- A következő 5 évben, azaz 2022-ig a Debreceni Egyetem 14 kutatócsoportját támogatja a Magyar Tudományos Akadémia. Ez elég nagy számnak mondható, ha arra gondolunk, hogy 15 egyetem és 4 közgyûjtemény 82 kutatócsoportját választotta ki az Akadémia. A TTK-hoz a támogatott 14-ből 4 csoport tartozik. Melyek ezek a kutatócsoportok? És mit kell tudni róluk?

  - Úgy gondolom, büszkék lehetünk arra az eredményre, amit elért a TTK, a karhoz tartozó kutatócsoportok száma jelentősnek mondható. Szerencsés helyzetben vagyunk, azért, mert 5 intézetünkből 4-ben mûködik akadémiai kutatócsoport. A biológusoknál Barta Zoltán professzor vezet figyelemre méltó kutatásokat a szociális viselkedés evolúcióját vizsgálva, a fizikusoknál Tócsányi Zoltán akadémikus irányításával zajlik a nagy hadrongyorsítón (LHC-n) gyûjtött adatok értelmezése, a kémikusoknál Fábián István egyetemi tanár vezetésével folynak fontos kutatások az összetett kémiai reakciók mechanizmusáról. A Matematikai Intézetben is sikerült egy olyan kutatócsoportot alapítani, amely folytatja az elmúlt öt év munkáját, csatlakozva az intézetben magas szinten mûvelt matematikai diszciplínákhoz.

- Ön vezeti a matematikai akadémiai kutatócsoportot a TTK-n. A 18 és 34 millió forint közötti támogatás bizonyára fel fogja majd pezsdíteni a tevékenységüket. Hol tart most az Ön által vezetett kutatás? Talán túlságosan is evidens a következő kérdés, illetve az arra adható válasz, de mit jelent ez a nagy összegû támogatás egy kutatócsoportnak?

  - A kutatócsoport 24,1 millió forint támogatást kap évente, ami határozott növekedést mutat a jelenlegihez képest. Ez arra ad lehetőséget, hogy a fiatal, nagy jövő előtt álló kutatóink azzal foglalkozhassanak, amivel szeretnének, nem kell a kutatás és az oktatás mellett plusz terheket vállalniuk. Így lehetővé tudjuk tenni a számukra, hogy maximálisan az előttük álló tudományos feladataikra, szakmai előrehaladásukra koncentrálhassanak. Ez csak az egyik része a támogatással járó előnyöknek, a másik az, hogy a kutatócsoportban állandó kihívással és versenyhelyzettel kell szembenézniük a kollégáknak. Ez nyilván elősegíti a tudományos színvonal emelkedését, segítve ezzel a Matematikai Intézet tudományos utánpótlásának biztosítását.

- A kuratórium alapelve az volt, hogy előnyben részesítse azt a pályázatot, amelyet az elmúlt öt évben nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket elért, iskolateremtő egyéniségû kutató nyújtott be, és a kutatási téma nem mutat párhuzamosságot az akadémiai kutatóintézetekben végzett munkával. Véleménye szerint mitől függ egy kutatócsoport megalakulása? Mi dönti el, hogy a csoport mivel fog foglalkozni? Gondolom, nem csak az, hogy a különféle intézetekben milyen kutatások zajlanak…

  - Kutatóként mindig fogékonynak kell lennünk a szakmánk új kihívásaira és az időszerû tudományos problémáira. A Matematikai Intézetben a csoportunk diofantikus egyenletekkel, megőrzési problémákkal és diszkrét tomográfiával fog foglalkozni. Mindhárom területnek neves szakértői dolgoznak az intézetben, világszínvonalú kutatócsoportok mûködnek. Ezek a lehetőségek inspirálóan hatnak fiatal munkatársainkra. Személy szerint is szerencsés helyzetben vagyok, hiszen témavezetőm, Győry Kálmán akadémikus már a 70-es évek elején megalapította a Számelméleti Kutatócsoportot, amelynek nemzetközi elismertségére jellemző, hogy a számelmélet vezető tudósai csak Debreceni Iskolaként emlegetik.

- És mit jelent ez a rendkívül jelentős szakmai elismerés a Debreceni Egyetemnek?

  - Ez azért nagyszerû, mert megmért bennünket a Magyar Tudományos Akadémia és az eredmények azt mutatják, hogy nem találtattunk könnyûnek. A 14 kutatócsoport mûködésére biztosított támogatás bizonyítja, hogy nem csak az alkalmazott, ipari kutatásokban jeleskednek a Debreceni Egyetem kutatói, hanem az alapkutatásokat is magas szinten mûvelik. A kutatócsoportok lefedik az egyetem szinte teljes alapkutatási struktúráját és egyfajta hidat képeznek az alap- és az alkalmazott kutatások között. Remélem, hogy az eredményeinket a jövőben az iparban is hasznosíthatják majd.

- Juhász Tibor -