Hogy kerültél Magyarországra? Kaptál egy meghívást a Debreceni Egyetemtõl, vagy Észtországban kellett pályáznod a lektori címre?

  Igen, pályáznom kellett a tallinni Észt IntĂ©zetben, de igazábĂłl az itteni tanszĂ©ken döntöttĂ©k el, hogy megfelelek e vagy sem. Mivel mĂ©g jĂşniusban Magyarországon voltam (tavaly Szegeden tanultam), el tudtam jönni Debrecenbe a meghallgatásra.

Tudom, hogy a Nyári Egyetemen diákként voltál jelen. Hogy tetszettek az ottani programok, a szervezés?

  Nekem legjobban a kirándulások tetszettek (pl. a BĂĽkkbe), a filmestĂ©k, a koncertek Ă©s a nĂ©ptánc tanulás. Már kĂ©tszer voltam a Nyári Egyetemen Ă©s mindkĂ©t nyár teljesen kĂĽlönbözõ volt számomra. Az igaz, hogy a kirándulások nagy rĂ©sze ugyan azokon a helyeken volt, ahol tavaly, Ă©s akkor is volt táncház Ă©s nĂ©pdaltanulás. De valahogy az Ă©rzĂ©s más volt. Amikor elõször itt voltam, akkor nem beszĂ©ltem a nyelvet, minden ismeretlen volt, szĂłval mĂ©g nagyon kezdõ voltam. De idĂ©n már okosabban jöttem: Ă©rtettem magyarul, ismertem a várost. A nyári egyetemi programokon kĂ­vĂĽl voltam mĂ©g BartĂłk BĂ©la hangversenyen, az Ă©sztekkel fõztĂĽnk Ă©s boroztunk is, Ăşgyhogy a hangulat is jobb volt, mint tavaly. Lehet, szerepet játszott ebben az is, hogy tudtam már a nyári egyetemi elõtt, hogy itt maradok, hogy ez lesz az otthonom egy ideig.

Mennyire voltak hasznosak az ottani nyelvórák?

  Szerintem rendkĂ­vĂĽl hasznosak voltak. Minden nap dĂ©lelõtt Ă©s dĂ©lután voltak, összesen hatszor negyvenöt perc. Az is fontos volt, hogy csak magyarul beszĂ©ltĂĽnk Ă©s a tanárnõ is csak magyarul magyarázott, nem használtunk pĂ©ldául angolt vagy nĂ©metet.

Milyennek találod a magyar nyelvet?

  EmlĂ©kszem, amikor elõször hallottam magyarokat beszĂ©lni, arra gondoltam, hogy ez nagyon hasonlĂ­t az oroszra, mert voltak nagyon hasonlĂł hangok. Amikor elkezdtem tanulni, az elejĂ©n lassan ment, mert hiába vagyunk nyelvrokonok, nagyon heterogĂ©n a szĂłkincsĂĽnk. Ezen kĂ­vĂĽl a ragozás okozott mĂ©g problĂ©mát, valamint kezdetben nehĂ©z volt az intonáciĂł, a kĂ©rdõszĂł nĂ©lkĂĽli kĂ©rdõ mondatokban (pl. Ă–n tanár?). De most, amikor már többet beszĂ©lek magyarul nem is tartom nehĂ©znek. IgazábĂłl több hasonlĂłság van az Ă©szttel, mint az az elsõ pillanatban látszik. A magyarhoz hasonlĂłan az igĂ©k Ă©s a nĂ©vszĂłk sokfelĂ© toldalĂ©kot kaphatnak nálunk is.

Észt lektorként mik a feladataid? Gondolom, szeretnéd népszerûsíteni Észtországot is, ezt milyen módon teszed?

  Elsõsorban Ă©szt nyelvĂłrákat kell tartanom, de az Ăłrákon, a nyelvtanon kĂ­vĂĽl is szoktam mesĂ©lni ÉsztországrĂłl, az Ă©szt kultĂşrárĂłl, hallgatunk Ă©szt zenĂ©t, nĂ©zĂĽnk Ă©szt filmeket. Ez attĂłl is fĂĽgg, hogy Ă©szt nyelvet csak kötelezõen tanulják fĂ©l Ă©vig, vagy tĂ©nyleg meg akarják ismerni az Ă©szteket. Gondolom, hogy az is nĂ©pszerĂ»sĂ­tĂ©s, amikor azt magyarázom magyaroknak, hogy Észtországban nem az orosz a hivatalos nyelv, hanem tĂ©nyleg Ă©sztĂĽl beszĂ©lĂĽnk ott távol Ă©szakon, Ă©s mi tĂ©nyleg nyelvrokonunk vagyunk. Azt is elĂ©g gyakran kell javĂ­tani, hogy Észtországnak a fõvárosa nem Riga, nem Vilnius, hanem Tallinn.

Hogy tetszik Magyarország? Nagyon más minden, mint Észtországban?

  Egyre jobban tetszik! Persze vannak dolgok, amik idegesĂ­tenek vagy furcsának tĂ»nnek, de tudtam elõre, hogy Magyarország más, mint Észtország, Ăşgyhogy tudtam mi vár rám. Már hozzászoktam pĂ©ldául ahhoz, hogy itt nem lehet kapni igazi fekete kenyeret, nem lehet venni vonatjegyet a vonaton, a kisebb Ă©lelmiszer boltok vasárnap csak dĂ©lig vannak nyitva, az utcák sokkal sötĂ©tebbek Ă©jszaka, mint nálunk. Nem lehet mindenhol bankkártyával fizetni, moziban a filmek szinte csak magyarul, angol felirat nĂ©lkĂĽl mennek. A magyar Ă©telek zsĂ­rosak, Ă©s van Ă©des tĂ©szta, mint a diĂłs Ă©s mákos. Itt nincs tenger, ami nĂ©ha hiányzik, kĂĽlönösen itt Debrecenben, ahol se tĂł, se folyĂł. Rossznak tartom azt, hogy itt sokkal többen dohányoznak, Ă©s hogy ez mindenhol láthatĂł – mĂ©g a vonatokon is. Az elĂ©g furcsa, mikor egy anyának az egyik kezĂ©ben ott a gyerek, a másikban meg a cigi. NĂ©ha idegesĂ­t, hogy nekem kell várni addig, ameddig az eladĂł megeszi a csokit vagy befejezi a beszĂ©det a barátnõjĂ©vel, Ă©s csak ezután foglalkozik velem, az ĂĽgyfĂ©llel. Vagy amikor postán a sorban állok, Ă©s a kasszánál kiderĂĽl, hogy ez nem a jĂł sor, akkor Ăşjra be kell állni a másikba. Nekem Ăşgy tĂ»nik, hogy itt Magyarországon a szolgáltatási kultĂşrának mĂ©g sokat kellene fejlõdnie. Magyarországon nem mindig az ĂĽgyfĂ©l az elsõdleges, hanem a szolgáltatĂł (pĂ©ldául a portás, az eladĂł vagy a postás) azt hiszi, hogy õ a világ legfontosabb embere. Azt mĂ©g Ă©szrevettem, hogy az Ă©sztek pontosabbak, mint a magyarok. Ebbõl a szempontbĂłl, magyarok inkább olyanok, mint dĂ©li nĂ©pek: van idõ, nem kell ma mindent megcsinálni, hanem holnap is lehet, ezĂ©rt szoktak kĂ©sni. MĂ©g nem szoktam meg azt sem, hogy magyarul sokkal többen magázĂłdnak, Ă©s nehĂ©z megtanulni, mikor Ă©s kivel lehet magázĂłdni, mikor tegezõdni. De persze vannak jĂł dolgok is. PĂ©ldául nekem nagyon tetszik a vonatközlekedĂ©s: az, hogy könnyen lehet utazni szomszĂ©d országokba Ă©s naponta több vonat közlekedik a nagyobb városok között. KĂĽlföldinek, aki nem beszĂ©l/ Ă©rt magyarul, egy kicsit rossz, hogy vonaton nem mondják, hogy mi a következõ megállĂł. Itt sokkal több napsĂĽtĂ©s van, mint Észtországban. Élvezem, hogy korábban kezdõdik a tavasz Ă©s az õsz is hosszabb. Nyáron persze nehĂ©z kibĂ­rni, a 35-40 fokos meleget, de tavasszal vagy õsszel jĂłl esik a napsĂĽtĂ©s.

Szerinted az itteni emberek mennyire barátságosak a külföldiekkel?

  Lehet, hogy csak a kĂĽlföldiekkel, de szerintem amĂşgy is barátságosabbak, vagy inkább nyitottabbak, mint az Ă©sztek. Nálunk pĂ©ldául nagyon ritkán fordul elõ, hogy a vonaton valaki „JĂł napot!” vagy „További jĂł utazást!” kĂ­vánna. Egy Ă©szt inkább egyedĂĽl ĂĽl, Ă©s nem mond semmit. A barátságos „jelleg” akkor is kiderĂĽl, amikor vendĂ©gsĂ©gbe megyĂĽnk; a magyarok nagyon jĂł vendĂ©glátĂłk.

Nincs honvágyad? Nemsokára itt a Mikulás illetve a Karácsony, hogyan telnek ezek az ünnepek Észtországban?

  Annyira nincs honvágyam, mert nem ez az elsõ alkalom, hogy kĂĽlföldön lakom: diákkoromban másfĂ©l Ă©vet Finnországban töltöttem, Ă©s ezen kĂ­vĂĽl nagyon jĂłl Ă©rzem magam itt Magyarországon. Persze nĂ©ha hiányoznak az emberek – barátaim, család – de van Internet Ă©s Skype, Ă­gy bármikor tudok beszĂ©lni velĂĽk. Észtországban csak a TĂ©lapĂł jár, de már december elejĂ©n a gyerekekhez manĂłk jönnek. Ă•k kiteszik a papucsot vagy zoknit az asztalra Ă©s akkor a manĂłk Ă©jszaka csokit, más Ă©dessĂ©get vagy valami kis játĂ©kot tesznek bele. December elejĂ©tõl már vannak a nagyobb városokban karácsonyi vásárok, állĂ­tanak fenyõfát a város terĂ©n, Ă©s vasárnaponkĂ©nt gyĂşjtanak adventi gyertyát. Nálunk december 24-26. vannak a „piros betĂ»s” napok. December 24-Ă©n általában a családdal ĂĽnnepelnek, templomba Ă©s temetõbe járnak, sokat fõznek, esznek, fenyõfát állĂ­tanak Ă©s feldĂ­szĂ­tik. Karácsonykor azok is szoktak templomba járni, akik általában nem. Ezen a napon jön a TĂ©lapĂł is. Nálunk az a szokás, hogy ajándĂ©kĂ©rt kell Ă©nekelni, táncolni, verset olvasni vagy valami mást csinálni. December 25-Ă©n Ă©s 26-án már vendĂ©gsĂ©gbe is mennek. Ezeken a napokon is sokat esznek. Karácsonyi Ă©teleink: a vĂ©res hurka vörös áfonya lekvárral vagy töksalátával, disznĂłhĂşs savanyĂş káposztával Ă©s krumplival. A sĂĽtik közĂĽl a mĂ©zeskalács a tradicionális.