A BTK, GYFK, IK, GVK, MÉK, TTK, ZK, ÁJK és KTK elsõéves hallgatóinak rendezett négynapos gólyatábor idén az egyetemi centenárium jegyében bõvült ekkorára, a közgázosok és jogászok nem vidéken rendezték a „Nincsen hangotok!” kiáltásokban bõvelkedõ eseményt, így közel kétezer fiatal kalandozott éjjel-nappal az Egyetem téri és Kassai úti campusokon, a Nagyerdõn és környezetében. 

 

 

Beköltözni a gólyatáborba örömteli esemény, még anya-apa vigyázó szemeinek kíséretében is, különösen, hogy jó alakú felsõéves lányok várnak a megállókban, a bejáratoknál, akik még az olyan öregdiákot is készséggel igazítják útba, aki tetteti, hogy elsõs lesz. A GT, hasonlóan a nagy nyári fesztiválokhoz, szintén a találkozásokról szól, azzal a plusz, egyáltalán nem elhanyagolható hozadékkal, hogy a leendõ csoporttársakkal megismerkedve egyszerĂ»síteni lehet az egyetemi éveket. Ez az információáramlás mellett jegyzetek cseréjét jelenti. A nagy taktikusok sok lány ismerõst szereznek, mert õk szebben írnak. Tõlem például senki nem kért egész egyetem alatt egy elõadásjegyzetet sem, mert azt a már-már rejtjelesnek tĂ»nõ kézírást kibogarászni hetekig tartott volna, nem lett volna rá elég az egy-két napos felkészülési idõ. Az augusztus 20-a után rendezett gólyatáborok meglepetésszerĂ» (fény)pontja lehet még a debreceni virágkarneváli forgatagban egymást felfedezõ, egymásba gabalyodó majd szétváló fiatalok összetalálkozása – ennek már-már filmes jelenete, amikor az üres menzán, a reggeli idõ utolsó perceiben épp egy ilyen páros tagjai ülnek össze véletlenül egyazon asztalhoz kettéreszelni a mĂ»anyag késsel a zsömléjüket az oviból még halvány ízélményként visszaköszönõ, félig kihĂ»lt tea társaságában. Majd elindulnak közösen meghallgatni az egyik tájékoztató elõadást, amelyek éppúgy hozzátartoznak a gólyatáborokhoz, mint a csapatépítõ játékok és az esti bulik.

 

 

A gólyalétet az esti bulik koronázták meg minden éjjel, ahol a napi fáradtság még annyiban halványan látszott, hogy kellett idõ, míg mindenki összeszedte magát és csak késõ este indult el a buliba, így a The Carbonfools vagy a Bëlga nem érezhette meg a hatalmas elsõéves hallgatói létszámot, ellenben Julia Carpenter két bulit is pörgetett egy este hatalmas hangulatban. Kiemelkedõ volt a Vis Maior és a Kerozin koncertje is, Axel és csapata a kismalacos, mocskos lelkĂ» rockjával alaposan lezúzott mindenkit a gólyatábor záróakkordjaként szerda este az Egyetem téren. Soerii&Poolek hihetetlen show mĂ»sorral készült, volt a színpadon csirke és vetkõzõ nõ is, és alacsonyan szálltak a felfújható kalapácsok. A második sorban a buli közepén odahajolt hozzám egy lány, aki azt mondta, hogy „azért nézem a prostit, mert biszex vagyok és régen voltam nõvel”. Valahogy úgy gondolta, ezt meg kell osztania valakivel, én meg pont ott voltam lelki szemetesnek. 

Feledhetetlen élmény minden gólyatáborban a hajnalig tartó éjszakai túra, ahol számos furfangos feladatot kell a versenyzõ csapatoknak teljesíteni. Az Egyetemi Élet ezúttal a rendõrségi állomáson teljesített megfigyelõ szolgálatot, ahol többek között szondát kellett fújni a vállalkozó szellemĂ» gólyafiúknak és gólyalányoknak. A hihetetlen jó hangulatú állomáshelyen – meglepetésünkre – igen sokan mondták a rendõröknek, hogy még nem tettek le arról, hogy felszerelnek. Jelezték nekem is, mivel ott álltam az egyenruhások mellett, így azt gondolták sokan, én is szolgálok és védek a piros pulóveremben. Plusz pontot érdemelt az állomáson a „Hol van a szondász?” kérdés, s üzenjük is a Gyermeknevelési és Felnõttképzési Kar elsõéves szociálpedagógia szakos hallgatójának, Dinának, hogy dinoszaurusz. 

 

 

Hagyományosan tĂ»zijáték zárja a gólyatáborokat, ezt most a fõépület elõtt és a Kassai campuson borkóstolással, cigányzenével is megfĂ»szerezte a szervezõ hallgatói önkormányzat, így kellõ hangulatban fogadhatta mindenki a két táborhelyszínen égbe lõtt rakétákat. Az augusztus 20-i debreceni pirotechnikát ezúttal is megszégyenítõ módon maga mögé utasító egyetemi tĂ»zijáték – megérdemelten – elsöprõ tapsot kapott. Másnap a megyei napilapot a környék felbátorodott lakók felháborodott levelekkel bombázták, állítólag nem tudtak aludni – lehet nem voltak elég álmosak. 

 

 

A csütörtöki délelõtt a kiköltözés szomorú pillanataival telt, mintha lassított felvételen figyeltük volna a gólyamozgást, olyannyira nem volt kedve senkinek elhagyni a campusokat, ahol az elõzõ napokon meglapozták az elõttük álló egyetemi évek kapcsolati hálóját. A villamosmegállóban még alkalmi csoportok szisszentették az utolsó alumínium dobozokat, falatozták a végsõ bajor kiflit, a búcsúzó hamburgert. A gólyák végül kiröpültek a kollégiumokból, s azóta nekivágtak a nagybetĂ»s egyetemista életnek, ami persze a szorgalmi idõszak közben is bõvelkedik majd olyan rendezvényekben, ahol újra egymásra lehet találni – akár egy üres teremben, reggeli közben is.