Az Atlantis csereprogram kifejezetten pszichológushallgatók háromoldalú cseréjére irányul. Három egyetem vesz részt a megállapodásban, az amerikai Marshall egyetem, a Varsói egyetem és természetesen a Debreceni Egyetem.A magyar diákok egy évet az Egyesült Államokban, egy szemesztert pedig Varsóban töltenek. A jelenleg éppen Lengyelországban tartózkodó Leskó Zsanettel beszélgettem.

„Az intézet hírei között volt egy kiírás, ott hallottam elõször az Atlantis-ról.” Végül négyen indultak el Debrecenbõl, mindannyian évfolyamtársak voltak itthon, de igazából csak kint ismerkedtek meg. A Marshall University a west-virginiai Huntington városában található, a keleti parton. Az elsõ két hónap nehezebb volt, de viszonylag könnyĂ» volt azért hozzászokni az angol nyelv mindennapos használatához. Az iskola nem volt nehéz, sok érdekes óra volt, többek között Stress management és Human sexual behavior. Ez utóbbi elõadáson egyszer egy transzvesztita is részt vett, õ mondta el véleményét a pszichológus hallgatóknak. Egész évben kellett tanulniuk, de nem sokat, sokkal jobban szerette Zsanett ezt a rendszert, mint az itthoni vizsgaidõszakok megterhelõ jellegét. A tanáraik is kedvesek, mosolygósak és aranyosak voltak.

Az egyetem hatalmas campusa elmondása szerint tényleg olyan, mint a filmekben. Az egyetem sztárjai az amerikai focisták, õértük rajonganak a lányok. A sport amúgy is nagyon fontos egy amerikai egyetemen, sokan sportösztöndíjjal kerülnek be. A Marshall színe a zöld, az egyetemi standionban együtt szurkolnak a hallgatók és természetesen a cheerleader lányok is elmaradhatatlan „hozzátartozói” a meccseknek. Rengeteg külföldi hallgató jár az egyetemekre, minden kontinens képviselteti magát. A bulik ugyanúgy részei az egyetemi életnek, mint bárhol máshol a világon. „A házibulik nagyon mennek.” A kolik rosszabbak, mint az itthoniak és Huntington sem egy nagy szám, ezért a lányok, ha csak tehették, utaztak. „West Virginiát bejártuk, de voltunk Chicago-ban és Cincinattiben is.” A kaja nem volt valami nagy szám, az ebédlõi standokon hamburger, pizza, saláta, szendvics és tészta volt a menü. „Körülbelül egy hónap alatt rá lehetett unni.” Az utak mentén tíz percenként látni egy gyorséttermet, egymást követték a McDonalds-ok, Burger King-ek. De azért természetesen voltak jó éttermek is. A koliban is nehézkes volt a fõzés, hiszen konyha nem volt, csak egy mikró a folyosón.

Az amerikai és európai kultúra között nagy a szakadék, az amerikaiak sokszor felszínesek. Sokat mosolyognak, de sokszor nem érzel mögötte valóságot. A „Hey, what’s up?” is inkább csak egy köszönés, a válaszra nem nagyon kíváncsiak. Zsanett egyik legnagyobb élménye a tavaszi szünetben tett floridai kirándulás volt. Mivel az autóbérlés és a gázolaj is viszonylag olcsónak számít, ezért autót béreltek és lementek egy hétre Panama City-be. Rengeteg buli, még több fiatal, strand, napsütés - nem csoda, hogy ha az MTV is lemegy forgatni ilyenkor. Amerikában amúgy mindenki kocsival jár, még az egyetemre is, a már fent említett okok miatt. Halloweenkor hatalmas jelmezes bulit csaptak az egyetemisták. Ez is olyan, mint a filmekben: folyik a csapolt sör a kertekben, a diákok a fiú- és lányszövetségek házaiba mennek bulizni. Ezek a jó ismert görög betĂ»s házak. A vizsgák sokkal gyakorlatiasabbak, de jellemzõ az ötválasztós karikázós teszt is.

„Szerintem mindenkinek el kell tölteni legalább egy félévet külföldön.” –mondja Zsanett - „Az ember megtanulja tisztelni mások kultúráját és ezáltal a sajátját is, megbecsüli a saját gyökereit, hogy honnan jött és megtanul alkalmazkodni is. Nem utolsósorban pedig életreszóló barátságokat szerez.” Zsanett jelenleg Varsóban tölti a csereprogram utolsó szemeszterét. Itt most albérletben laknak, a már Amerikában megismert magyar lányokkal. „Varsó olyan, mint Pest, csak a lengyel nyelv az, ami nagyon nehéz.”