Nagyon komplikáltnak tűnik a magyar logika
Sarah Kupke jelenleg a Debreceni Egyetem Agrártudományok Centrumának hallgatója. Eredetileg Bécsben tanul. Most fél évet tölt el nálunk cserediákként.
| Honnan érkeztél hozzánk? Hol tanultál eddig? |
Édesapám német, édesanyám magyar. Németországban nőttem fel és Bécsben járok az agráregyetemre, a BOKUra (Bodenkultur Universität). Most a negyedik szemeszterben tartok.
| Az anyanyelved nem a magyar. Nehéz volt számodra megszokni a nyelvünket? |
Kétnyelvű vagyok. Anyukám magyarul beszélt velem, főleg amikor kisebb voltam, így ismerem a magyar gyermekdalokat, mondókákat, sőt még magyar meséket is. De az egyetemi nyelvezet más! Nagyon nehezemre esik a magázás. Furcsa, hogy itt minden tanárt úgy neveznek, hogy „tanár úr” vagy „tanárnő”. Óra közben mindig fel írom a szavakat, amiket nem értek, így most már tudom, hogy van csikó, kanca és mén a lovaknál. Szeretem a magyar nyelvet, sokkal szebbek a kifejezések, mint nálunk.
Kár, hogy nem tudom kiejteni a magyar „r”-betűt.
| Mit tanulsz nálunk, és ugyan ezt tanultad otthon is? |
A tárgyakat fel tudom venni németül vagy angolul, de természetvédelemből magyar nyelvű előadásra és gyakorlatra járok. Németül tanulom a környezetkémiát és a megújuló energiaforrások alkalmazását, angolul pedig a marketing menedzsmentet. Bécsben a szakom neve „Umwelt- und Bioressourcen Management”, vagyis a környezet és biológiai erőforrások kezelése. Ez az ökológia, közgazdaságtan, és a természettudományok (fizika, kémia, biológia) kombinációja.
| Miért döntöttél úgy, hogy a Debreceni Egyetemre jössz cserediáknak? |
Valójában ez egy spontán döntés volt. Ezzel a csereprogrammal (CEEPUS), amivel most itt vagyok, már három hónappal ezelőtt voltam kint egy barátommal. Később megtudtam, hogy Magyarországon, Debrecenben és Gödöllőn van partneregyetemünk. Gödöllőt nem ismertem, de Debrecenben gyakran jártam. Anyukám is itt tanult, sok barátja és rokona él a városban és környékén. Nem akartam elveszíteni a nyelvi tudásomat, különösen mivel már nem nagyon beszélünk otthon magyarul.
| Milyen az oktatási rendszer a te országodban? |
Az egyetem Bécsben sokkal nagyobb, és több diák van. Nálunk csak a gyakorlat a kötelező, az előadás nem. Senkit nem érdekel, hogy jársz-e egyetemre vagy sem, tanulsz-e vagy sem, írsz-e dolgozatot vagy sem, sőt mindenki magának állítja össze az órarendjét. Itt megint úgy érzem magam, mint az iskolában. A tanáraim egyből észrevették, hogy új vagyok. Itt minden hallgatónak tudják a nevét. Ez meglepett, mert Bécsben ilyen nincs. Sokkal közvetlenebb itt az egyetem, ami nagyon teszik. Nálunk minden anonim. A közel múltban azt mondta az egyik mellettem ülő diák, hogy ne igyak az előadás alatt, mert zavarja a tanárt. Bécsben ihatunk, ehetünk, vagy akár újságot is olvashatunk. A másik különbség, hogy minden hallgató feláll, amikor a tanár belép az előadóba. Az osztályozási rendszerről nem tudok beszélni, mert az ittenit még nem ismerem, de Bécsben az egyes a nagyon jó, a négyes az elégséges.
| Mik a tapasztalataid Magyarországról, az egyetemről, a diákéletről, emberekről? Mi a véleményed rólunk? |
Nagyon szeretek itt lenni! Nálunk hideg a tél, eddig azt hittem csak Németországban létezik ilyen hideg, mivel eddig csak tavasszal vagy nyáron voltam itt. Vicces, hogy itt lehet venni zacskós gyümölcslevest. Imádom a gesztenyepürét meg a pogácsát, és a Túró Rudit. Az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak. Valamikor nagyon komplikáltnak tűnik a magyar logika, a menetrend vagy a nyitvatartási idők a debreceni sportuszodákban. A koliban megrendezett palacsinta esték klasszak. Elég kevesen tudnak itt angolul, nekem ez nem annyira baj, mert tudok magyarul, de a többi cserediáknak néha elég nehéz a kommunikálás. Ami fontos még, szeretem a magyar néptáncot .
| Mióta tanulsz nálunk? Meddig maradsz még? |
Február elején érkeztem, és valószínűleg júniusig leszek, de még szívesen maradnék itt, ha találok valami gyakorlati lehetőséget.