Cordoba Andalúzia harmadik legnagyobb városa, a 300 ezer lakosával. Leghíresebb látnivalója a Mezquita, egy arab stílusú, de ma már katolikus katedrális. A cordobai látkép a Puente Romano-ról a Guadalquivir gyalogos hídjáról a legszebb. Az óváros arab hangulatú, labirintusszerĂ»: „Ott még a hazindulás elõtti hetekben is el tudtam tévedni.”

Már az érkezés sem indult zökkenõmentesen, hiszen három nappal a repülõ indulása elõtt a tutora értesítette, hogy még sincs meg az az albérlet, amit szerzett neki. Azonban érkezés után végülis sikerült egy jó albérletet találni, ahol a két szemeszter alatt 5-6 albérlõ is megfordult. Fõleg spanyolok laktak itt, ami a nyelv elsajátítása szempontjából bizonyult hasznosnak. A cserediákoknak szervezett welcome-party egy várkertben került megrendezésre és a közös kirándulások sorát egy kalifa palotájához tett kiruccanás nyitotta meg. Az ingyenes, direkt ERASMUSosoknak szervzett nyelvkurzus alatt megismert társakkal Sevilla-ba szerveztek kirándulást, majd az egyik francia srác tengerparti nyaralójába vonult le egy kisebb fajta társaság.

A városok nagyon hangulatosak, a sok park és szökõkút miatt élhetõbbnek tĂ»nnek. A spanyolok nagyon közösségi emberek, jellemzõ, hogy nem otthon, hanem különbözõ ételbárokban reggeliznek munka elõtt. A szieszta idején tényleg megáll az élet, szinte kihal az egész város, az éttermek és hivatalok kivételével délután 2 és 5 között minden bezár, még télen is. Az ünnepekre András hazautazott Debrecenbe, ahol az itteni vizsgáit kellett teljesítenie. A tavaszi szemeszter leghosszabb utazása az volt, amikor a barátnõje látogatott ki hozzá. Busszal és vonattal járták be Andalúziát és Madridba is eljutottak. Májusban ismét Águilasba, a francia srác nyaralójába mentek le egy páran. „Beültünk egy kis C3-masba és ledöcögtünk a partra.” A spanyol vendéglátás egyik legfurcsább élményérõl számolt be itt, amikor is egy ételbár pincére az útra, a parkoló kocsik közé pakolt ki egy asztalt és terített meg a társaságnak. A bulik is természetesen részesei egy cserediák életének, ám a spanyolországi fieszták elsõsorban az idõtartamukban különböznek az itthoni mulatságoktól. Ott általában éjfélkor bontják az elsõ borosüveget és nem ritka, hogy reggel 6-7-ig mulatoznak az emberek. Az alapozás többnyire különbözõ ERAMUSos albérletekben kezdõdött, de gyakran olcsóbb Ibolya-szerĂ» helyeken is fogyott a sangria.

András pont a foci EB évében volt Spanyolországban, így a meccseket is a spanyolokkal izgulhatta végig. Szerencsére a nyári vizsgaidõszak csak 9 napos volt és összesen csak három vizsgája volt, a többi beadandó dolgozat, így már a csoportmeccseket is nyugodtan lehetett nézni. Sokkal nagyobb a fociláz egy olyan országban, amelyik résztvevõ, a válogatott volt az ország legnagyobb sztárja ezekben a napokba. Az oroszok elleni elõdöntõt Madridban nézték, több ezer másik szurkolóval egy hatalmas kivetítõn. „Eszméletlen volt!” – így tudja András leírni a négy spanyol góllal és természetesen spanyol döntõbe jutással végzõdõ meccset. A döntõt Cordobában nézték és a spanyol válogatott bajnoki címét óriási ünneplés és reggelig tartó buli követte. A szökõkutakban alig maradt víz reggelre, a szurkolók kipancsolták örömükben az utcákra. Az autók elõtt pedig spanyol zászlót lengettek, mintegy spontán bikaviadalt imitálva.

Az idõjárást könnyĂ» volt megszokni, pláne a budapesti szeptemberi idõjárás után a malagai repülõtéri fülledt meleget. A spanyol emberek nagyon lazák és ráérõsek, de egyúttal nagyon precízek is. András már az elsõ héten tudta, hogy a vizsgaidõszakban pontosan melyik napokon mibõl fog vizsgázni. A spanyolok kedvesek és közvetlenek is, a bankban a pénztárossal beszélgetve kiderült, hogy az õ lánya is ERASMUS-szal van külföldön. A spanyol konyha nem nagyon kényeztette el, a legfinomabb étel a tapas volt. Ez különbözõ apró falatkákat takar, a legalapabb tapas a sajt sonkával. Érdekes információ, hogy a spanyolok nagyon sok magyar mangalicát importálnak, azok zsírszegény volta miatt. Az egyetem tulajdonképpen egy magániskola volt, amely szerzõdésben állt a cordobai egyetemmel. Az órák nem sĂ»rĂ»n kezdõdtek reggel 8-kor, a spanyolok sem preferálják a korán kelést. Az egyetem nem volt túlságosan leterhelõ Andrásnak, összesen csak 5 tárgya volt félévente és a legtöbbön vizsga helyett csak prezentálni, beadandót írni kellett. A tárgyakat itthon szabadon választhatóként beszámolták. András miután hazajött egy év újabb spanyoltanulással összehozott egy spanyol szakmai középfokú nyelvvizsgát.

Az egyik tanára azt mondta, hogy ha rajta múlna minden közgazdász hallgató számára kötelezõvé tenné egy más kultúrájú országban való tanulást, a multikulturalitás megtapasztalása elengedhetetlen egy jövendõ közgazdász számára. „Teljesen egyetértek ezzel, és bármikor újból belevágnék.” - summázza András a tanulságot.