- Amikor legutoljára interjĂşt kĂ©szĂ­tettem veletek, mĂ©g olyan fĂ©lmondatokat kaptam el a folyosĂłn, hogy „jön valami Halott PĂ©nz”, most pedig már nem kĂ©rdĂ©s, hogy mindenki ismer titeket, Ă©s azt várják, hogy mikor jöttök Debrecenbe. Nagyon sok minden törtĂ©nt az elmĂşlt három Ă©vben, számotokra mit jelent ez az elmĂşlt időszak? Volt időtök feldolgozni mindazt, ami veletek törtĂ©nt Ă©s most is törtĂ©nik?

  Boros „Venom” Gábor: - Fantasztikus dolgok törtĂ©ntek velĂĽnk az elmĂşlt pár Ă©vben, Ă©s lĂ©nyegĂ©ben Ăşgy Ă©rezzĂĽk, hogy az álmainkat Ă©ljĂĽk. Fonogram dĂ­jat nyertĂĽnk – a Valami van a levegőben kettőt is kapott –, sikerĂĽlt kĂ©tszer megtöltenĂĽnk a Budapest Parkot, másodjára ráadásul elővĂ©telben fogyott el minden jegy Ă©s sok koncertĂĽnk már teltházas tavaszi turnĂ©nk során. Nagyon hálásak vagyunk a közönsĂ©gnek, hogy ilyen szinten követik a csapatot az online felĂĽleteken, emellett eljárnak a koncertjeinkre. Annyira pörög a csapat Ă©lete, hogy nem sok időnk van megállni Ă©s feldolgozni mindazt, ami velĂĽnk törtĂ©nik. A Budapest Parkos koncertek után hagytunk magunknak egy kis időt, hogy abban az Ă©rzĂ©sben, amit átĂ©ltĂĽnk, el tudjunk veszni.

MarsalkĂł Dávid: - Ezt csak kiegĂ©szĂ­teni tudom. TĂ©nyleg nagyon durva, hogy velĂĽnk törtĂ©nik ez a csoda. Ezt leginkább a Majd cĂ­mĂ» számunkhoz kĂ©szĂĽlt klip adja vissza a legjobban, amiben egy csomĂł koncert Ă©s backstage pillanat megjelenik. Amikor nĂ©zem ezt a klipet mindig azt kĂ©rdezem magamtĂłl, hogy „ezek tĂ©nyleg mi vagyunk, ennyi ember kĂ­váncsi ránk?”. Többször beszĂ©ltĂĽk, hogy ha idősebbek leszĂĽnk, milyen jĂł lesz visszanĂ©zni, Ă©s Ăşjra megĂ©lni a koncertek feelingjeit. Azonban prĂłbálom mindezt a helyĂ©n kezelni, Ă©s alázattal hozzáállni a munkához.

- A fiatalabb generáciĂł számára egyfajta „vĂ©lemĂ©nyvezĂ©r” szerepet is betölthettek, nagy valĂłszĂ­nĂ»sĂ©ggel sokakra hatással van az, amit a zenĂ©iteken, vagy akár a koncertjeiteken keresztĂĽl közvetĂ­tetek. Mit jelent számotokra ez a felelőssĂ©g, Ă©s hogyan tudtok ebben hitelesek maradni?

  M.D.: - Ăšgy látom, hogy a zenekar teljes mĂ©rtĂ©kben önazonos. Nagyon szeretjĂĽk azt, amit csinálunk, Ă©s ezt talán a dalaink jĂłl tĂĽkrözik. A szövegeink őszintĂ©k, Ă©s minden mozdulatunkban, megnyilvánulásunkban ugyanaz az Ă©rtĂ©krend jelenik meg. Nagyon odafigyelek a zenekari kommunikáciĂłban – Facebookon, Instagramon – arra, hogy a posztok jĂłl legyenek megfogalmazva. Emellett a zenekar gyakorlatilag ugyanolyan 0-24-ben, csak nĂ©ha a backstage-ekben ĂĽcsörgĂĽnk.

- Az Ăşj albumotok cĂ­me Ăślni Ă–rĂĽlni MegőrĂĽlni. Erről JĂłzsef Attilának az egyik verse jutott az eszembe – Ăślni, állni, ölni, halni. Ez mennyire volt tudatos cĂ­mválasztás?

  M.D.: - Nem volt benne tudatosan, valĂłszĂ­nĂ» inkább a tudatalattibĂłl jött ez a cĂ­mötlet. Szerettem volna egy izgalmas cĂ­met, ami sejtelmes.

- A Máshogy nĂ©ztĂ©l rám c. számban („az ágy közös, de az agy már nem”) pedig egy Pilinszky vers idĂ©ződik meg: „Az ágy közös. A párna nem.” Ez is inkább a vĂ©letlen mĂ»ve?

  M.D.: - Igen, ez sem volt tudatos. A gondolatiság magátĂłl jött. Viszont az nagyon jĂł Ă©rzĂ©s, hogy ha valakinek ez jut eszĂ©be erről a számrĂłl.

- Mennyi ideig dolgoztatok az új lemezem és milyen érzésekkel engedtétek ki a kezetek közül?

  M.D.: - Az előző lemez Ăłta, kĂ©szĂĽlt pár számhoz klip, azok egĂ©szĂĽltek ki Ăşj dalokkal, szĂłval ha Ă­gy nĂ©zzĂĽk, akkor három Ă©vig kĂ©szĂĽlt az album. Azonban azok a számok, amik most jelentek meg, nagyrĂ©szt az elmĂşlt egy Ă©vben Ă­rĂłdtak. IgazábĂłl Ă©n soha nem engednĂ©m ki a dalokat a kezeim közĂĽl, mindig találnĂ©k valami változtatnivalĂłt. Az Ăşj album lĂ©nyegĂ©ben jĂłl összeállt egy kellemes anyaggá, sikerĂĽlt egy változatos lemezt csinálni, mind a dalok, a hangszerelĂ©s Ă©s a hangulatok tekintetĂ©ben. Egy Ăşj szĂ­n lehet ez a Halott PĂ©nz Ă©letĂ©ben. Az pedig egy nagy extra, hogy BĂ©rczesi Robi is vendĂ©gszerepel az albumon. Nagy Hiperkarma-fan vagyok, Ăłriási megtiszteltetĂ©s, hogy lĂ©trejött ez a közös produkciĂł.

- Az album borĂ­tĂłja vizuálisan jĂłl megragadja a figyelmet – egy fehĂ©r festett kĂ©z, egyszĂ­nĂ» háttĂ©r előtt, szĂ­nes kicsi kavicsokkal a tenyĂ©rben. Hogyan jött ez az ötlet Ă©s mit jelkĂ©pezhet ez?

  M.D.: - A fotĂłs sráccal ötleteltĂĽnk, aki a kĂ©pet kĂ©szĂ­tette. MindenkĂ©ppen egy kicsit elvontabb borĂ­tĂłt szerettem volna, ami alapvetően minimál, de elĂ©g látványos. Leginkább a megőrĂĽlni szĂłt kĂ©pezi le az album cĂ­mĂ©ből, mert ez a kĂ©z számomra a kĂĽlönböző fĂĽggősĂ©geket jelenĂ­ti meg. Rengeteg fĂĽggősĂ©g van az Ă©letĂĽnkben. Nem csak a drogokra gondolok, hanem a gyĂłgyszerekre, alkoholra, telefonra, stb. – ezekhez pedig jĂłl passzol ez a kĂ©z motĂ­vum. Ugyanakkor a borĂ­tĂłt bárhogy lehet Ă©rtelmezni, valĂłszĂ­nĂ» mindenki mást lát bele.

- A Darabokra törted a szĂ­vem c. klasszikus feldolgozása jött, látott Ă©s győzött. MiĂ©rt pont ezt a számot dolgoztátok fel Ă©s hogyan fogadtátok azt, ami kialakult a dal körĂĽl?

  M.D.: - Egyszer egy hangbeállásnál Márk elkezdte Ă©nekelni, Ă©s teljesen beleragadt a fejembe. MĂ©g sosem csináltunk feldolgozást, Ă©s Ăşgy gondoltuk, hogy a negyedik lemezbe ez belefĂ©r. Nagyon szerette már korábban is mindenki ezt a számot a zenekarbĂłl, hiszen a magyar popzenĂ©nek egy kiemelkedő dala. Ă“riási kihĂ­váskĂ©nt tekintettĂĽnk erre a feladatra. Egy jĂł számot feldolgozni nem egyszerĂ», hiszen tisztában voltunk vele, hogy az eredetinĂ©l jobbat Ăşgysem tudunk. RĂ©szĂĽnkről ez egy tiszteletadás, nagy alázattal nyĂşltunk a dalhoz. TermĂ©szetesen megkaptuk azt, hogy „hogy mertĂ©tek ezt elővenni?”, Ă©s azt is, hogy mivel ez már alapbĂłl egy sláger, Ă­gy bármit is teszĂĽnk vele, az tuti siker. Ez nem Ă­gy van, hiszen sokan feldolgozták már ezt a számot Ă©s nem feltĂ©tlenĂĽl lettek sikeresek. A mi esetĂĽnkben, Ăşgy Ă©rzem, hogy beĂ©rett a dal, Ă©s pozitĂ­v volt a fogadtatása. RemĂ©ljĂĽk, hogy sok olyan fiatalhoz is eljutott, aki korábban esetleg nem annyira ismerte, Ă©s egyfajta generáciĂłs kapocskĂ©nt funkcionált. Nagyon izgalmas az a zenei korszak, amiben ez a dal szĂĽletett, jĂł lenne, ha minĂ©l többen (Ăşjra) felfedeznĂ©k maguknak.

- TĂşl vagyunk a fesztiválszezonon, az előző Ă©vek tapasztalatai alapján hogyan kĂ©szĂĽltetek erre fizikálisan Ă©s mentálisan?

  Prifer Barna: - Hááát igen, arra már rĂ©gen rájöttĂĽnk, hogy nem mindegy milyen Ă©letmĂłdot folytatunk. Főleg Ă©jszaka pörgĂĽnk, dolgozunk, utána azĂ©rt bulizunk is, alszunk valahol, aztán buszba be, utazunk tovább, Ă©s kezdődik elölről. A zenekar fele már elkezdett edzeni, amikor Ă©ppen otthon vagyunk, Ă©s nem fellĂ©pĂ©seken. Az idei Ă©vet elĂ©g erősen tudtuk kezdeni ebből a szempontbĂłl, mert három hĂłnapig nem volt koncertĂĽnk, Ăşgyhogy igyekeztĂĽk az egĂ©szsĂ©ges Ă©letmĂłdot követni. Eddig egĂ©sz jĂłl teljesĂ­tettĂĽnk, mert amit elvettĂĽnk a testĂĽnktől, nagyjábĂłl vissza is tudtuk adni neki. Az a tervĂĽnk, hogy hosszĂştávon is figyelĂĽnk erre, hogy ne menjĂĽnk tönkre.

M.D.: - Ez egy Ăłriási csapda egyĂ©bkĂ©nt, mert a számok csak Ăşgy tudnak megszĂĽletni, hogy ha az ember beleássa magát a lelkĂ©nek a mĂ©lyĂ©be, a legsötĂ©tebb zugaiba Ă©s megprĂłbálja beleĂ©lni magát az Ă©rzĂ©sekbe. SzĂłval ehhez kell az, hogy kicsit tönkre vágjuk magunkat, hogy jobban megĂ©rtsĂĽk magunkat. IgazábĂłl bárhol vagyunk az országban, mindenhol a magas minősĂ©gre törekszĂĽnk. A közönsĂ©g nem gondolja azt, hogy ha egy zenekar magyar, akkor az lehet bĂ©nább, sőt! Nagyobbak az elvárások egy magyar zenekarral szemben, mert közelebb Ă©rzik magukhoz, szemĂ©lyesebb a kapcsolat, Ă©s jobban odafigyelnek rájuk. Kevesebb a hibázási lehetősĂ©g, mint egy kĂĽlföldi bandának, velĂĽk talán sokkal elnĂ©zőbbek, de ez jĂł! Nagyon inspirál minket arra, hogy folyamatosan fejlődjĂĽnk, Ă©s Ăşj dolgokat találjunk ki.

Pálóczi Alexandra