Tudatosan készültél már az alapszakon is az Erasmus-programon való részvételre, vagy hirtelen döntés volt?
Mindig gondoltam arra, hogy nagyon jó lenne külföldön tanulni, de sosem terveztem konkrétan, hogy menjek. Egyszer csak 2011. január elsején arra ébredtem, hogy márpedig erasmusos akarok lenni. Amolyan újévi fogadalom volt, hirtelen felindulásból pedig elkezdtem mindent megtenni azért, hogy teljesüljenek is az álmaim.

Mi volt a fő motiváció a jelentkezéskor?
Hogy világot lássak, utazzak, új embereket ismerjek meg, és hogy mindezt Spanyolországban tegyem. Szerettem volna spanyolul beszélni, spanyol környezetben lenni és hiányolni azt, ami itthon van. Elvágyódtam nagyon, de legalább akkora nagy örömmel tértem haza, mint amekkorával elrepültem innen.

Miért épp Granadát választottad?
A tanszékünknek csak Lleidával volt erasmus-szerződése, de ott az oktatás katalánul (is) folyt volna, amihez nem sok kedvem volt.  A spanyol barátaim befolyásolásával Granadát szemeltem ki, és el is kezdtem bombázni levelekkel a titkárságot, a Mesteriskola illetékeseit. Válasz nem érkezett hónapokig, mígnem mindenféle mesebeli fordulatokat követően, a pályázat leadási határidejének utolsó napjaiban megszületett a szerződés a debreceni és a granadai kommunikáció tanszék között, és júliusban már biztos volt, hogy ki tudok utazni.

Milyen az ottani oktatási rendszer? Milyen lényeges különbségekre, illetve hasonlóságokra figyeltél fel a Debreceni Egyetemhez viszonyítva?
Merőben eltér a miénktől. A mesterszak egy éves, a diákok is idősebbek, mert a legtöbben doktorálni akarnak, ami azt jelenti, hogy ők nem írnak szakdolgozatot, csak majd a doktori címért. A tanítás gyakorlatiasabb, mint általában nyugaton, ennek a hátulütője, hogy az elméleti tudásuk eléggé foghíjas, nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Amit a leghasznosabbnak ítélek, az a spanyol nyelv tudományos igényű elsajátítása, a rengeteg beadandónak hála, már nem csak az utca nyelvét értem és beszélem, így a szakdolgozatomhoz is tudtam használni spanyol szakirodalmat, melynek megértése már nem okozott fejtörést.

Milyen nyelven folyt az oktatás, illetve a hétköznapi kommunikáció?
Spanyol nyelven folyt az oktatás, és a hétköznapi életben is többnyire spanyolul beszéltünk a többi erasmus-ossal. Többnyire dél-európaikkal voltam együtt, ami szerencsés választás volt, hiszen az észak-európai diákok sajnos megtartották az angolt a hétköznapi életben.

Hogyan jöttél ki az egyetem által kapott ösztöndíjból? Drágább-e a spanyolországi élet, mint a hazai?
Az erasmus-ösztöndíj 300 euro/hó a bölcsész karon, ez egyértelműen nem elég önmagában nyugaton. Kellett hozzá a tanulmányi ösztöndíj kiegészítésem és a szülői támogatás, hogy ugyanazon a színvonalon tudjam élni a kinti hónapjaimat, mint bármelyik más (többnyire nyugati) erasmusos diák. Spanyolország drágább, mint Magyarország, de szerencsés voltam mert Granada egyetemváros, ezért az árakkal tekintettel vannak a diákokra.

Milyen - a magyarok és spanyolok közötti - kulturális különbséget emelnél ki? Valóban forróvérűek az ottaniak?
Rengeteg kulturális különbség van köztünk és a spanyolok között, már eleve a habitusunk is eltérő. Ők mindig boldogok, mindig nevetnek, énekelnek, táncolnak, hangosak, későn kelnek-későn fekszenek, semmiért sem aggódnak, és nagyon közvetlenek. A klímájuk is ellazítja őket. Nekünk sajnos sok dolog hiányzik, hogy ilyenek lehessünk. Tényleg forróvérűek de közel sem annyira, mint ahogy itthon ezt Antonio Banderasra alapozva elképzeljük, nem nagyon illik rájuk a latin-macsó szerep. Igaz hogy közvetlenek, de nem hősszerelmesek, sőt...

Milyen más nemzetiségű diákokkal, illetve kultúrával ismerkedtél még meg?
Három spanyol lány volt a lakótársam és sok más spanyol barátom volt, ami nem egyértelmű annak ellenére, hogy Spanyolországban voltam, ugyanis sajnos sok erasmusos megtartja a távolságot az ottaniaktól. Ezen kívül a barátaim túlnyomó része olasz volt, ami nem meglepetés, mert a 4000 erasmusos diáknak több mint a fele olasz volt. Sokan voltak még a portugálok és a franciák, és az erasmus-mundi programmal rengeteg egyesült államokbeli, brazil diák érkezett Granadába. Európából minden országból volt legalább egy ember, akivel találkoztam kint. Elképesztő élmény.

Mennyire ismerik a spanyolok az országunkat, a kultúránkat, gasztronómiánkat?
Van aki konkrétan azt sem tudja, hogy hol vagyunk a térképen. Viszont az erasmus programnak köszönhetően az utóbbi években egyre népszerű lett Magyarország a spanyol egyetemisták körében, mert itt jóval olcsóbb az élet, jó színvonalú az oktatás, és az a hír járja, hogy a külföldiek könnyen kapnak ötöst nálunk. Így sokan jönnek hozzánk, ezeknek a diákoknak az anekdotázásaikból pedig szájhagyomány útján egyre népszerűbb lesz az országunk. Aki járt már nálunk, vagy ismer személyesen magyarokat, azok egytől-egyig pozitív véleménnyel vannak rólunk. A gasztronómiáról a szokásos: gulyás. De én tettem róla, hogy ennél többet tudjanak rólunk!   És oda voltak mindenért.

Mesélj az egyetemi életről! Hogyan buliznak az ottani fiatalok?
Az egyetemi élet nem annyira pezsgő, mint a mi egyetemünkön, nincs annyi rendezvényük stb. Inkább a városi fiesták azok, amik összehozzák az ottaniakat. A bulizás később kezdődik, este 10 körül vacsoráznak és csak utána indulnak el az éjszakába, majd hajnal 2-3 körül mennek discoba, így a bulik reggeli 7-8 óráig eltartanak. Nem volt nehéz átszoknom erre a ritmusra, így a délutáni kelésekre sem, de annál nehezebb volt visszaszokni az itthoni "normális" életritmusra.

Szereztél-e olyan életre szóló tapasztalatokat, melyekről úgy gondolod, hogy a DE falai között soha nem tehettél volna szert?
Természetesen, minden egyes tapasztalat egyedi volt és meg nem ismételhető. Nagyon jó döntésnek tartom, hogy kimentem, minden ember akit kint megismertem, a város és az élmények gazdagították az életemet, és nem adnám semmiért. Mindenkit arra bíztatok, hogy ha lehetősége van, menjen és fedezze fel Európát. Nem fogjátok megbánni!