- Amikor legutoljára interjút készítettem veletek, még olyan félmondatokat kaptam el a folyosón, hogy „jön valami Halott Pénz”, most pedig már nem kérdés, hogy mindenki ismer titeket, és azt várják, hogy mikor jöttök Debrecenbe. Nagyon sok minden történt az elmúlt három évben, számotokra mit jelent ez az elmúlt időszak? Volt időtök feldolgozni mindazt, ami veletek történt és most is történik?

  Boros „Venom” Gábor: - Fantasztikus dolgok történtek velünk az elmúlt pár évben, és lényegében úgy érezzük, hogy az álmainkat éljük. Fonogram díjat nyertünk – a Valami van a levegőben kettőt is kapott –, sikerült kétszer megtöltenünk a Budapest Parkot, másodjára ráadásul elővételben fogyott el minden jegy és sok koncertünk már teltházas tavaszi turnénk során. Nagyon hálásak vagyunk a közönségnek, hogy ilyen szinten követik a csapatot az online felületeken, emellett eljárnak a koncertjeinkre. Annyira pörög a csapat élete, hogy nem sok időnk van megállni és feldolgozni mindazt, ami velünk történik. A Budapest Parkos koncertek után hagytunk magunknak egy kis időt, hogy abban az érzésben, amit átéltünk, el tudjunk veszni.

Marsalkó Dávid: - Ezt csak kiegészíteni tudom. Tényleg nagyon durva, hogy velünk történik ez a csoda. Ezt leginkább a Majd című számunkhoz készült klip adja vissza a legjobban, amiben egy csomó koncert és backstage pillanat megjelenik. Amikor nézem ezt a klipet mindig azt kérdezem magamtól, hogy „ezek tényleg mi vagyunk, ennyi ember kíváncsi ránk?”. Többször beszéltük, hogy ha idősebbek leszünk, milyen jó lesz visszanézni, és újra megélni a koncertek feelingjeit. Azonban próbálom mindezt a helyén kezelni, és alázattal hozzáállni a munkához.

- A fiatalabb generáció számára egyfajta „véleményvezér” szerepet is betölthettek, nagy valószínűséggel sokakra hatással van az, amit a zenéiteken, vagy akár a koncertjeiteken keresztül közvetítetek. Mit jelent számotokra ez a felelősség, és hogyan tudtok ebben hitelesek maradni?

  M.D.: - Úgy látom, hogy a zenekar teljes mértékben önazonos. Nagyon szeretjük azt, amit csinálunk, és ezt talán a dalaink jól tükrözik. A szövegeink őszinték, és minden mozdulatunkban, megnyilvánulásunkban ugyanaz az értékrend jelenik meg. Nagyon odafigyelek a zenekari kommunikációban – Facebookon, Instagramon – arra, hogy a posztok jól legyenek megfogalmazva. Emellett a zenekar gyakorlatilag ugyanolyan 0-24-ben, csak néha a backstage-ekben ücsörgünk.

- Az új albumotok címe Ülni Örülni Megőrülni. Erről József Attilának az egyik verse jutott az eszembe – Ülni, állni, ölni, halni. Ez mennyire volt tudatos címválasztás?

  M.D.: - Nem volt benne tudatosan, valószínű inkább a tudatalattiból jött ez a címötlet. Szerettem volna egy izgalmas címet, ami sejtelmes.

- A Máshogy néztél rám c. számban („az ágy közös, de az agy már nem”) pedig egy Pilinszky vers idéződik meg: „Az ágy közös. A párna nem.” Ez is inkább a véletlen műve?

  M.D.: - Igen, ez sem volt tudatos. A gondolatiság magától jött. Viszont az nagyon jó érzés, hogy ha valakinek ez jut eszébe erről a számról.

- Mennyi ideig dolgoztatok az új lemezem és milyen érzésekkel engedtétek ki a kezetek közül?

  M.D.: - Az előző lemez óta, készült pár számhoz klip, azok egészültek ki új dalokkal, szóval ha így nézzük, akkor három évig készült az album. Azonban azok a számok, amik most jelentek meg, nagyrészt az elmúlt egy évben íródtak. Igazából én soha nem engedném ki a dalokat a kezeim közül, mindig találnék valami változtatnivalót. Az új album lényegében jól összeállt egy kellemes anyaggá, sikerült egy változatos lemezt csinálni, mind a dalok, a hangszerelés és a hangulatok tekintetében. Egy új szín lehet ez a Halott Pénz életében. Az pedig egy nagy extra, hogy Bérczesi Robi is vendégszerepel az albumon. Nagy Hiperkarma-fan vagyok, óriási megtiszteltetés, hogy létrejött ez a közös produkció.

- Az album borítója vizuálisan jól megragadja a figyelmet – egy fehér festett kéz, egyszínű háttér előtt, színes kicsi kavicsokkal a tenyérben. Hogyan jött ez az ötlet és mit jelképezhet ez?

  M.D.: - A fotós sráccal ötleteltünk, aki a képet készítette. Mindenképpen egy kicsit elvontabb borítót szerettem volna, ami alapvetően minimál, de elég látványos. Leginkább a megőrülni szót képezi le az album címéből, mert ez a kéz számomra a különböző függőségeket jeleníti meg. Rengeteg függőség van az életünkben. Nem csak a drogokra gondolok, hanem a gyógyszerekre, alkoholra, telefonra, stb. – ezekhez pedig jól passzol ez a kéz motívum. Ugyanakkor a borítót bárhogy lehet értelmezni, valószínű mindenki mást lát bele.

- A Darabokra törted a szívem c. klasszikus feldolgozása jött, látott és győzött. Miért pont ezt a számot dolgoztátok fel és hogyan fogadtátok azt, ami kialakult a dal körül?

  M.D.: - Egyszer egy hangbeállásnál Márk elkezdte énekelni, és teljesen beleragadt a fejembe. Még sosem csináltunk feldolgozást, és úgy gondoltuk, hogy a negyedik lemezbe ez belefér. Nagyon szerette már korábban is mindenki ezt a számot a zenekarból, hiszen a magyar popzenének egy kiemelkedő dala. Óriási kihívásként tekintettünk erre a feladatra. Egy jó számot feldolgozni nem egyszerű, hiszen tisztában voltunk vele, hogy az eredetinél jobbat úgysem tudunk. Részünkről ez egy tiszteletadás, nagy alázattal nyúltunk a dalhoz. Természetesen megkaptuk azt, hogy „hogy mertétek ezt elővenni?”, és azt is, hogy mivel ez már alapból egy sláger, így bármit is teszünk vele, az tuti siker. Ez nem így van, hiszen sokan feldolgozták már ezt a számot és nem feltétlenül lettek sikeresek. A mi esetünkben, úgy érzem, hogy beérett a dal, és pozitív volt a fogadtatása. Reméljük, hogy sok olyan fiatalhoz is eljutott, aki korábban esetleg nem annyira ismerte, és egyfajta generációs kapocsként funkcionált. Nagyon izgalmas az a zenei korszak, amiben ez a dal született, jó lenne, ha minél többen (újra) felfedeznék maguknak.

- Túl vagyunk a fesztiválszezonon, az előző évek tapasztalatai alapján hogyan készültetek erre fizikálisan és mentálisan?

  Prifer Barna: - Hááát igen, arra már régen rájöttünk, hogy nem mindegy milyen életmódot folytatunk. Főleg éjszaka pörgünk, dolgozunk, utána azért bulizunk is, alszunk valahol, aztán buszba be, utazunk tovább, és kezdődik elölről. A zenekar fele már elkezdett edzeni, amikor éppen otthon vagyunk, és nem fellépéseken. Az idei évet elég erősen tudtuk kezdeni ebből a szempontból, mert három hónapig nem volt koncertünk, úgyhogy igyekeztük az egészséges életmódot követni. Eddig egész jól teljesítettünk, mert amit elvettünk a testünktől, nagyjából vissza is tudtuk adni neki. Az a tervünk, hogy hosszútávon is figyelünk erre, hogy ne menjünk tönkre.

M.D.: - Ez egy óriási csapda egyébként, mert a számok csak úgy tudnak megszületni, hogy ha az ember beleássa magát a lelkének a mélyébe, a legsötétebb zugaiba és megpróbálja beleélni magát az érzésekbe. Szóval ehhez kell az, hogy kicsit tönkre vágjuk magunkat, hogy jobban megértsük magunkat. Igazából bárhol vagyunk az országban, mindenhol a magas minőségre törekszünk. A közönség nem gondolja azt, hogy ha egy zenekar magyar, akkor az lehet bénább, sőt! Nagyobbak az elvárások egy magyar zenekarral szemben, mert közelebb érzik magukhoz, személyesebb a kapcsolat, és jobban odafigyelnek rájuk. Kevesebb a hibázási lehetőség, mint egy külföldi bandának, velük talán sokkal elnézőbbek, de ez jó! Nagyon inspirál minket arra, hogy folyamatosan fejlődjünk, és új dolgokat találjunk ki.

Pálóczi Alexandra