintettük.

És mi a véleményetek most? Mi az ami a leginkább tetszik, és mi a legkevésbé?

  Ilkan: A közlekedés, a forgalom nagyon furcsa számunkra, mivel Törökországban, ha nincsenek kocsik az úton simán át lehet menni. Nem kell zebrát vagy lámpát keresned, anélkül is átmehetsz, itt viszont várnod kell a zöld jelzésre. Ez nagyon különbözik. Amit pedig a leginkább szeretünk az az éjszakai élet. Főként Budapesten. Voltunk a Balatonnál, Szentendrén, ugye Debrecenben, és Budapesten, de mind közül a főváros tetszett a legjobban.

Miért?

  Ilkan: A gyönyörű törtélelmi helyek, épületek miatt. Törökországban, legalábbis a nagyvárosokban nincs olyan épület, ami ötven évesnél idősebbnek nézne ki.
Murat: Itt a száz- kétszáz éves épületek lenyűgöztek minket. Igazából otthon ez úgy működik, hogy ha egy épület öreg, nem felújítják, hanem lerombolják, és újat építenek a helyére.

Fogjátok ajánlani a török barátaitoknak, a többi egyetemistának az országunkat, ha hazamentek?

  Ilkan: Szerintem Magyarország nagyon jó hely, de ha valaki nem szeret bulizni, társasággal lenni, akkor nem feltétlenül kell ide jönnie. Körülbelül kétszáz török diák tanul itt, és ismerünk olyat, aki folyton a szobájában ül, nem barátkozik, nem csodálom ha nem érzi olyan jól magát.

Miben különbözik a Debreceni Egyetem a ti egyetemeitektől?

  Ilkan: Hát... Sajnos erről nem igazán tudunk beszélni, mivel alig van itt óránk. Otthon viszont heti huszonhárom, huszonnégy óránk is van. Most egy kicsit lazítunk.
Murat: Tulajdonképpen a tanár kiadta nekünk az anyagot, és így három óránk van egy héten. Tudom, tudom. Túl sok. (nevet) Komolyra fordítva a szót, a legnagyobb különbséget az egyetemre való bekerülésben látom. Ott mindenki egységesen ír egy tesztet, de sokkal kevesebb embert vesznek fel egyetemre. Ha például kétmillióan írják meg a tesztet, abból körülbelül mindössze kétszázezret vesznek fel és abból is tíz- húszezer diák mehet jónevű, komoly egyetemre. Szóval otthon sokkal több egyetem van,de olyan is ami jó,abból kevés.

Kulturális vagy egyéb különbségekre, hasonlóságokra felfigyeltetek?

  Ilkan: A magyar emberek sokban hasonlítanak a törökökhöz. Például, ha valakitől útbaigazítást kérünk, akkor is elkezd magyarázni és segíteni, ha nem is beszél angolul, ez nagyon szimpatikus tulajdonság.
Murat: Én megfigyeltem, hogy néhány ételünk sok mindenben, például ízesítésben hasonlít. Bár még csak kevés ételt próbáltunk ki, de a lángos, a gulyás, és a paprikás krumpli nagyon ízlett. Kóstoltunk italokat is; a tokaji bor volt a legfinomabb, na meg persze a pálinka. Egyelőre nagyon jól érezzük itt magunkat és ha az órarendünk is így marad, lehet maradunk még egy szemesztert.