A zenekar idén lett húsz éves, nagyobb sikereket mégis az utolsó két albummal ért el. Mit gondol, ez a feldolgozásoknak köszönhetõ, vagy az emberek ízlése változott meg az utóbbi években?

  Azt gondolom, mindenkĂ©ppen összetartozik ez a kĂ©t dolog. ValĂłban, a feldolgozásoknak fontos szerepe van, Ă­gy egyre több emberhez el tudtunk jutni. Azokhoz is, akik nem szeretik annyira a nĂ©pzenĂ©t. Akinek a szvingre, a blues ritmusra, vagy alternatĂ­v rockra dobban a szĂ­ve, az is kĂ­váncsi erre a fajta zenĂ©re. Hála Istennek a mai fiatalok tele vannak nyitottsággal, kĂ­váncsiak, Ă©s tĂ©nyleg oda tudnak figyelni. Az is igaz viszont, hogy nagyon sok elõadĂł kĂ©szĂ­t hasonlĂł zenĂ©ket, akik nĂ©ha nem biztos, hogy igĂ©nyessĂ©ggel, Ă­zlĂ©ssel, minõsĂ©gre valĂł törekvĂ©ssel csinálják a dolgokat. Sok esetben azt Ă©rzem, bármilyen ĂĽgyesek is, tĂşl populáris a zenĂ©jĂĽk, vagy anyagi szempontok vezĂ©rlik õket.

Mi a véleménye azokról az együttesekrõl, akik szintén próbálkoznak a népzenei elemek felhasználásával, mint például a NOX?

  SokfĂ©le zenekar, zeneszerzõ, táncos van, aki ilyesmit csinál, köztĂĽk is vannak kiválĂłak Ă©s közĂ©pszerĂ»ek. SokfĂ©le prĂłbálkozás van, de sok esetben hiányzik valami... Ezt Ăşgy tudnám megfogalmazni, hogy ott volt pĂ©ldául Vivaldi, vagy Mozart, akik a maguk idejĂ©ben hĂ©tköznapiak voltak, manapság meg zseninek tartjuk õket. Vannak azonban olyan zeneszerzõk, festõk is, akikrõl tudunk, de hiányzik a munkásságukbĂłl az a valami. Azt hiszem, talán nem tĂ»nik szerĂ©nytelensĂ©gnek, ha azt mondom, nekĂĽnk szerencsĂ©nk van abban, hogy olyan gondolataink szĂĽlettek, vagy olyan javaslatunk támadt, ami vĂ©gĂĽl is egy jĂł utat tudott hozni.

Hogyan kerülnek a feldolgozások a repertoárba? Ki dönti el, mely számok legyenek feldolgozva?

  Van egy nagyon jĂł zenĂ©sz barátom, SzabĂł Attila, aki elsõsorban a feldolgozásokĂ©rt felelõs, más zenekaroknak a már befutott dallamait hozza. Igaz Ă©n is hozok egy-egy dalt, de az mind a sajátom. Én egy kicsit szkeptikusan állok ehhez a dologhoz, mert elsõsorban a saját dallamainkat szeretnĂ©m megismertetni, hogy ne mások cipõjĂ©ben járjunk, de ehhez mĂ©g talán nem vagyunk elĂ©g ĂĽgyesek... De az a fajta igĂ©nyessĂ©g, amivel a másokĂ©hoz is nyĂşlunk, meg ahogy a magunkĂ©t igyekszĂĽnk megcsinálni, abban benne van a minõsĂ©gre valĂł törekvĂ©s. Mindez talán segĂ­t abban, hogy a nĂ©pdalok is egyre nĂ©pszerĂ»bbek legyenek. KĂ©tsĂ©gtelen, ez a siker a feldolgozásoknak köszönhetõ. Egyre több embernek meg tudjuk mutatni, hogy van másfajta lehetõsĂ©g is, más mĂłdon is meg lehet szeretni a mi zenĂ©nket, a magyar autentikus nĂ©pzenĂ©t, Ă©s ez jĂł.

Hogyan került a zenekar kapcsolatba Lovasi Andrással?

  SzabĂł Attila barátom, aki egri, vĂ©letlenĂĽl találkozott Andrással az utcán, mert Ă©ppen ott koncerteztek. Lovasi hegedĂ»st keresett, Attila pedig engem ajánlott. Furcsa vĂ©letlen volt, ami egy nagyon szoros barátsággá alakult át kettejĂĽk között. Ă• dolgozik is nĂ©ha a Kispál Ă©s a Borz zenekarral, a csendesĂĽlõs koncertek állandĂł fellĂ©põje. Megmutatta az egyik számunkat, "Az Ă©n vagyok az, aki nem jĂł" cĂ­mĂ»t, ami annyira megtetszett Andrisnak, hogy áttette a repertoárjába. ĂŤgy jött lĂ©tre ez a kapcsolat, ha már õk játsszák a mi zenĂ©nket, akkor mi is játszhatjuk az övĂ©ket. Ez egyfajta kölcsönös tisztelet is, semmifĂ©le önzĂ©s, vagy Ă©rdek nincs benne.

Mit gondol, miért van, hogy a mai fiatalok nem igazán ismerik a népdalokat, míg szüleink, nagyszüleink ma is rengeteget el tudnának énekelni?

  Igaz kevĂ©s tizen-huszonĂ©vest ismerek, de Ăşgy hiszem, hogy tĂ©nyleg van egyfajta nyitottság a rĂ©szĂĽkrõl, mindamellett, hogy elkĂ©pesztõ információáradatban vannak. A mĂ©dia Ăłriási szĂĽrkesĂ©get teremt, egy zárt világba engedi ki azt a fajta zenei kultĂşrát, ami egyĂ©bkĂ©nt lĂ©tezik. Nálunk a rádiĂł, a tĂ©vĂ© csak egyfajta minõsĂ©get sugároz, Ă©s azt hiszem, a fiatalok sem bánják, hogy azok a tradĂ­ciĂłk, amiket akár a szĂĽleiktõl láttak, megjelenik az Ă©letĂĽkben. Érzik, hogy Ă©rtĂ©kesebbek lehetnek a hĂ©tköznapjaik a nĂ©pzenĂ©vel. Az a fajta másság, amit mi tudunk nyĂşjtani, segĂ­t abban, hogy ne szĂ©gyelljĂ©k egymás elõtt, ha a nĂ©pzenĂ©t szeretik. Nagyon nagy Ă©lmĂ©ny volt számomra, hogy Taliándörögdön, a MĂ»vĂ©szetek VölgyĂ©ben adott koncertĂĽnkön, ugyanĂşgy ugráltak Ă©s örĂĽltek a kalotaszegi szĂ©p nĂłtáknak, mint elõtte, amikor a Kispál Ă©s a Borz számokat játszottuk. Ez egy olyan pillanat volt, amikor Ăşgy Ă©reztem, nem baj, hogy sokfĂ©lĂ©k vagyunk, mindenki összetartozik.

A következõ albumra is terveznek feldolgozásokat?

  Ez a jövõ zenĂ©je, mert sokfĂ©le elkĂ©pzelĂ©s van. Az biztos, hogy lesznek feldolgozások, de más mĂ»fajban. SzeretnĂ©m, ha a vers is olyan fontos rĂ©sze lenne a produkciĂłnak, mint egy táncmozdulat. Olyan JĂłzsef Attila verseket szeretnĂ©k megszĂłlaltatni, amelyeket ritkán hallunk. AzĂ©rt, hogy az a fajta gondolati Ă©lmĂ©nyt is megkapják az emberek, amit egy vers tud nyĂşjtani, Ăşgy mint egy zene, mint ahogy egy szerelem, netán elválás fájdalma vagy boldogsága. Ez egy Ăşj törtĂ©net, az hogy ez sikerĂĽl-e, más kĂ©rdĂ©s.

Melyik a kedvenc népdala?

  Van számomra egy nagyon kedves nĂ©pdal, ami a legutĂłbbi lemezĂĽnk cĂ­madĂł dala is: "Ez a vonat, ha elindult, had menjen". JĂł, ha mindenkinek van egy dala, mĂ©g jobb, ha magyar. Ahhoz tud kötõdni, ha baja van, mindig el tudja mondani, Ă©s a lelkĂ©nek lesz gyĂłgyszere.