- Visszautazva az időben – hogyan emlékszel vissza a fényeslitkei és a kisvárdai iskolás évekre? Milyen hatások értek ott, amelyek a zene szeretetére és erre a pályára tereltek?

  - Apukám lemezeket gyűjtött, szerintem ez volt rám olyan hatással, hogy érdekelni kezdett a zene. Nem volt egyik szülőm sem zenész, egy átlagos családból származom – sőt idővel inkább átlagon aluli volt. Az apukám viszont mindig kitartott a lemezek gyűjtése mellett. Főleg Bon Jovi, AC/DC, Kiss, GunsN’Roses és ehhez hasonló zenekarok lemezeit gyűjtötte. Ez alapozta meg azt, hogy elkezdtem foglalkozni a zenével, és értékeltem is. A szüleim tanították azt, hogy értékeljem a zenét. Ez nálam a mai napig kitart, emiatt például minden zenét megveszek.

- Hogyan emlékszel vissza a miskolci egyetemi évekre? Filozófia szakosként milyen tudást, szemléletmódot kaptál, amelyek a mai napig hatással vannak rád?

  - Úgy érzem, hogy elégedett vagyok az életemmel, mert azt csinálom, amit szeretek, de ha valaki azt mondaná, hogy örökké egyetemista lehetek a Miskolci Egyetemen, akkor azt választanám. Nekem nagyon sokat adott az egyetemi lét. Lényegében egy burokban élhettem egy ideig, csak olvastam és sportolni jártam. De egy nagyon szép környezetben emberré váltam.

- Sokszor halljuk, tapasztaljuk, hogy a bölcsészek megítélése nem mindig túl pozitív. Valóban egy létező "címke" lehet ez, számodra mit jelent a "bölcsészlét"

  - Ez is egy elcsúszott fogalom, ahogy sok minden más is el van csúszva szerintem az országban. Volt az egyetemen egy barátnőm, aki jogászokkal lakott együtt albérletben. Már ott is ment a dobálózás, hogy kinek kell többet tanulnia vagy olvasnia. Ebbe már akkor sem mentem bele. Úgy gondoltam, hogy nekem az a feladatom, hogy ahhoz az egy valamihez, amit csinálok, jól értsek, és abból én legyek a legjobb. Nem érdekelt különösebben ez a csipkelődés a különböző szakok vagy karok között. Valahol normális ez a versengéstudat, ami mindenkiben benne van. Az, hogy a bölcsészeket sokszor alulértékelik, leginkább a rossz oktatásnak köszönhető, aminek sok része a szocializmusból maradt ránk.

- Az első ismertebb dalod a Csókolom c. szám volt, de az igazi nagy áttörést az Eurovízió hozta. Mennyire készültél erre az "áttörésre" tudatosan zenészként, művészként, emberként?

  - Nem készültem erre, egyszer csak bekövetkezett. Akkor volt egy elképzelésem a zenéről. Az volt a tervem, hogy csendes, akusztikus dalokat szeretnék írni. Régebben olyan zenei formációkban vettem részt, amelyek agresszívebb zenét játszottak, és azokat a fajta gondolataimat, amiket elkezdtem kiírni magamból, nem tudtam beilleszteni semelyik zenekaromba, mert ők nem akartak ilyen zenét játszani. A Kedvesem után pedig elkezdődött egy hosszú út.

- Már négy év telt el az Eurovíziós szereplésed óta. Ennyi év elteltével hogyan értékeled az ottani szereplésed? Mit jelentett ez a pályád szempontjából?

  - Nem igazán szerettem azt az időszakot. Nagyon elsiklott az, amit én képviselni akartam. Erről részben én is, részben a menedzsmentem is tehetett, hogy elindítottak ezen a fesztiválon. Nekem akkor semmilyen színpadi rutinom nem volt. Mondhatnám azt is, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, de akkor pedig lehet, hogy nem lennék most itt. Valahogy ez sorsszerűen így történt. Egy ideig bosszankodtam ezen, utána pedig elkezdtünk keményen dolgozni. Ma az csak egy dolog, hogy valaki híres, azt minden nap bizonyítani kell. Van, hogy egy koncerten ötezer, máskor hatvan, majd kétszáz embernek játszunk. Ez a munka egy folyamatos építkezés, de inkább ezt csinálom, mert szeretem és hiszek benne, mint bármi mást, amibe beleszürkülnék, és nem szeretném.

- Hogyan alakult meg a ByeAlex és a Slepp formáció? Hogyan zajlik a közös munka?

  - A ByeAlex zenekart 2012-ben kezdtem megcsinálni Kővágó Danival, aki az Eurovízión is kint volt velem. Akkor még az volt az elképzelés, hogy egy akusztikus gitár, esetleg egy perka és én. 2013-ra már volt egy kezdetleges zenekar, azzal játszottuk, és másfél évvel ezelőtt vettük fel a ByeAlex és a Slepp nevet, amit a basszusgitárosunk, Szeifert Bálint talált ki. Ekkoriban viszont már Danival személyes problémáink voltak, így jobbnak láttuk, ha nem folytatjuk vele a közös munkát. A dobosunk pedig, Gerendás Dani, akkor kezdett el a Margaret Islanddel is zenélni, miközben a The Biebers volt az eredeti zenekara, szóval láttuk, hogy ez nem fog működni. Végül Balázst (Fekete Balázs, korábban az Anti Fitness Club dobosa – szerk.) hosszas győzködés után rá tudtam venni, hogy jöjjön dobolni hozzánk. Bálint pedig beajánlotta Schnellbach Dávidot gitárosnak. Így alakult meg a mostani felállás.

- A zenétek sok műfajt, stílust ötvöz. Te hogyan tudnád jellemezni a zenétek stílusát, műfaját, gondolatait?

  - Leginkább már sehogy. Az elején próbálkoztam ezzel, de rájöttem, hogy nem tudom. Nagyon sok műfaj van benne, nagyon sok irányba néztem el, amíg írtam a dalokat az elmúlt években. Hitvallás a zenéről, így tudnám valahogy jellemezi.

- A dalszövegek nagyon tiszta nyelven fogalmaznak meg aktuális, és a fiatal generációt érintő jelenségeket, érzéseket. Mennyire tekinthetők ezek a szövegek egy látleletnek a húszas-harmincas korosztály mindennapjairól?

  - Valamelyest ezt én is érzékelem, hiszen ennek a generációnak vagyok a tagja, és valószínű sokakban megfogalmazódik az, ami bennem is. Viszont inkább egy bizonyos réteg fogékony erre. Annak ellenére, hogy a dalainkat játsszák a rádiók, mégsem mi vagyunk a legpopulárisabb vagy legnépszerűbb csapat az országban. Ez valószínű azért van, mert a zene, a hangszerelés, a megfogalmazás alter maradt. Az altert pedig sokkal kevesebben szeretik itthon, mint például a rappet, ami sokkal divatosabb most.

- A klipjeitek képi világa nagyon különleges, emellett követitek is azt a trendet, hogy a dalszövegek adják a klipek alapját. Te is részt veszel az alkotófolyamatban, kreatív munkában?

  - Legszívesebben kivonnám magam ebből a munkából, de nem tehetem, így én is részt veszek benne. Most jön a legújabb klipünk Pixával, és ennél is, a Még mindig c. szám és még néhány dal esetében én találtam ki az alapkoncepciót. Ennek ellenére nem vagyok nagy klipes, ha lehetne skippelném az életemből, de szükség van klipekre. Azért vannak feliratos videók ebben az országban, mert ez egy egyszerű, könnyű és olcsó megoldás. A zenekaroknak sajnos nincsenek millióik klipekre. Azért lehet látni rossz klipeket a legmenőbb zenekaroktól is, mert nincs rá keret, hogy jobbat csináljanak, és nem is igazán éri meg, mert nem keresnék vissza az árát. Emellett minden klip alatt ott van az első kommentek között, hogy lesz-e dalszöveg. Igen, már itt is van, tessék!

- A zenész élet azért is lehet nagyon nehéz, mert egyszerre kíván elmélyülést, miközben "showmannek" is kell lenni. Hogyan tudsz feltöltődni, inspirálódni, elmélyüln

  - Sokat olvasok. Amikor nagyon ki szeretném kapcsolni az agyamat, mert nagyon nem akarok gondolkodni semmiről, akkor sportolok, futok, valamint sokat szoktam videojátékozni is. Egy jó koncert is fel tud tölteni. Utána mindig azt érzem, hogy ezért érdemes csinálni. Ha rossz koncert van, az pedig nyilván lehúz. A zenészek élete viszont ilyen, bármi megtörténhet a nagyon rossz és a nagyon jó koncert között. Azzal is küzdeni kell, hogy aki itthon népszerű zenész, ismert ember lesz, akkor valahogy celebbé is válik a köztudatban, akarata ellenére.

- Az X-Faktorban szerepelsz zsűritagként és mentorként. Hogy éled meg ezt a feladatot?

  - Rám is azt mondják mindig, hogy celeb vagyok, pedig évekig próbáltam ez ellen küzdeni. Most erre tessék, itt van, az leszek. Nagyon jól érzem egyébként ebben a szerepben magam, nagyon jó csapattal dolgozunk együtt. A zeneiparnak egy teljesen másik oldalát ismerem meg. Látom, hogy hogy készülnek a tehetségkutatós sztárok. Izgalmasnak tartom. Vannak nehézségek benne, de ha még egyszer választhatnék, most azt mondom, hogy még egyszer igent mondanék, pedig nagyon nehezen bólintottam rá erre a feladatra.

- A Facebookon nagyon közvetlen a kommunikációd, hétköznapi, apró mozzanatokat, rövid kis párbeszédeket, gondolatokat is gyakran posztolsz. Ez mennyire tudatos részedről és mik a tapasztalataid, mennyire "vevők" erre a követőid?

  - Ezekre a legfogékonyabbak. Foglalkoztat a socialmedia és a marketing. Szeretem a Facebook és az Instagram oldalamat kezelni. Szeretem, ha viták alakulnak ki, ha van miről beszélni. Szeretek tartalmakat megosztani. Ha történik velem valami vicces, érdekes vagy akár valami teljesen hétköznapi dolog, azt megosztom, mert arról lehet beszélgetni. Arról nem lehet, hogy kiteszem az eseményeket, hogy itt meg itt fogunk fellépni. Tudatosan használom a FB-t arra, hogy a közönséggel tudjak kommunikálni, mert ez a legfontosabb nekünk.

- Budapest, Miskolc és Debrecen egyaránt fontos az életedben. Mit jelentenek neked ezek a városok, helyszínek? Hol érzed magad otthon a leginkább?

  - Jelenleg itt vagyok otthon. Amikor azt mondom, hogy megyek haza, az azt jelenti, hogy Debrecenbe jövök. Mindegyik város más miatt jó. Miskolcon lettem igazából ember, ott tanultam meg gondolkodni és ott váltam felnőtt emberré. Budapesten történtek velem a nagy dolgok. Most Debrecenben tudok a legjobban feltöltődni, itt a legjobbak a sportolási lehetőségek. Nem régen egy hetet voltam Budapesten és a végén már szenvedtem, alig vártam, hogy visszajöjjek. Itt kimegyek a természetbe és ott az erdő, Pesten pedig mindenhol ott a betondzsungel, persze sokszor odaszólít a kötelesség, viszont Debrecenben érzem magam igazán otthonosan.

- Pálóczi Alexandra -